A technológia fejlődése és a változó életvitel is kihat a barátkozás kultúrájára - beszélgetés dr. Törő Krisztina klinikai szakpszichológussal
Az ókorban a barátságot felsőbbrendűbbnek tartották, mint a házasságot. Jelentőséggel bíró, ritka, értékes, nehezen kivívott jelzőkkel illették. Ma a barátságot a fiatalsággal kötjük össze, amit a felnőttkor előrehaladtával magunk mögött hagyunk. Egyre több tanulmány foglalkozik az átalakult barátkozási szokásokkal, miszerint napjainkban kevésbé vagyunk toleránsak, viszont annál kritikusabbak, felszínesebbek tudunk lenni egymással.
A kutatások rámutatnak, hogy az emberi viselkedés és annak társas aspektusainak elemzése ma már nem történhet meg a digitalizációs trendek figyelembevétele nélkül.
A digitalizáció a barátságban is megjelent
Nem könnyű mindig ugyanannyi energiát belefektetni egy barátságba. Kiváltképp, hogy ma már online barátaink is lehetnek. Hullámzóan előfordul, hogy nosztalgiából vagy hirtelen ötlettől sugallva kedvünk támad felmelegíteni egy régi, elfeledett barátságot vagy igényünk támad új emberek megismerésére. Vannak, akik a kor előrehaladtával, családalapítással jobban bezárkóznak, nem vonják be barátaikat a magánéletükbe, míg mások szeretik több emberrel körülvenni magukat, megosztani élményeiket.
A barátságok jóval összetettebb pátyolgatást igényelnek, mint például a családi kapcsolatok. Dr. Törő Krisztina PhD klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus szerint a barátságok dinamikájában bekövetkező változások több tényezőből is eredhetnek, mint például a digitális kommunikáció térhódítása, a társadalmi és kulturális normák változása, valamint az egyéni életviteli szokások átalakulása.
Ezek a változások hatással lehetnek arra, hogy hogyan közelítünk meg másokat, hogyan tartjuk fenn a kapcsolatainkat, és hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amikor konfliktusba kerülünk barátainkkal.
Mondhatjuk-e a divatiparra, hogy rasszista?
„A barátkozási szokások változása összetett jelenség, amelyet a gyorsan változó társadalmi környezet, a technológiai fejlődés és az egyéni életviteli preferenciák egyaránt befolyásolnak. Ezek a változások kihívásokat és lehetőségeket egyaránt kínálnak a baráti kapcsolatok számára. A fent említett stratégiák alkalmazásával azonban képesek lehetünk javítani kommunikációnkat, mélyíteni kapcsolatainkat és elkerülni a kellemetlen helyzeteket” – véli a szakember.
Számít az életszakasz
Megvannak az előnyei annak, ha fiatalabb korban több barátra teszünk szert. A húszas éveinkben a barátok segítségével kerülünk közelebb identitásunkhoz, közös élményeink meghatározzák későbbi személyiségünket. Ezek a tapasztalatok kihatnak a későbbi kapcsolatépítéseink minőségére is. Az erős, tartós barátságoknak olyan jótékony hatásai vannak, mint a stresszmentesebb élet, jobb fizikai egészség, az élethez való pozitív hozzáállás.
Az öregedéssel együtt járó állapotváltozások hatására a harmincas éveinkben és azt követően egyre kevésbé érezzük az előnyeit a baráti kapcsolatoknak, csökken azoknak az embereknek a száma, akikkel közelebbi viszonyt ápolnánk.
Gyakran támad az az érzésünk, hogy nincs szükségünk egynél több barátra. „Az emberek általában akkor döntenek úgy, hogy nem kívánnak több energiát fektetni egy barátságba, amikor úgy érzik, hogy a kapcsolat már nem viszonos, nem támogató, nincs pozitív hatással van az életükre” – mondja dr. Törő Krisztina. Szerinte van néhány konkrét helyzet, amikor ez bekövetkezhet. Ilyen például, ha úgy érezzük, hogy több erőfeszítést teszünk a kapcsolat fenntartására, mint a barátunk.
Hosszú távon ez frusztráló lehet. Amikor az értékek, érdeklődési körök vagy életcéljaink jelentősen eltérnek, az megnehezítheti a közös alap megtalálását. A szakember úgy véli, hogy a barátságok kialakítása és fenntartása negyven év felett kihívást jelenthet, de korántsem lehetetlen. A felnőttkor előrehaladtával az emberek gyakran kevésbé nyitottak új kapcsolatokra, főleg a meglévő kötelezettségeik és életviteli mintáik miatt.
Azonban számos lehetőség kínálkozik új barátságok kialakítására. Fontos, hogy nyitottak és proaktívak legyünk a kapcsolatépítésben, és ne feledjük, hogy az új barátságok kialakítása időt és türelmet igényel, függetlenül az életkortól.
