Beyond Flesh - Hagyjatok, minket nőket idősödni, ráncosodni, őszülni, félelmek, műtétek, szégyen, ageizmus, lehetetlen elvárások nélkül
A közösségi média, a filmek és sorozatok, a reklámok és kampányok mind azt sugallják, hogy a nő csak addig nő, addig kívánatos és elfogadott, amíg fiatal, ránctalan, egészséges. A Beyond Flesh mozgalom, női kör célja ezzel szembemenni, és megmutatni: a fiatalság egy állapot, nem erény, a menopauza nem jelenti az élet végét, a botox nem csak a külsőnkre hat, hanem a lelkünkre is.
„Ködös, nyirkos reggelek, összehúzom magam a takaró alatt, sötét a hajnal. A Nap, ha süt mindent olyan plasztikusan fest be arany színekkel, olyan őszintén mutatja meg ami körbevesz, a csupaszságot, az igazat. Halvány fénysugár, szépséges képet fest a falra arannyal, sötéttel megszórva, törékenyet, múlandót. Táncol a falon, olyan vékony mint a gézanyag, szinte át tudok lépni, fellebben, ha fújja a szél a leveleket. A finom fátyol áttetszővé válik, hártyavékonnyá a szellemvilág és az evilág között.
Meseszerű. Elindulok. Itt az idő lemerülni. A Lélek mélyére, betelt a Hold, az őszi Vadász Hold. Megyek a sötétbe, a Télbe, a lelkem árnyékrészeibe, a lelkem legmélyebb sebeinek gyökeréhez, ahogyan Perszephoné indul lefelé az alvilágba Hádészhoz. Hívom Hekatét, a mágia Istennőjét, hallja meg a hangom, álljon mellettem, mutassa az utat. A szívem szálldogál a bordakosárban. Nem könnyű elindulni. Arcomon csorognak a barázdák, a vékonyka ráncok.
A hajam fújja a szél, lobog a ruhám, átsüvít rajta az őszi szél. Egyedül megyek lefelé, ereszkedek szép lassan. Vár a sötét, a hideg, a mélység, az árnyékrészem megtépázott darabjai, amiből a bölcsességemmel telve, a kincseimmel megszületek újra, visszatérve az alvilágból, szagolom majd a tavasz illatát, újból kövér méhecskék donganak a levendulabokrokon. De a tavasz még távol, most ereszkedek a nyirkos, hidegben, a gyökerek, bogarak között. Érzem Földanya illatát, hallom a szívverését. Sophia bölcsessége világítja meg a sötétet, gyönyörű arany fénye van. (- részlet a szerző készülő könyvéből).
Van valami rendkívül mulatságos abban, amikor az emberek azt hiszik, hogy az életkor egyfajta szavatossági dátum - mikor lett valuta a fiatalság?
Az alvilágba vezető út, ahová Perszephoné lépdel, egy mély és ősi utazás szimbóluma, amely nem csupán egy mitológiai történet, hanem a női létezés egyik archetípusa is. Az istennők, mint Perszephoné, Hekaté és Sophia is, magukban hordozzák az emberi lélek legmélyebb titkait, az élet és halál misztériumát, a veszteséget, a változást, a megújulást és a bölcsességet. Perszephoné alvilági utazása és Hekaté kísérése mellett Sophia, a bölcsesség Istennője, szintén jelen van ezen az úton, finom, belső útmutatása által felfedve az emberi lélek mélységeit. Ez az utazás nemcsak fizikai vagy érzelmi, hanem spirituális is: a női lélek utazása önmaga legmélyebb rétegei felé, ahol a sötétség, a fájdalom és az isteni bölcsesség összefonódik.
Perszephoné történetében ez az átalakulás szimbolizálja a veszteséget, a gyászt, a fájdalmat, de ugyanakkor az újrakezdés lehetőségét is.
Miért emlegetem a görög mitológia istennőit? Carl Gustav Jung használta előszőr az archetípus fogalmát, az emberiség őstípusaira gondolt. Ezek az archetípusok az évezredeken átívelő mitológiai alakokban megjelennek és ősi viselkedési mintáinkat testesítik meg, amelyeket a kollektív tudattalanban őrzünk. Ez a tudattalan réteg nem egyéni sajátosság, hanem az egész emberiség számára közös. Ezek a belső minták bennünk is működnek, és felismerésük támogathat minket. Dr. Jean Shinoda Bolen, pszichiáter és jungi analitikus szerint az archetípusok megértésével közelebb kerülhetünk saját női minőségeinkhez és tudattalan motivációinkhoz, valamint új nézőpontból szemlélhetjük kapcsolatainkat.
A női létezés misztériuma
Szilasi Márti Anahita hívására hat nő elindított egy suttogást, kiáltást és egyben ölelést és hívást a Nőknek. Egy „Beyond Flesh” mozgalmat, női kört. Hagyjatok minket, Nőket idősödni, ráncosodni, őszülni, félelmek, műtétek, szégyen, ageizmus, lehetetlen elvárások nélkül. No botox, no plastic surgery. „A ’no botox, no plastic surgery’ nem azt jelenti, hogy a Nő nem ad magára, hanem épp azt jelenti, hogy ad-magára. Az élet szerencsés esetben egy hosszú folyamat. Egy utazás.
Ebben az utazásban a fiatalság egy állapot. Nem erény, hanem egy állapot. Az utazás során talán lesz egy pont amikor felébredsz. Talán szerencse, talán sors, mindegy mi is. Az idő törvényszerűsége tart ebben a tapasztalásban. Az idő egy univerzális törvény. Lehetünk vele jóban. Ha az utazás során sikerül bölcsességre szert tenni. A bölcsesség alapja a mély belső utazás. Szenvedés, újjászületés, aztán halál, majd magasba emelkedés.
Egyes népeknél nincs is szó a hőhullámra - a változókort nem betegségként, hanyatlásként, hanem potenciálként érdemes megélni
Az utazásunk minden pontján mást és mást tapasztalunk. 50-60 évesen, már nem a csábítás van a fókuszban. Nem arra figyelünk. Ez nem azt jelenti ez a rész elaludt vagy meghalt. Eleven, de másra figyelünk. Ez a figyelem az Örökkévaló felé fordítja a tekintetünket. Nem a húsra figyelünk. Már nem abban tapasztalunk, hanem a végtelen járja át a választásainkat. Ezért nem választjuk, hogy húsnak tekintsük magunkat. Végtelen szellemi lénynek éljük meg magunkat.
Ha sikerül a teljesség, megtapasztalása, akkor szerencsés vagy Nővérünk, megvan mindened. Ha már nem a húsra figyelsz, akkor nem húsnak fognak látni.” – ebben hisz Szilasi Márti Anahita, aki megálmodta, hogy megmutassuk magunkat, hogy egyre több Nő szabadon megmutathassa szintén, ki is valójában. Ebben a folyamatban támogassuk a Nőket, hogy álljanak bele abba az energiába, ami a ráncoké, a változás szépsége, az elmúlás, elengedés folyamatába, annak fájdalmával, küzdelmével, és csodájával együtt. Mert az életnek ez a mágiája bennünk van.
