Új élet a világ túlsó végén - így talált a háromfős család új otthonra Bali szigetén

Mindig is nagyon szerettünk Ázsiában utazni, de a munkahelyi kötelezettségek miatt sosem tudtunk három hétnél tovább maradni. Két héttel édesanyám halála és a covid második hulláma után jött egy gondolat: most, hogy vége a hat évig tartó kórházba járós időszaknak, végre elmehetünk bárhová, bármennyi időre hármasban, a kislányunkkal, Annával. Úgy döntöttünk, hogy az óvoda végén, még az iskola megkezdése előtt elmegyünk egy évre külföldre.

A célunk az volt, hogy a lányunk megtanuljon angolul, mi pedig levegőhöz jussunk az elmúlt évek megpróbáltatásai után. Megmutattuk Annának a Green Schoolt a YouTube-on, egy olyan iskolát, amiről csak pozitív dolgokat hallottunk azelőtt. Elkészítettük a pénzügyi kalkulációt, újragondoltuk az életünket, és elkezdtük lépésről lépésre megvalósítani a terveinket. 2022 augusztusában költöztünk ki Balira, eleinte csak egy évet szerettünk volna maradni, de immár harmadik évünket kezdjük meg itt.

Mikor éreztétek először azt, hogy Balin szeretnétek élni?

Elég hamar, két hónap után már megigényeltük a kétéves tartózkodási engedélyt. Mivel már többször jártunk Balin és Ázsiában, az elsőre furcsának tűnő dolgok – mint például a szemét, kellemetlen szagok, a hangos zajok vagy a nagy forgalom – minket nem zavartak. Most, a harmadik itt töltött évben, már saját házunkba térünk haza, és nagyszerű magyar és külföldi barátaink vannak, akikre feltétel nélkül számíthatunk. Nem tervezünk most egy darabig máshová költözni – ez volt a hetedik költözésünk kevesebb mint két és fél év alatt –,

megtaláltuk az otthonunkat, és ennek örülünk most a legjobban.

Mit dolgoztok, miből éltek kint? Mennyivel könnyebb vagy nehezebb anyagi szempontból a kinti élet, mint Magyarországon?

Balin külföldiként hivatalosan nem lehet dolgozni, mivel védik a munkaerőpiacot. Csak akkor van lehetőség, ha valamilyen speciális tudás birtokosa vagy, vagy vállalkozást indítasz, például éttermet nyitsz. Én (Viki – a szerk.) online marketingesként dolgozom egy osztrák szállodának, Laci pedig a nemzetközi fejvadászcégét vezeti. Emellett van jövedelmünk ingatlankiadásból is, ezekkel napi szinten foglalkozunk.

Nem mondanám könnyebbnek az itteni életet, sőt, inkább nehezebbnek. Vannak dolgok, amelyek olcsóbbak, mint otthon: például a helyi zöldség-gyümölcs, az egyszerűbb privát orvosi ellátás (például szemészet gyógyszerestül, fogorvos egy töméssel kb. tizenötezer forint), vagy a tankolás (270 Ft/liter). Viszont az expat élet egyáltalán nem olcsó. A nemzetközi iskola tandíja hasonló egy otthoni nemzetközi iskolákéhoz, és a házbérlés is jelentősen megemelkedett a covid óta.

Olyan házat találni, ahol az ember szívesen lakik, nincs éjszakai zaj, építkezés vagy buli, mégis közlekedési szempontból ideális, nagyon nehéz. Most költöztünk hetedszerre a múlt héten. Fontos szempont volt számunkra, hogy olyan helyen és házban éljünk, ahol vendégeket is fogadhatunk.

Nagyon sok barátunk és családtagunk mostanában jutott el először Ázsiába, és örülünk, hogy megmutathatunk nekik egy teljesen más világot, és inspirációt adhatunk nekik további utazásokra. Emellett a hazajárás és az iskolai szünetekben való utazás mind nagy költséget jelent.

Hogyan telnek a hétköznapjaitok?

Reggel 6:30-kor kelünk, elvisszük Annát az iskolába, ami huszonöt perc autóval vagy motorral. Ha nem sietünk haza dolgozni vagy valamilyen ügyet intézni, akkor ilyenkor találkozunk a sulis szülőtársakkal egy kávézóban. A délelőtt általában a lassú reggelik és a sport, jóga ideje. Dél és négy óra között dolgozunk, Laci inkább hat-hét óráig, közben Annát is vagy hazahozzák, vagy érte megy egyikünk kora délután.