Számít a mennyiség?
Azok, akiknek legalább egy vagy több közeli barátja van, jóval boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint akik, felületes ismeretségekkel rendelkeznek. A brit antropológus, Robin Dunbar szerint az ember körülbelül százötven stabil társas kapcsolatot képes fenntartani másokkal. Dunbar azt is megállapította, hogy ezekből a kapcsolatokból három-öt emberhez fűződik szorosabb, mélyebb barátság.
Az újabb kutatások azonban rácáfolnak erre az elméletre és inkább a kulturális örökség emberi viselkedésre és gondolkodásra gyakorolt befolyásával magyarázzák a társas kapcsolatok kiterjedését. A Stockholmi Egyetem kulturális evolúciós központjának igazgatóhelyettese, Johan Lind rámutat, hogy ha valaki képes felidézni a pi tizedesjegyeit, úgy az agy arra is képezhető, hogy több társas kapcsolatot kezeljen.
Ezen túlmenően rengeteg kutatás foglalkozik azzal, hogy körülbelül kétszáz óra szükséges ahhoz, hogy valakivel szoros kötelék, baráti viszony alakulhasson ki. Napjainkban azonban abszurdum ennyi időt a társas kapcsolatoknak szentelni. Időigényes, fárasztó ötnél több emberrel efféle kapcsolatot kialakítani.
Gyakorolni kell ezt is
Hogy miért fajulhatnak, szigetelődhetnek el vagy nem válnak tartóssá a személyes vagy szakmai kapcsolatok? Egyesek számára az emberekkel való kapcsolatteremtés, emberismeret magától értetődő. Tudják, mikor kell mosolyogni, bólogatni, érdeklődni, lódítani úgy, hogy ne sértsék meg mások érzéseit. Tudnak bánni az emberekkel. Azonban nem mindenki rendelkezik ilyen ösztönös készségekkel, vannak akiknek el kell sajátítaniuk ezeket.
Bele kell rázódni, rá kell érezni ezekre az emberi vagy „puha készségekre”, azaz az olyan tulajdonságokra, amelyek meghatározzák, hogyan viszonyulunk a munkánkhoz, más emberekhez. Hogyan dolgozunk egyedül vagy másokkal együtt. Az emberi kapcsolatoknál egyensúlyban kell legyen az önérvényesítés, az alá-föle rendeltségi viszony. Az emberek változóan tolerálják a dominánsabb személyeket, de minél kevésbé az valaki, annál szimpatikusabbnak tűnik mások szemében.
Vannak élethelyzetek, amikor nem könnyű ráhangolódni mások érzelmeire. Ebben az esetben érdemes belegondolni, hogy másoknak se feltétlenül sikerül mindig azonosulni a mienkkel, ami kölcsönös félreértésekhez vezet. Az egyes barátok más-más szerepeket töltenek be az életünkben, de magunkhoz láncolni senkit sem lehet.
Nincs mindenki számára működő általános recept a barátság ápolására, mindenkinek igény szerint, személyre szabottan kell fenntartania, továbbfejlesztenie emberi kapcsolatait, ami olykor kimerítő lehet.
A minőségi társas kapcsolatok kialakításánál és fenntartásánál kulcsfontosságú az egymással való kommunikáció, támogatás és a nyitottság az új közösségekre, közös élményekre. Fektessünk be az emberi kapcsolatokba, mert akármennyire is problémások és időigényesek néha, a legtöbb esetben inkább gazdagítanak, lelki-érzelmi támogatást nyújtanak az életben.
Az emberi és konstruktív együttműködési készségek elsajátításának témájában számos szakmai könyv, cikk áll rendelkezésre, de a szakpszichológus is tud segíteni néhány közösen felállított hasznos taktika megfogalmazásában. Nem velünk született készségről van szó, önfejlesztéssel bárki számára elsajátítható tulajdonságokról.
Íme néhány tipp, amelyek segíthetnek elkerülni a kellemetlen helyzeteket és javítani a baráti kapcsolatokat:
- Őszinteség: A nyílt kommunikáció elősegíti a félreértések elkerülését és lehetővé teszi, hogy mindkét fél kifejezze érzéseit és nézőpontjait.
- Empátia: Próbáld megérteni barátod helyzetét, érzéseit és motivációit. Az empátia elősegítheti az érzékeny témák megértését és kezelését.
- Határok tiszteletben tartása: Ismerd fel és tartsd tiszteletben a másik személyes határait. Ez segíthet elkerülni a túlzott beavatkozást vagy a nem kívánt nyomást.
- Kompromisszumra való hajlandóság: Néha szükséges lehet kompromisszumot kötni. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnod minden értékedet vagy elveidet, hanem hogy hajlandó vagy találni egy közös megoldást.