Már az anyaméhben elkezd kialakulni az apai kötődés, pedig erre sokan nem is gondolnak

Anya gyereket nevelt és vezette a háztartást, apa pedig kemény munkával az idő legnagyobb részében, a családjától távol kereste a kenyérre valót. Így a felnövekvő gyerekek jobbára csak az este fáradtan hazaértő férfiban ismerhették meg az apjukat, akit az édesanya intésére hagyni kellett pihenni, és természetes volt a magázódás is. Ennek tükrében nem is csoda, hogy akkoriban a legtöbb gyereknek esélye sem volt rá, hogy közte és édesapja között kellő mértékben kialakuljon a korai kötődés.

Amikor a minőségi idő még mást jelentett

A gyerekek cseperedése, főleg fiúk esetében, némileg közelebb hozta a fiúkat az apjukhoz, hiszen már viszonylag kicsi korban be kellett segíteni a ház körüli teendőkben. A lányok viszont, az anyjuk mellett maradtak, hogy ellessék, miként kell majd jó feleségként „szolgálni az urukat”. Így viszonylag kevés minőségi időt töltöttek az édesapjuk társaságában a kirepülésükig.

Mára, ennek az akkor szigorúan működő családmodellnek a nyomát sem látjuk. Valljuk be, szerencsére! A legtöbb házaspár a szülés előtt együtt jár szülésfelkészítőre, és baba elsősegély tanfolyamra. A mai szülések nagy százaléka már az édesapa jelenlétében történik.

Közösen vállalják a gyermeknevelés nehézségeit, így a baba fürdetése vagy az éjszakai ébredések, altatások megoldása is közös feladat. Ezzel az apák hatalmas segítséget nyújtanak a párjuknak, hiszen a friss édesanya támogatása a legfontosabb egy kisbaba születése után (főként a hat hetes gyermekágyi időszakban).

Nagyszüleink idejében elképzelhetetlen volt, hogy az édesapa maradjon otthon a babával, és olyan fényképet sem őrizget senki, amin a nagypapára van kötve a rugalmas hordozó kendő. Mi több egyetlen nagypapa, és dédi sem számol be arról, hogy miként zajlott az apás szülés és, hogy hogyan telt az aranyóra. Volt-e bőr-szőr kontakt, ha az új családtag császármetszéssel jött a világra?

Érzelmek nyomában

Csodálkozunk és értetlenül állunk azelőtt, hogy miért kerül elő ilyen sokszor egy-egy terápia alatt a szülőkkel való kapcsolat, az úgynevezett anya- és apaseb fájdalma. A szülő-gyermek korai kötődésének kapcsolata a születés pillanata után kezdődik és az egész életünket meghatározza.

Sőt egyes szakemberek szerint már az anyaméhben is érhetik olyan ingerek a magzatot, amikre a sejtmemóriája örökre emlékezni fog, ahogy már jó ideje azzal is tisztában vagyunk, hogy transzgenerációs tapasztalatainkat – traumáinkat is továbbadjuk utódainknak. Ugyan a baba, a mama testében növekszik, de az apával való korai kapcsolat kialakítását már az anyaméhben érdemes lehet elkezdeni.

Bizonyított tény, hogy azok a bébik, akik rendszeresen hallották az édesapjuk hangját magzatként, születésük után könnyebben megnyugszanak az ő karjukban is. Gyakran előfordul, hogy az édesapák azt érzik, hogy feleslegesek és kívülállók, hiszen a terhesség kilenc hónapja alatt is csak külső szemlélők lehettek, a szülés után pedig többek között a szoptatás miatt is csak az édesanyjára van szüksége az újszülöttnek.

Azért, hogy ezek az érzések át se fussanak egy újdonsült édesapa agyán célszerű már a terhesség korai szakaszában elkezdeni az ismerkedést a kis pocaklakóval. A születés után pedig fontos, hogy a kisbaba akkor is bőr-bőr kontaktba kerüljön az apukájával ha természetes úton született.

