A nők egyházban betöltött szerepe egy tökéletes társadalmi tükörkép Laborczi Dóra teológus szerint

Ferenc pápa itt is, mint sok másik téren megengedőbb, talán mondhatjuk azt is, progresszívebb nőpolitikát folytat mint elődei, de most is vannak még olyan helyek Európában, ahol a kereszténységre hivatkozva hoznak olyan döntéseket, amelyek a nők elnyomását segítik elő. Ilyen például a lengyel abortusztörvény, amely semmilyen szín alatt nem engedi a nőknek a terhesség megszakítását, még akkor sem, ha a gyerek nemi erőszakból fogant.

És itt van Magyarország, ahol furcsa konzervatív keresztényi értékrendszerre hivatkozva igyekeznek minket időről időre visszaküldeni a konyhába, vagy megmondani hány magyar gyermeket kell a világra hoznunk. Emiatt pedig nehéz elképzelni, és különösen itthon, hogyan lehet egy nő egyszerre feminista és vallásos. Márpedig van ilyen!

Jézus sose mondta: asszony, a konyhában a helyed!

A témáról Laborczi Dóra evangélikus teológussal beszélgettem, aki történetesen feminista. Véleménye szerint hatalmas a különbség a hit és a Biblia helyes értelmezése, valamint a történelmi egyházak intézményrendszerének felépítése között. Példának Mária és Márta történetét hozta fel. Amikor Jézus vándortanítóként járta a városokat, egy napon betért egy testvérpárhoz. Egy asztalnál ült a környékbeli férfiakkal, az egyik testvér, Mária pedig közéjük telepedett, és részt vett a beszélgetésben.

Márta ezt megelégelve azt kérte Jézustól, hogy szóljon rá Máriára, hogy ő is végezze inkább feladatait a ház körül, amire Jézus azt mondta: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10, 41-42) Ez és az ehhez hasonló bibliai szöveghelyek szolgáltatták a teológiai alapot ahhoz, hogy a protestáns egyházak a XX. század közepétől fogva nőket is lelkésszé avassanak.

„Ha jól akarjuk érteni az evangélium üzenetét, akkor Jézusnak vélhetően nem volt kifogása azzal kapcsolatban, hogy nők is a tanítványai legyenek. Mindig is szerepük volt a tanítás terjesztésében."

Az evangélikus és a protestáns megközelítés azt mondja, hogy a lelkipásztoré a szív, a lélek és az elme munkája, amely munkára tökéletesen alkalmasak a nők is.

„De a legfontosabb teológiai érv az elhívás: ha Isten a nőkön keresztül akar a világban munkálkodni, akkor ennek a szolgálatnak ne az emberek által hozott szabályok álljanak az útjába. Vannak erre nagyon szép igehelyek is, mint például Pál apostolnál a következő:

»Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.« Eszerint az, hogy férfinak vagy nőnek születtél, önmagában nem kellene, hogy befolyásolja az egyházon belüli szerepvállalásod” – mondja Laborczi Dóra.

Jézus sose mondta: asszony, ne vállalj felső vezetői pozíciót!

Míg Laborczi Dóra szerint az Újszövetségben sok arra utaló jel van, hogy Jézus férfiakat és nőket egyenrangúnak tekintette, addig nem teljesen igaz ez az egyház intézményére.

Habár van elmozdulás ezen a téren, és rengeteg előremutató dolog történik például a személyiségvédelem és az áldozatvédelem tekintetében, nagyon sok út van még zárva a nők előtt. Laborczi Dóra szerint az egyik legfőbb probléma az, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy valami azért történik vagy éppen nem történik vele, mert nő, vagy azért, mert tényleg nem annyira jó készségek, felkészültség terén.

„Az egyházi intézményrendszer sokszor még mindig áttörhetetlenül patriarchális – függetlenül attól, hogy a katolikus vagy a protestáns egyházról beszélünk. Elég sok nőt láttam úgy megöregedni az egyházban, hogy életük végéig arra vártak, hogy egyszer majd észreveszik és megbecsülik őket, és ebben nagyon el lehet fogyni. Miközben egyre többen tekintik alapvetésnek, hogy egyenrangúság van a teremtettségben, és emiatt mind a munka, mind a magánélet területén egyre nagyobb a nyitottság."

