Ezért kötünk negyven felett ritkábban barátságokat

Éveken át elválaszthatatlanok voltatok, saját nyelvet beszéltetek, amit más nem is értett, együtt mentetek mindenhová, egymás minden titkát ismertétek - azt hittétek ez a barátság örökké tart. De miért lett vége?

Társasági lények vagyunk, az emberi kapcsolataink nemcsak a hangulatunkat, a közérzetünket határozzák meg, de ahogy arra már több kutatás rávilágított, az életünk hosszát is. Nagyon egyszerű párhuzamot figyeltek meg a kutatók: valakinek minél több minőségi kapcsolat van az életében, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az átlagosnál tovább fog élni. Ahogy a családot, a szerelemet, úgy a barátságot is kiemelten kell kezelnünk, ha boldog életre vágyunk, persze ez sem könnyű, de valószínűleg megéri áldozatok hozni.

Letaszítanak a trónról

Azt mondják, hogy az emberek többsége már akkor is hálás lehet, ha életében legalább egy igaz barátja van, de ha már egy van, akkor arra a kapcsolatra bizony érdemes energiát áldozni. Az első igazi, személyiségformáló, mély és bensőséges barátságok valamikor a kamaszkor elején alakulhatnak ki. Olyan intenzitású barátságok talán később már nem is köttetnek emberek között, mint ebben az időszakban.

Így hat az alkohol a mentális egészségre

Furcsa módon az élethosszig tartó kapcsolatokat azonban a húszas éveikben alakítják ki az emberek, a harmincasok még kötnek új barátságokat, de negyventől felfelé már egyre kevésbé. Igaz, az is elmondható, hogy minél később alakulnak ki mély barátságok, annál tartósabbnak bizonyulnak. Vajon miért távolodunk el egymástól, amikor tizenévesen sülve-főve együtt voltunk, vagy az egyetemen minden órára jelentkeztünk, együtt csavarogtunk az éjszakában? Hogyan növekszik a távolság az idővel akkorára, hogy végleg elveszítjük egymást?

A kamaszkori barátságok általában olyasféle szakításokkal végződnek, mint az első romantikus kapcsolatok. Veszekedések, a másikban való csalódás, sértődések, mintha a szerelmi kapcsolat buktatóit járnánk végig a barátságainkban is. Ha visszagondolva te is valami hasonlót érzel, akkor ma már talán belátod, hogy éppen az volt benne a gyönyörű, amitől végül fojtogató is lett.

A barátságot ugyanúgy tanulni kell, mint a párkapcsolatot, és tudjuk, hogy csak nagyon ritkán lesz az első szerelem sírig tartó.

Az első barátságba szinte mindent beleadunk, az összes energiánkat, empátiánkat, rajongásunkat, és elvárjuk, hogy a másik fél is ugyanígy tegyen. Azonban bármennyire is tökéletesen rezonáltatok egymásra a legjobb barátnőddel, bármennyire is csodás volt az összhang, egy idő után ebbe az idillbe bezavar egy sor olyan dolog, ami rávilágít arra, hogy azért valójában különböztök. Ebben az időszakban az együvé tartozás burkán keletkezett rések veszélyeztetik a leginkább a barátságot, amikor feltárul, hogy önálló személyiségek vagytok, akiknek bizony homlokegyenest ellentétes lehet az ízlésük, vagy az életcéljaik.

A szerencsések ebből a leckéből tanulják meg az elfogadást és azt, hogy egy kapcsolatban kell hagyni elég levegőt a másiknak. Jó dolog mindig együtt lenni, de a személyiséged nem szabad feladnod, ahogy a döntési szabadságodat sem. A sülve-főve állapot mámora után nehéz elfogadni, hogy a közös mellett külön útjaitok is vannak, hogy már nem vagytok az elsők egymásnak. Egy kamasz van annyira önző, hogy ezt ne akarja belátni, de egy ilyen kapcsolat csak akkor éli túl a következő évtizedeket, ha mégis sikerül elfogadni ezt.

Túl nagy a távolság

Később már inkább hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy a barátnőknek más is fontos az életében, például a tanulmányai, a karrierje, no és a párkapcsolata. A húszas éveink baráti kapcsolatait nem is annyira a féltékenység veszélyezteti, hanem sokkal inkább az, hogy elsodor benneteket egymás mellől az élet. Véget ér az egyetem, más-más munkahelyen kezdtek dolgozni, még az is könnyen lehet, hogy országhatárok választanak el benneteket egymástól idővel.

A karrier, a család mellett a legjobb barátnő alaposan visszacsúszhat a ranglétrán, de mit tehetnél, ha még így is csak a fele tennivaló fért a napodba? Nos, ha hiszed, ha nem pontosan ez az útja az elmagányosodásnak. Felnőtt korban ritkábban fordul elő, hogy az értékrend, nézetkülönbségek felszínre kerülése veszélyezteti a barátságot, mivel nagyjából már kialakult személyiségek vagyunk, ezért szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy-egy hosszabb-rövidebb szünet után a legjobb barátnőnkkel ugyanott tudjuk felvenni a fonalat, ahol letettük hetekkel-hónapokkal ezelőtt, de érdemes-e ennyi várni? Aligha!

Amikor elkap a flow - pszichológussal beszélgettünk a felszabadult és boldog cselekvés folyamatáról

A hetekből lehetnek észrevétlenül hónapok, aztán évek lesznek, de elveszíteni egy fontos ember társaságát csak azért, mert nincs időd, túl nagy pazarlásnak tűnik. Ahogy egy párkapcsolat is csak a minőségi együtt töltött idővel tud hosszú távon fennmaradni, úgy a barátságnak is szüksége van erre. Ha úgy tetszik, a legjobb barátnőddel is randevúznod kell időről-időre, akkor is, ha már évtizedek kötnek össze benneteket.

Panaszláda

Gyakran megesik, hogy egy barátságnak meg se kottyannak az ilyen buktatók, de mégis idővel elfárad, ellaposodik. Amikor a barátságok legszebb pillanataira emlékszünk vissza egy csomó vicces, izgalmas kaland jelenik meg a lelki szemeink előtt. Ha fenn tudjátok tartani a kapcsolatot, nem távolodtok el egymástól, az még nem jelenti azt, hogy mindent meg is kaptok a barátságtól, amire szükségetek van. Az őszinteség minden ilyen kapcsolat alapja, és

a legjobb barátod nyilván azért olyan fontos neked, mert úgy érzed, hogy vele bármit megbeszélhetsz.

Azonban, ha fent említettel ellentétben elmarad a minőségi időtöltés, akkor a még annyira intenzíven ápolt barátság is szépen lassan egy véget nem érő panaszfórummá változhat. Egyébként is jobb hely lenne a világ, ha több időt töltenénk azzal, hogy a jó dolgokra koncentrálunk az életben, a barátságodban is fontos, hogy nem billenjen el a mérleg nagyon arra az oldalra, ahol a problémák, és a bosszúságok halmozódnak.