Az apa-gyermek korai kötődés kialakítása nem csak azért fontos, hogy az anyuka nyugodt szívvel elmehessen hajat mosni, hanem legfőképpen azért mert ez egy életre szóló kapcsolatot alapoz meg mind a babában, mind az apában. Utóbbinak sokat segíthet abban is, hogy az apai érzések felszínre jöjjenek és könnyebben meg tudja élni az apa élete legmeghatározóbb élményét, és segít kialakítani a féltés érzését is.

Klisé de igaz, hogy az apai tekintély semmivel sem pótolható. Gondoljunk csak vissza a gyerekkorunkra és mindenki egészítse ki a következő mondatot:

Az én apukám a LEG... a világon!

A legbátrabb, legerősebb, legmagasabb, legkedvesebb, legügyesebb és még sorolhatnánk. A lényeg, hogy az apukánk a mi szemünkben, vagyis egy apa a gyermeke szemében, (legyen az lány vagy fiú) mindig a leg lesz. Ez az apa számára hatalmas felelősség, másrészt pedig az élet egyik legmeghatóbb érzése is.

Apa nélkül

Sajnos gyakran megfigyelhető az apa nélkül felnőtt kislányok és kisfiúk esetében is, hogy sérül a nőiességről és a férfiasságról kialakított képük. A lányokra jellemző, hogy elveszítik a védelmező, erős férfi képét és mire párválasztásra kerülne a sor a legtöbben bizalmatlanok lesznek a hozzájuk közeledő férfiakkal. Fiúk esetében pedig mivel egészséges férfikép nélkül nőttek fel nincs kitől ellesniük a családapa, a védelmező férfi attitűdjét.

Nincs kivel megbeszélni az élet nagy dolgait, mint férfi a férfival. Ebből kifolyólag sokan küszködhetnek önbizalomhiánnyal, és ugyancsak blokkok léphetnek fel a párkapcsolat kialakításakor is.

Ha már megemlítettük az önbizalmat, nagyon fontos kihangsúlyozni azt, hogy mindkét nem estében nagy százalékban hozzájárul az egészséges önbizalom kialakulásához az édesapával való kapcsolat. A lányok apa kis hercegnőiként, ha az édesapjuktól hallják, megkérdőjelezhetetlenül elhiszik magukról, hogy ők a legszebbek a világon. A fiúk pedig egy-egy nagy birkózás vagy közös sport tevékenység után magabiztosan konstatálják, hogy ők bizony bármire képesek.

Az apa nélkül felnövő gyerekek gyakran érzik magukat feleslegesnek és vannak, akik attól a gondolattól is szenvednek, hogy azért nem él velük az édesapjuk mert valami miatt ők kevésbé szerethetők. Ezekből a gyerekekből nagy eséllyel szorongó, depresszióra hajlamos, és olykor szuicid gondolatokkal küzdő felnőttek lesznek.

Anya csak egy van, de nem szabad elfelejteni, hogy apa is

Az anyák napjának megünnepléséről soha senki sem feledkezik meg és már időtlen idők óta május első vasárnapján az édesanyákért kel fel a nap. Az apák napja azonban ehhez képest csak nemrégiben vált népszerűvé, sőt sokaknak még ma is az újdonságnak hat.

Az apák napjának az ünneplése Amerikából jutott el Európába, története pedig Sonora Smart Doddhoz kapcsolódik. Sonorat és testvéreit anya nélkül nevelte fel polgárháborús veterán édesapjuk, William Jackson Smart, akinek felesége szülés közben vesztette életét. Az államokban az 1900-as évek elejétől tartják számon ünnepként, Richard Nixon amerikai elnök közbenjárásának köszönhetően 1972-ben törvénybe is iktatták.

Hazánkban minden év június harmadik vasárnapján (idén június 16.) ünnepeljük az édesapákat, amit 1994-ben honosított meg a Miskolci Polgári Kör. Ám a legtöbb országban más-más időpontokban emlékeznek meg az apukákról, a katolikus egyház pedig saját napot is szentel az édesapáknak, ők ugyanis március 19-én Szent József napját jelölték ki erre a nemes ünnepre.

Éljenek az apukák!