Hogyan építsünk mély baráti kapcsolatokat felnőttkorban? Pszichológus válaszol
Az utóbbi években – nagyrészt a világjárványnak köszönhetően – sokkal kevesebb időt szánunk szocializációs tevékenységekre, ennek egyik következménye, hogy kevesebb emberrel beszélgetünk. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik teljes home office-ra kényszerültek, és sokan a lezárások megszűntével sem tértek vissza az irodai munkavégzéshez.
Pszichológussal jártunk utána, hogy milyen tényezők befolyásolják leginkább a felnőttkori kapcsolatainkat.
„Nem új keletű jelenség, hogy felnőttként nehezebb barátkozni, mivel azok a feltételek, amelyek gyerekkorunkban adottak voltak ahhoz, hogy barátságokat alakítsunk ki, felnőttként már nincsenek jelen az életünkben. Ha be is kell járni egy munkahelyre, az nem biztos, hogy az a közeg, ahonnan az ember a barátait is szívesen választaná” – kezdi Dr. Drippey-Dévai Julianna pszichológus.
Az elutasítástól való félelem
Egyes kutatások szerint sokan hiába várják, hogy munkahelyükön ugyanolyan organikusan alakuljanak ki baráti kapcsolataik, mint gyerekkorban, az iskolai környezetben. „Organikusan, felnőttkorban már nem alakulnak barátságok, ugyanis nem vagyunk hasonló élethelyzetben. Korban is nagy különbségek jellemzőek a munkahelyeken.
„A megsebzett lélek gyermekkori sebe okozza a bajt” - így hatnak sémáid a párkapcsolataidra
Ráadásul nem is vagyunk belekényszerítve abba a helyzetbe, hogy saját sérülékenységünket megmutassuk” - mondja a szakértő, aki szerint ez pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az intimitás és a kölcsönös bizalom ki tudjon alakulni. Egy munkahelyen ez ritkábban jellemző.
„Még ha elég időt is töltenénk egymással, nem áll fenn az a keretrendszer, hogy ki vagyunk szolgáltatva valaminek. A bajtársiasság az iskolában ugyanis sokat hozzátesz a baráti kötődésekhez” - folytatja a pszichológus, aki szerint minden barátságra jellemző, hogy valakinek kezdeményeznie kell azt.
Nem elég arra várni, hogy valaki majd mellénk sodródik, akivel hasonlóan gondolkodunk. „Sokan ebben akadnak el. Kezdeményezni nehéz. Az elutasítástól való félelmünk mélyen gyökerezik, és gyakran felülírja azt a vágyat vagy evolúciós parancsot, hogy szükségünk van az emberi társaságra ahhoz, hogy túléljünk. Amennyiben nagy a félelmünk attól, hogy bántani fognak, könnyebben elhessegethetjük ezt a vágyat” - vélekedik dr. Drippey-Dévai Julianna.
Biztonságos határok
A szakértő arról is beszél, hogy minden embernél eltérő, hogy életének hány százalékát éli hitelesen. A barátok pedig azok, akiket beengedünk abba az úgynevezett „én” zónába, ahol már látszik a tökéletlenségünk. A hitelességgel együtt jár, hogy megmutassuk önmagunkat, ám felnőttkorban kevésbé szeretünk sokat mutatni igazi énünkből.
„Gyerekkorban kevesebb a tapasztalatunk arról, mi történik, ha ez visszaüt. Ha elutasítást kapunk vagy ha bántanak, az mély nyomot hagy bennünk, és meghatározza későbbi szociális interakcióinkat, akár úgy is, hogy nem vagyunk tudatában, miért vagyunk visszahúzódóbbak” - mondja a szakember, aki arról is beszél, hogy a barátság lényege, hogy szeretetet és megbecsülést kapjunk a másik embertől. Fontos, hogy a másiknak ne legyen érdeke abban, hogy szeret minket, és meg tudjuk osztani vele a mindennapi nehézségeinket.
Fel sem merülhet, hogy ha megosztok egy információt a barátaimmal, nem bízhatok bennük, és visszaélnek vele. Ez ellentétben áll a „networking” kapcsolatokkal, amelyek kifejezett célja lehet az adok-kapok jellegű kapcsolat kialakítása.
Igazi barátból átlagosan kettő-öt van mindenkinek.
Az ismerősök és a hasznos emberek más kategóriát képviselnek, és nem elégségesek. Igaz barátokra igenis szükségünk van, mert egy szociális kapcsolatot nem lehet helyettesíteni. Több kutatás is bebizonyította, hogy pszichológiai tényezőkre is hatással van, ha az emberek magányosnak érzik magukat. Ilyen a megküzdési képességünk, a pszichés jóllét és az érzelemszabályozás is. Alapvető evolúciós ösztönünk, hogy kapcsolódjunk más emberekhez” - vélekedik a pszichológus.
Virtuális kapcsolódások
A szakember kiemeli, hogy a szociális kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy az online kapcsolódások vagy egy-egy beszélgetés nem helyettesítheti az igazi baráti kapcsolatokat. A közös gondolkodás, a „brainstorming” bármilyen helyzetben fontos lehet, különösen egy probléma kapcsán. Mivel mindenkinek más a gondolkodásmódja, egy barát kívülről adhat olyan tanácsot, amely segíthet a megoldásban.
„A kölcsönösség is fontos. Az, hogy érezzük:
tartozunk valahova, valakinek fontosak vagyunk.
A tudat, hogy az, aki én vagyok, más számára jelent valamit. Egy hosszú távú, jó párkapcsolat alapja is az, hogy legyenek mellette baráti kapcsolataink. Az érzelmi megosztásokat és az élet természetes velejárójaként felmerülő nehézségeket ugyanis nem bírják el kizárólag a párkapcsolatok” magyarázza a szakértő, majd arra is kitér, hogy hiába vagyunk képesek könnyen barátkozni, ha kapcsolataink nem tartanak sokáig. Ennek többféle oka lehet.
„Ahhoz, hogy egy mély barátság kialakuljon, több száz órát kell együtt eltölteni valakivel. Szükséges, hogy legyen valamilyen rendszeres tevékenység, amely összekovácsolja az embereket. Érdemes saját érdeklődés mentén elindulni, csatlakozni valamilyen hobbi csoporthoz vagy bármihez, ami eleve örömöt okoz. Ez mindig jó ötlet” - mondja dr. Drippey-Dévai Julianna. Majd zárásként még kihangsúlyozza, hogy miért fontos, hogy az ember tudatosítsa magában: egy jó baráti kapcsolatot mindkét félnek ápolnia kell.
„Nagyon gyakran túlértékeljük, mit jelent, ha a másik nem jelentkezik, szomorúnak tűnik vagy forgatja a szemét. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy bennünk nem kedvel valamit. Nem jelent automatikusan elutasítást. Egy barátságba bele kell férnie annak, hogy ezeket megbeszéljük és megosszuk egymással. Például: '
Tudnád-e vállalni, hogy te is rám írsz?