„A diakónia (az egyház szociális szervezete) területén például mindenhol nők dolgoznak, ami egyfelől leképezi azt a társadalomban is létező folyamatot, hogy a kevésbé értékelt, gondoskodó munkákat kapják a nők, másrészt a női rendek példáján az látszik, hogy nyolcvanéves nők is vezethetnek több száz embert foglalkoztató intézményeket. Ilyet a világi intézményekben nem igen látunk, ami szintén érdekes feminista szempontból."

„Miközben igaz az is, ha van egy-két férfi ezen a területen, az általában akadálytalanul eljut a vezetői pozícióig. Ehhez kapcsolódik az a probléma is, hogy a nőkről való beszéd az egyházban sokszor nagyon esszencialista. Igaz ez Ferenc pápára is, ő szokta azt hangsúlyozni, hogy azért kell a nőknek felelős pozíciókat adni, mert a női géniusz – a kommunikáció, a gondoskodás, az odafigyelés, az érzékenység – nagyon értékes az egyház számára."

„Ez a megközelítés – habár jó szándék vezérli és nem is mondható eredménytelennek – eléggé sztereotipikus, és teológiai szempontból is lehet vele vitatkozni, hiszen nem az egyes vélt vagy valós tulajdonságaik miatt kell megbecsülnünk a nőket, hanem mert Isten teremtményei, és ilyen minőségükben ugyanannyira sokfélék és elismerésre méltók, mint a férfiak. Ez a megközelítés megint csak kijelöli a nők egyházban betölthető szerepét és a mozgásterét.”

Jézus sose mondta: ha nincs férfi, jó lesz a nő is

Hogy milyen a nők helyzete az egyházban, azt erősen meghatározza az is, hogy milyen a nők szerepe a társadalomban. Jézus korában a nők nem választhatták a vándortanítói életet, így nem kerülhettek a tizenkét apostol közé. Kérdés az, hogy a nők megváltozott szerepével mit kezd ma az egyház.

A protestáns egyházban a nők lelkészi szolgálata ellen is sokan hivatkoznak Pál apostol szavaira: „Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek” (1Kor 14, 33-34).

A katolikusok a mai napig mereven elzárkóznak attól, hogy nőt pappá avassanak, ők arra hivatkoznak, hogy a tizenkét apostol férfi. Ráadásul tradicionálisabb vidékeken az is előfordul, hogy a protestáns egyházak kifejezetten kerékkötői a nemi egyenjogúságnak – az erdélyi református hittudományi egyetemeken negatív női kvótát állítottak fel, azaz maximalizálták a felvehető női hallgatók számát, hogy nehogy elnőiesedjen a képzés.

Lettországban pedig 2017-ben úgy döntött az evangélikus egyház, hogy leszámol azzal a jó szokásával, hogy nőket is lelkésszé avat, és az addigi gyakorlatot rossz nyugati hatásként értelmezte. De a világ összességében szerencsére nem ebbe az irányba halad. Fentebb már szó esett róla, hogy az áldozatvédelem kérdése fontos lett az egyház számára – feltehetően a metoo mozgalmak hatására, és Ferenc pápa is a nemek közötti egalitárius diskurzust erősíti beszédeiben, nyilatkozataiban.

Laborczi Dóra szerint a nők előmenetelén az egyházban mindig is sokat lendítettek azok az időszakok, amikor valami miatt elfogytak belőle a férfiak. Ez történik most is, az egyházi életforma válságban van, és a fiatalok – így természetesen a fiatal férfiak – közül egyre kevesebben szeretnék ezt választani maguknak.

Ez pedig megüresedő egyházi hivatalokat jelent, amelyeket nők tölthetnek be, de csak bizonyos szintig, hiszen az egyházban az üvegplafon jelenléte egyértelműen érzékelhető, nagyjából az esperesi rangnál ki is tapogatható. „Jó lenne, ha mindenki tehetsége és tudása szerint vehetne részt az egyházi munkában. Ha így lenne, az egészségesebb, funkcionálóbb közösségeket hozna létre, amely több perspektívát jelenthetne a fiatalok számára is” – teszi hozzá a teológus.