Nincs annyi aranyérem, ami kárpótol egy sportoló gyereket a szexuális visszaélésekért
Kevés, felemelőbb érzés van, mint egy sportteljesítményből kifolyólag a dobogó legfelső fokán állni. Az élsportolók krémje gyermekkorától fogva edzi magát a megmérettetésekre, amelynek kapcsán nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fejlődik. A sport a legtöbb gyerek életében örömforrás, kapcsolódási és fejlődési lehetőség, amely egy életre szól! A biztonságosnak hitt közeg azonban hamar szorongáskeltő helyszínné válhat, ha a gyermeket – a legfőbb cél, a győzelem érdekében – bántalmazás éri. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a gyermekünk számára a sport valóban a fejlődésről, nem pedig az egyszeri, vagy akár az életre szóló traumákról szóljon?
Miután a sportban szerzett élmények örök életre meghatározók maradhatnak, fontos, hogy a gyermekkori testmozgás biztonságos közegben történjen. Az utóbbi néhány évben egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amelyek a sportkluboknál történt visszaélésekről számolnak be. Hogyan előzhető meg a gyerekeket érintő zaklatás és mi a teendő, ha azt érzékeljük, baj van? Stáhly Kata pszichológussal, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai vezetőjével vettük át a legfontosabb tudnivalókat.
Megtörni a lelket
„Emlékszem, rengetegszer ültünk úgy a padon a délutáni edzés előtt, hogy már előre feladtuk lélekben. Mert reggel annyira kihajtottuk magunkat, hogy délután már semmi esélyünk nem maradt az elvártak szerint teljesíteni a penzumot. Tök idegben ültünk a vízparton és azt találgattuk, vajon mit fogunk úszni, és hogy fogjuk azt túlélni? Kőbányán annyira tönkrevágtak minket, hogy nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne sírt volna a medencében. Ha nem lett volna cél, hogy az edző megtörjön minket, miért csinálta volna?” – nyilatkozta 2021-ben Cseh László olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó arról, mik történtek vele és társaival gyermekkorában egy-egy „szimpla” edzésen.
Cseh László története korántsem egyedi eset: az elmúlt években számos olyan ügy került napvilágra a sajtóban, amelyekben sportolók mesélnek arról, a fejlesztésük érdekében miféle „nevelési eszközöket” vetettek be (gyermekkorukban, majd később felnőttként is) az edzők, vagy más sportszakemberek. Szepesi Nikolett még 2013-ban állt a nyilvánosság elé azzal, hogy Turi György edző többször is felpofozta, de hasonlóban volt része Martyna Trajdos judo-versenyzőnek is, akit a 2021-es tokiói olimpián „motivációs céllal” szintúgy felpofozott az edzője, mielőtt fellépett volna a tatamira. (Martyna egyébként később megvédte a trénert a rá zúduló népharagtól, „verseny előtti rituálénak” címkézve a vele történteket.)
A fizikai bántalmazás mellett előfordulnak szexuális visszaélések is a sportnövendékek között. (Nem csak felnőtt-gyerek, de gyerek-gyerek viszonylatban is.) 2018-ban a teljes amerikai közvélemény megdöbbent, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államok gyermek- és felnőttkorú tornászait éveken keresztül zaklatta orvosuk, Larry Nassar. A visszaélések nemcsak a nőkre korlátozódnak: a Tour de France-győztes Sir Bradley Wiggins (aki 2004 és 2016 között öt olimpiai aranyérmet is szerzett) már felnőttfejjel beszélt arról, hogy 13 éves kora körül molesztálta az edzője. (Elmondása szerint az esetet máig nem tudta feldolgozni.)
Versenysport gyermekkorban: a szülőnek is idő kell ahhoz, hogy beletanuljon abba, hogy neveljen egy focista tehetséget
Az edző szerepe kiemelkedően fontos
Wiggins története tökéletesen példázza azt a mechanizmust, ahogy a legtöbb gyerek általánosságban elkönyveli magában a sportolói közegben őt ért bántalmazást. A NEMECSEK Program 2022-ben készített Sport Kutatása alapján elmondható, hogy a gyerekek legtöbbször nem ismerik fel, hogy ami velük történik, az bántalmazás: azokat a sport velejárójának tartják. Olyasmiként fogják fel, amit a cél érdekében „muszáj eltűrni”.
Stáhly Kata szerint ezért is nagyon speciális a sportolói lét: ebben a közegben ugyanis sokszor olyan módszerek is jóváhagyásra kerülnek, amelyek (például) szimpla iskola körülmények között felhördülést váltanának ki. Bár a sport legnagyobb kihívása valóban az, hogyan tudják a gyerekek kihozni magukból a maximumot, nem mindegy, hogy a határok kitolása milyen (mentális és fizikai) eszközökkel történik.
Ugyanakkor – húzza alá a szakértő –, nem érdemes különbséget tenni közeg és közeg között. „A bántalmazás az bántalmazás, teljesen mindegy, hol történik. Minden olyan magatartás, amely a gyermekek sérelmét eredményezi, vagy a biztonságos és egészséges fejlődésüket akadályozza, bántalmazásnak tekinthető.”
Mivel a sport célorientált kultúrájában hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről az alapelvről, a gyerek-edző-szülő „szentháromságban” különösen fontossá válik a szülő szerepe. A gyermek gondviselőjeként a szülő mint afféle fékező elem kell, hogy részt vegyen az egyenletben, különösen akkor, ha úgy érzi, szükség van a beavatkozásra.