Mindketten rugalmasan tudunk dolgozni, tehát van olyan nap, amikor egyáltalán nem dolgozunk, cserébe van, amikor hétvégén vagy éjszaka is. Amit nagyon szeretünk, hogy a délelőtt általában rólunk szól. Néha lemegyünk a tengerpartra, felülünk a motorra és elindulunk céltalanul: elmegyünk a kedvenc jógastúdiónkba vagy valamilyen guruhoz.

Én (Viki – a szerk.) például már két éve járok rendszeresen akupunktúrára, ami a PMS tüneteimet teljesen rendbe rakta, és felkészíti a hormonrendszeremet a következő nagy változásokra.

Hogy érzitek magatokat a helyi közösségben, mennyire sikerült beilleszkednetek? Vannak olyan helyi szokások vagy filozófiák, amiket ti is átvettetek, alkalmaztok?

Az expat közösségben már nagyon jól érezzük magunkat, a balinézek között viszont leginkább vendégeknek számítunk. Mi nagy érdeklődéssel és befogadással fordulunk a helyiek hagyományai felé. A balinézek bölcsessége a tri hita karana filozófiából ered, ami a hármas harmóniát jelenti: harmónia az isteni világgal, a természettel és az emberekkel.

Az anyagi jólét helyett a spirituális jólétet keresik.

Az emberek elképesztően barátságosak és nyitottak, többek között ez segített a leginkább abban, hogy könnyen otthon érezzük magunkat. Részt vettünk több balinéz ünnepen is. Az egyik legkülönlegesebb a Nyepi, azaz a csend napja volt. Ez egy egyedülálló hindu újévi ünnep, amely a belső békéről, az önreflexióról és a világ megtisztításáról szól.

A Nyepi előestéjén a falvakban látványos Ogoh-Ogoh felvonulásokat tartanak, ahol hatalmas, démonokat ábrázoló bábukat vonultatnak fel, majd rituálisan elégetik őket, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Ez minden évben óriási élmény, hiszen a kreativitás és a közösség ereje itt igazán megmutatkozik. Nyepi napján az emberek otthonaikban maradnak, nem közlekednek autók vagy motorok az utakon, és még a repülőtér is leáll egy teljes napra.

Az utcák teljesen csendesek és üresek, este pedig mindenki lekapcsolja a lámpákat, hogy a sziget teljes sötétségbe boruljon. Tavalyelőtt tiszta volt az égbolt ezen a napon, órákig néztük a csillagokat, hihetetlen látvány volt. Egy másik érdekes élmény volt, amikor egy közeli balinéz ismerősünk édesanyjának temetésén vettünk részt. Inkább hasonlított egy mini falunaphoz, mint a nálunk megszokott szomorú ünnephez.

Megható volt, hogy milyen kedvességgel fogadott minket az egész közösség. Teliholdkor nagyobb ceremóniákat tartanak az otthoni vagy a falubeli templomban. A gyerekek is ünneplő ruhában mennek aznap iskolába, és az osztállyal, a mangkuval (balinéz pap) imádkoznak, hálát adnak.

Térjünk át egy kicsit a kislányotok beiskolázására, hogyan zajlott ez, voltak-e ezzel kapcsolatban nehézségek? Milyen különbségeket tapasztaltatok a helyi és a magyar oktatás között?

Az iskolába 2022-ben nehéz volt bejutni, mert a covid után rengetegen akartak Balin letelepedni. Mi a hosszú jelentkezési folyamat végén el is jöttünk Balira, és személyesen találkoztunk a felvételi koordinátorral, aminek eredményeképpen sikerült bejutnunk. Az ő javaslatára Anna végül egy olyan osztályban kezdte el az iskolát, amit kifejezetten angolul egyáltalán nem beszélő gyerekeknek indítottak. Fél év után, januárban került be az első osztályba, ahol akkor tizenöten voltak.

A tanítás alsóban játék alapú, projekt szemléletű, minden a környezetvédelem és fenntarthatóság körül forog. Nincsenek érdemjegyek és alsóban házi feladat sincs. Annyit kérnek a tanárok, hogy minden nap olvassunk negyed órát. Ezt először furcsállottuk, de most látjuk, hogy kezd beérni, és ha nem is első osztály végére, de harmadik végére már nagyon jól megtanulnak a gyerekek írni és olvasni.

Az iskola tényleg mesebeli környezetben, a dzsungelben van. A gyerekek állandóan a szabadban vannak. Mivel a bambuszból készült épületeknek nincsenek falai, így az iskolai élettér és a természet eggyé válik. Az iskola 8:30-kor kezdődik, ahol

a bejáratnál az igazgató és két-három tanár fogadja a gyerekeket hatalmas mosollyal és öleléssel, néha zenével.

