Milliók imádata sem tudta feledtetni Avicii-vel, hogy nem a saját életét éli
A világhír nem mindig jár együtt boldogsággal, különösen akkor, ha az ember nem a saját álmait valósítja meg, hanem mások elvárásai szerint él. Mit tanít nekünk Avicii története arról, hogyan tudunk kikeveredni a legmélyebb mentális pontokról? DJ Yaminát is megszólaltattuk a témában!
„Az életem sok ember számára maga volt a megtestesült álom. Szégyelltem magam, amiért pont én nem találom benne a helyem! Sokkal boldogabb voltam a hírnév előtt, mint után: évekig elképesztő ürességet és boldogtalanságot éreztem,” – próbálja összefoglalni a 2018-ban elhunyt Tim Bergling, művésznevén Avicii egy régi felvételen, vajon hol veszítette el magát a hírnév felé vezető úton. A nemrég róla megjelent I am Tim című Netflix dokumentumfilm több száz órányi, eddig soha nem látott, személyes felvétel segítségével mutatja be a modern Da Vincinek titulált zeneszerző pályaívét, és azt, mi mindent áldozott fel a siker oltárán. Köztük a legértékesebbet: saját magát.
Tömegben is magányosan
Avicii nevét valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hiszen a svéd zenész, producer nevéhez olyan halhatatlan slágerek fűződnek, mint a Bromance, a Levels, a Wake Me Up vagy a Hey Brother: neki köszönhetően egy egész generáció tanulta meg, mit is jelent az EDM hullámzó ritmusa egy fesztivál tömegében.
Mi, akik barátainkkal összekapaszkodva buliztunk a számaira, nem érzékelhettük azt a magányt, amit Avicii a DJ-pult mögött állva, fellépésről fellépésre tapasztalt, pedig az életét már egyészen fiatal korától ez az alapélmény határozta meg. Tim Bergling tizenéves korában kezdett zenélni, amikor megismerkedett az FL Studio nevezetű szoftverrel. Bár korábban a gitározással is próbálkozott, saját elmondása szerint nem volt hozzá annyi türelme, hogy megtanuljon rajta olyannyira tökéletesen játszani, amelyet elfogadhatónak tartott. (Az önbántásba torkolló perfekcionizmus már fiatal korában is jelen volt az életében.)
A kétezres évek közepén különböző house blogoknak kezdte el elküldözgetni a zenéit: akkoriban még nem gondolta, hogy ebből a tevékenységből (akár) meg is lehetne élni... (Halálakor nagyjából 50 millió dollárra saccolták a vagyonát.) A blogoknak köszönhetően talált rá Ash Pournouri menedzser is, aki már a kezdetek kezdetén kijelentette: ha engedi, hogy „rendesen” végezze a dolgát, egy év múlva mindenki ismerni fogja a nevét. Valószínűleg őt is meglepte, hogy a jóslata valóra vált: Avicii egy év múlva már techno-turnékon vett részt, három évvel később, 2010-ben pedig már ő volt az Ultra Music Festival egyik fő fellépője a szakma (mostanra már) nagy öregjének számító David Guetta mellett.
A kis szorongással is foglalkozni kell
Lazulni, bármi áron
Az akkor még mindig csak 21 éves Tim számára felfoghatatlan volt, hogy vannak emberek, akik csak érte látogatnak el egy fesztiválra. „Ez egyáltalán nem tűnik valóságosnak,” – fogalmaz a dokumentumfilm egyik felvételén. Az őt övező népszerűség párhuzamosan haladt felfelé a karrierjével, az igazi őrület viszont egyértelműen a 2011-ben kiadott Levels című számmal kezdődött meg iránta.
Ash sugallatára eszeveszett tempójú turnézásba fogtak "addig kell ütni a vasat, amíg meleg" - alapon. („Mindent elvállaltam, amit csak tudtam” – fogalmaz tömören a Netflix-dokuban.) Az alapvetően zárkózott természetű, szorongó Timnek viszont szüksége volt valamire, ami egyrészt ellazítja, másrészt – ha kell, – feldobja annyira, hogy képes legyen kiállni a tömeg elé. Az alkoholba menekült: barátai szerint ebben az időszakban kezdett el (végleg) elmosódni a határ Avicii (azaz a művész énje) és a „valódi” Tim között.
A gyakori, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás miatt 2014-ben életveszélyes állapotban került kórházba, ahol akut hasnyálmirigy-gyulladással kezelték. (A műtétek során eltávolították a hasnyálmirigyét és a húgyhólyagját is.) Az egyébként is nádszál vékony DJ szinte a felismerhetetlenségig lefogyott: az őt ért trauma és a fájdalmak miatt pedig valószínűleg ebben az időszakban szokott rá azokra az ópiátokra, amelyek – ideig óráig – képesek voltak elfeledtetni vele a fizikai megpróbáltatásokat.
„Nem voltam őszinte magammal és az érzéseimmel kapcsolatban. Azért viselkedtem így, mert azt hittem így KELL tennem ahhoz, hogy jobban legyek. A tempó sem segített, hiszen időm sem volt elgondolkodni azon, mit vagy min kéne változtatnom...”
