Már az anyaméhben elkezd kialakulni az apai kötődés, pedig erre sokan nem is gondolnak

Anya csak egy van, de nem szabad elfelejteni, hogy apa is! Az édesapákat pedig már a nyugati trendek nyomán hazánkban is ünnepeljük, minden évben, június harmadik vasárnapján. Nélkülük ugyanis az anyukáknak is sokkal nehezebb dolga lenne.

Szülővé válni ma teljesen más kihívást jelent, mint amikor a mi szüleink vagy nagyszüleink lettek anyák és apák. Akkoriban fiatalabban vállaltak gyermeket a párok és több testvér is született a családokban, mégis sokkal ösztönösebb volt a gyereknevelés. A nők részéről biztosan, hiszen nem volt egzisztenciális kérdés, hogy ki maradjon otthon a család legkisebb tagjával, tagjaival.

Anya gyereket nevelt és vezette a háztartást, apa pedig kemény munkával az idő legnagyobb részében, a családjától távol kereste a kenyérre valót. Így a felnövekvő gyerekek jobbára csak az este fáradtan hazaértő férfiban ismerhették meg az apjukat, akit az édesanya intésére hagyni kellett pihenni, és természetes volt a magázódás is. Ennek tükrében nem is csoda, hogy akkoriban a legtöbb gyereknek esélye sem volt rá, hogy közte és édesapja között kellő mértékben kialakuljon a korai kötődés.