A nap közös játékkal, beszélgetéssel kezdődik, majd olyan órákkal folytatódik, mint zene, művészet, green studies (amire Anna egy itthon talált skorpiót vitt be), írás-olvasás, matematika, indonéz. Minden osztálynak két tanára van: egy angol anyanyelvű és egy helyi, indonéz tanár. Az indonézeknél nem ismerek gyerekcentrikusabb embereket, hihetetlen türelmük van, ennek élvezője pedig most már a mi gyerekünk is, aki, ha bár iskolába nem mindig akar menni, a tanárait nagyon szereti, miattuk szeret leginkább ide járni.

Hadd meséljünk el egy rövid történetet. Tavaly az egyik gyerek hetekig piszkálta Annát. Írtunk levelet a tanárnak, aki egyből válaszolt, megnyugtatott, hogy érti a problémát, tudja, milyen nehéz lehet nekünk és Annának is ez a szituáció, és igyekszik segíteni. Aznap mindent félretettek, matematika helyett a barátságról beszélgetett velük, majd olyan játékot játszottak, amiben nem volt lehetőség a kiközösítésre.

Ehhez hasonló problémák idén is vannak, amiben most az iskolában egy művészetterapeuta segíti Annát, aki ráadásul magyar, így ebben most nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen formában is kapunk támogatást.

Hogyan látjátok a gyermeketek fejlődését a Balin eltöltött idő alatt?

Talán neki volt a legnehezebb a kezdeti időszak, de nagyon büszkék vagyunk rá, ahogy megküzdött a nyelvi nehézségekkel, kulturális különbségekkel, a költözésből adódó stresszel és a beilleszkedéssel. Sokat segített a helyiek gyerekekhez való őszinte kedvessége. Anna mindig ezt emeli ki, ha megkérdezzük, mi a legjobb Baliban. A kezdeti nehézségek után ez a kulturális közeg és az iskolai szemléletmód rengeteg pozitív változáshoz segítette Annát.

A zárkózott, visszafogott személyisége rövid időn belül megváltozott, nagy önbizalomra tett szert, kommunikatívabb, nyitottabb, kreatívabb lénye kibontakozott, amiben biztosak vagyunk, hogy Bali és a környezet sokat segített.

Mi az, amit a Balin töltött évek alatt tanultatok magatokról? Van bármilyen tanulság, amit le tudtok vonni a kinti élet kapcsán?

A Balin töltött évekről már most elmondhatjuk, hogy egy életre szóló önismereti utazás része. Mi párként is sokat tanultunk egymásról, sokkal több türelmünk van a másikhoz és a gyerekhez, ezen folyamatosan dolgozunk. Itt tényleg csak egymásra számíthatunk, persze vannak a barátok otthon, akiket fel tudunk hívni, de az nem instant megoldás.

Nekem (Viki – a szerk.) sokat segített egy bizonyos légzésterápia a traumáim megértéséhez és részben feldolgozásához. Nem mondom, hogy ezzel most kész is vagyok, van még mit gyógyítani, de itt jöttem rá, hogy sokkal többet kell ezzel is foglalkoznom, mint ahogy azt még otthonról gondoltam. Rengeteget beszélgetünk az itteni barátokkal szülőségről, tanulunk egymástól, hiszen a nap végén egy cél lebeg a szemünk előtt: minél jobb szülő és társ lenni. Erre nagyon van itt idő és tér is.

Szeretem nagyon, hogy egy papucs és szandálon kívül más lábbeli nem kell, a ruhatárunk is minimális. Nem rendelek online semmit, nem érdekel a Black Friday, a fogyasztói társadalomból kicsekkoltunk. Balin mindenki változik, ki kevesebbet, ki többet. Ez a változás körülvesz mindenkit, és mindenkinek a saját döntése, hogy mennyire engedi be ezt a lehetőséget. Nekünk is nehezen ment az elején, hiszen mindketten iszonyú pörgősek vagyunk, és

az első lépés a változáshoz a lelassulás, ami nem könnyű, de nagyon megéri.

Bali egy olyan hely, ahol koncentráltan megtalálható szinte minden, ami a személyes fejlődéshez szükséges, és aki komolyan gondolja ezt, nagy előrelépést tud elérni az itt elérhető lehetőségek által. Nagyon sok szakértő, terapeuta, instruktor, coach – itt pont magyarokkal dolgozunk, de ők zseniálisak, és ide kellett jönnünk ahhoz, hogy őket megtaláljuk – guru, jógatanár elérhető, és a sor még sokáig folytatható.

Minden lehetőség adott, hogy jobban megismerd a tested és lelked kapcsolódását, jobban megtanulj figyelni a tested fizikai jelzéseire, és tudj rá reagálni. Mi sokat foglalkoztunk meditációval, jógával (ennek többféle ágával), különböző légzéstechnikákkal a rövid stresszoldásos technikáktól a mélyebb, több órás traumafeldolgozást segítő technikákig.