Érzékeny, művész lelkét megviselte a zeneipar kérlelhetetlen, számokban, elérésekben és megosztásokban való gondolkodásmódja is. „Mindegyik menedzser hatvanféle statisztikát mutatott nekem arról, miért jó vagy épp miért nem jó a zeném. Ebbe bele lehet őrülni.” Miután az ipar, és annak képviselői minden, lehetséges módon kifacsarták, rövid idő múlva azt állapította meg, hogy az élete nem a sajátja
. Hogy mások elvárásai szerint éli az életét, amely – ebben a szellemben – tulajdonképpen nem sokban különbözik egy gyári munkásétól.
Ismerd meg a Photo Healing módszert - a vizuális tartalmak lélekgyógyító erejét
„Alapvetően nagyon nehéz felismerni, ha valamit elnyomunk magunkban. A testünk és a lelkünk viszont azonnal érzékeli, ha nem érezzük jól magunkat a saját bőrünkben,” – válaszolja Magyarország egyik legsikeresebb lemezlovasa, DJ Yamina arra a kérdésre, miért fontos, hogy önazonosan éljünk. Yamina saját tapasztalatból beszél: a lemezlovas számtalan pánikrohamot élt már át, előfordult, hogy egy-egy buli előtt „szólt rá a szervezete”, hogy sürgősen változtatni kell a tempón. „Nagyon fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk a testünk és a lelkünk jelzéseire, de – ha esetleg mi nem látjuk a fától az erdőt – a környezetünk, a barátok és a család is óriási segítség lehet annak realizálásában, hogy valami félrecsúszott,” – magyarázza Yamina.
A kórházi fiaskó után Avicii környezete is egyre hangosabban képviselte a változtatás szükségességét. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Tim 2016-ban bejelentette, hogy visszavonul az aktív előadói léttől. (Beszédes, hogy ugyanezen év decemberében „szakított” menedzserével, Ash-sel is.)
Alkotni, amíg lehet
A dokumentumfilmet elnézve akarva-akaratlanul felmerül az emberben az a gondolat, hogy Avicii azért diktált magának kérlelhetetlen munkatempót, mert érzékelte, nem sok ideje van ezen a földön. Nemcsak alkotóként, hanem producerként is igyekezett eleget tenni minden felkérésnek: együtt dolgozott például Chris Martinnal a Coldplay Sky Full of Stars című számán, amelyet mindössze fél óra alatt „raktak össze” „Azt mondta, szívesen segít, de aztán rohan, mert annyi projektje van, és annyira kevés azt idő...” – mesél az együttműködésről Martin a dokumentumfilmben.
„Úgysem teszi meg, csak figyelmet akar” - ne bagatellizáljuk el az öngyilkossággal való fenyegetőzést!
Utolsó két évében minden erejével azon volt, hogy próbáljon egyensúlyt teremteni a munkája és a magánélete között, a környezete pedig örömmel konstatálta, hogy mentálisan és fizikailag is elindult felfelé. Elkezdte felfedezni a világot: többször járt például Ázsiában, de otthon is igyekezett minél több minőségi időt tölteni a családjával, és a barátaival. Gyakran látogatott egy általa csak „vudu orvosnak” címkézett gyógyítót is, akitől elsajátította a meditáció alapjait: a barátai olykor megdöbbenve konstatálták, hogy egy teljes napot képes meditatív állapotban tölteni.
2018 áprilisában, egy keddi napon úgy döntött, elutazik Ománba, majd néhány nappal később robbant a hír: öngyilkos lett a szállodai szobájában. Halálát mély megdöbbenéssel fogadta a környezete, a zeneipar pedig pótolhatatlan veszteségként értékelte az elveszítését. Tim Bergling mindössze 28 éves volt.
Út az önazonos élethez
Aviici halála kapcsán felmerül a kérdés: vajon hogyan tudjuk meghallani azt a belső hangot, amely változtatásra ösztönöz? Yamina szerint a felgyorsult világban szinte már kötelező lenne beiktatni az életünkbe egy-egy olyan tevékenységet, amely a külső és belső zajt is tompítja.
„Óriási segítség lehet az önreflexióban – például – a jóga, vagy bármilyen testmozgás. Ezekben benne rejlik a fejlődés lehetősége, általuk feszegethetjük a határainkat, és alkalomról alkalomra kimozdítanak a komfortzónánkból is. A másik fontos dolog, – egyúttal a legfontosabb tanácsom mindenkinek: merjünk magyarázkodás nélkül nemet mondani! Ha nem érzed magad valamiben komfortosan, vagy nem azt érzed, hogy azzal jót teszel magadnak – legyen szó akár egy kapcsolatról, egy munkahelyről, egy szituációról stb. – vállald fel az érzéseidet és merd visszautasítani! (Legtöbbször akkor jön létre egy szorongás, ha ellentmondásba ütközünk saját magunkkal.) Nekem így sikerült – újra – jóban lennem magammal,” – foglalja össze a tanácsait Yamina, és nehezen tudunk nem egyetérteni vele!