De fontos volt kialakítanunk a napi rutinunkat, a minőségi alvástól, a helyes táplálkozáson át, a megfelelő sportokig, és megtalálni ebben is az egyensúlyt a testi és lelki egészség érdekében. Mi kifejezetten sokat foglalkoztunk és foglalkozunk önmagunk egyre mélyebb megismerésével, ezáltal egyre világosabban látjuk, hogy mik azok a kezdeményezések és kik azok az emberek, akikhez csatlakozni akarunk.

Egyre fontosabbá válik számunkra, hogy hova akarunk energiát beletenni, és hol van az, ahol az eddigi tudásunkat kamatoztatni tudjuk. Igyekszünk minden üzleti döntésünket úgy meghozni, hogy ne csak a lehető legtöbb elérhető profit legyen a cél, hanem olyan profitábilis üzleteket építsünk és támogassunk, ahol a fenntarthatóság is fontos szempont.

Ahol pedig nem lehet konkrétan ezt hozzákapcsolni, ott visszaforgatjuk a profit egy részét olyan nemzetközi fenntartható vagy zöld projektekbe, startupokba, amelyek várhatóan szignifikáns hatást érhetnek el az egészségesebb és zöldebb jövőt illetően.

Emellett egyre tisztábban látjuk, hogy mi az, amit vissza akarunk és tudunk adni abból, amit mi is kaptunk, és kik azok az emberek, akikhez csatlakozni akarunk, akik úgy élik az életüket, olyan értékrend mentén, hogy büszkék vagyunk és felnézünk rájuk, és még több tudást, erőt merítünk ezen kapcsolódásokból.

Milyen gondolatokkal tekintetek a jövőre? Maradtok hosszabb távon Balin?

Egyelőre még maradunk. Most azt gondoljuk, hogy ötödik osztály végéig biztosan – itt addig tart az alsó tagozat, ami egy elsősorban környezetvédelmi vagy társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos mini TEDx-előadással zárul. Utána pedig meglátjuk. Ha Anna továbbra is jól érzi magát az iskolában, és mi is azt gondoljuk, hogy folyamatosan kihívások elé állítják, elképzelhető, hogy tovább maradunk.

Ahogy egyre több időt töltünk Magyarországtól távol, egyre kevésbé látjuk, hogy hazamennénk. Viszont mi így is sok időt töltünk otthon (az évi két hazautazással majdnem négy hónapot), aminek minden pillanatát élvezzük. Mi így találtuk meg az egyensúlyt az életünkben.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik hasonló életmódváltáson, kiköltözésen gondolkodnak?

Ha a családot (annak minden tagját) hajtja a kalandvágy, akkor érdemes elindulni. Ez kisebb gyerekekkel könnyebb: Anna négyéves volt, amikor eldöntöttük, hogy költözünk, így ez a része nekünk egyszerűen ment. Viszont kamasz gyerekkel már biztos nehezebb lett volna ott hagyni a barátokat, iskolát, sportcsapatot. De

a külföldi lét mindenhol tartogat nagy mélységeket.

Nekünk akkor jött az első mélypont, amikor az első igazán hozzánk közel került család egy év után elment. Ez újra és újra megtörténik, hiszen sokan csak fél-egy évre jönnek, ezért nehéz baráti kapcsolatokat kialakítani. Erre már fel vagyunk készülve, és most épp nagyon örülünk, mert brazil barátaink visszaköltöznek januárban, és rajtuk kívül is van pár család, akikkel közeli barátságban vagyunk. Akik elmentek, azokkal tartjuk a kapcsolatot, és szünetekben találkozunk.

Nagyon jó érzés, hogy a világban most már sok helyen vannak emberek, akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra. Sokukat már meglátogattuk a világ különböző pontjain, volt, aki Balira jött vissza hozzánk, és több család van, aki Magyarországra fog jönni látogatóba, annyi jót meséltünk róla.

Sokan azt gondolhatják, hogy elköltöznek Balira, és minden megoldódik, ami addig nem, és ott majd könnyebb lesz, de az elején szinte burokban élnek itt az emberek, és csak a kiköltözés után két-három hónappal szembesülnek azzal, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz. Megszűnnek a gyereknevelésben oly fontos családi kapcsolatok, segítségek, és csak ekkor jönnek rá, hogy relatíve az otthoni élet sokkal könnyebb volt. Így aki ezt várja tőle, annak nem ajánljuk ezt a kalandot.

Ellenben akik nem ezt a könnyebbséget keresik, és máshogy akarják élni az életüket, mint eddig, valamint a világot egy teljesen más perspektívából is megismerni, megmutatni a gyerekeknek, akkor ehhez csodálatos hely Bali.