„Még mindig hiszem, hogy az emberek alapvetően jók” - nyolcvan éve írta naplója utolsó bejegyzéseit Anne Frank
A holokauszt szörnyűségeinek egyik legismertebb áldozata, Anne Frank pontosan nyolcvan éve írta utolsó bejegyzését naplójába. Ezt a naplót később világszerte mindenhol megismerték, és a másolatából eladott példányok korábban nem látott rekordokat döntöttek meg a könyvpiacon. Nem csoda, hiszen ez a napló nem csupán egy fiatal lány gondolatait tartalmazza, hanem tanít is minket. Anne szavai ma is üzennek nekünk, és erre érdemes figyelni.
Anne Frank 1929-ben született egy német zsidó család gyermekeként. Amikor a nácik hatalomra kerültek, a család Hollandiába menekült annak reményében, hogy ott biztonságban lesznek. Azonban a német megszállás idején a zsidókat a világon mindenhol üldözték, Hollandiában is, így Anne családjának bujkálnia kellett. 1942 júliusában, miután Margot, Anne nővére behívót kapott egy munkatáborba, a család azonnal elrejtőzött egy
Amszterdam belvárosában lévő raktárépület hátsó traktusában kialakított titkos lakásban. Ez lett Anne és családja lakóhelye két éven át, míg végül valaki elárulta őket. Anne naplóját nem sokkal a „költözés” előtt, 1942. június 12-én kapta, tizenharmadik születésnapjára. Mivel nem volt sem más játéka, sem más szórakozása, habozás nélkül írni kezdett.
Eleinte csak egy fiatal lány mindennapi életéről számolt be, de ahogy egyre nehezebbek lettek a titkos lakásban töltött napok, úgy a naplója lett számára az egyetlen hely, ahol szabadon kifejezhette érzéseit és gondolatait. Ebbe írta le félelmeit, reményeit, szerelmeit és csalódásait. A napló egyfajta lelki menedékké vált egy olyan világban, ahol már minden remény elveszett.
A végsőkig mert álmodni
Aki olvasta Anne Frank naplóját, tudja, hogy a lány még a legszörnyűbb időkben sem veszítette el optimizmusát; végsőkig hitt abban, hogy az emberek alapvetően jók, és hogy a világ egyszer jobb hely lehet. Ez a hit adott neki erőt a mindennapok szörnyűségei között. „Még mindig hiszem, hogy az emberek alapvetően jók” – írta felnőtteket meghazudtoló magabiztossággal, amely egy olyan fiatal lánytól származott, aki a történelem talán legsötétebb, legrettegettebb időszakában nőtt fel.
Mindig is egy pozitív szűrőn keresztül nézte a világot, egészen a végsőkig. Anne 1944. augusztus 1-jén írta utolsó bejegyzését, amelyből már világosan látszik, hogy a fiatal lány tudatában volt a körülötte zajló események súlyának, de ennek ellenére is mert álmodni. Utolsó soraiban arról olvashatunk, hogyan szeretett volna jobb emberré válni a gonosz által uralt világban. A bejegyzés leírása után Anne és családja árulás áldozataivá váltak, és napokon belül letartóztatták őket a Gestapo katonái.
A tizenöt éves lány végül a bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg, tragikus módon nem sokkal a tábor felszabadítása előtt. De a naplója túlélte a háborút, és apja, Otto Frank segítségével a zsidók felszabadítása után megjelentették. Azóta milliók olvasták világszerte, és talán nem meglepő, hogy Anne Frank neve mára a holokauszt reményévé vált.
Mit tanít nekünk ma Anne Frank?
Annyi szörnyűség után, annyi elképzelhetetlenül nehéz nap után a lányt egy pillanatra sem hagyta el az élni akarás, és erről egyedül a naplója tanúskodik. Főként ezért lett olyan kelendő a kötet, hiszen nagyon kevés ember született azóta is, akiben olyan erős remény él, mint Anne Frankban. Ez a napló több mint egy történelmi dokumentum; sokkal inkább egy tanítás a bátorságról, a kitartásról, az emberi méltóságról, és arról, hogyan őrizzük meg a hitünket a legnehezebb időszakokban.
A fiatal német lány története ma is arra emlékeztet minket, hogy még a legsötétebb időkben is meg kell őriznünk emberségünket, mert a remény soha nem veszhet el. Ez a kötet egyfajta hiteles és időtálló bizonyíték arra, hogy a szeretet, a remény és a hit erősebb minden gyűlöletnél. De vajon ma mit tanulhatunk egy tizenéves lánytól, aki kényszerből a világ elől elbújva egy összezsúfolt szobában töltötte utolsó éveit?
Anne szerint az emberek alapvetően jók, és ezért egyszer a világ is jobbá válik. Mára pszichológusok is igazolják, hogy ez a pozitív életszemlélet segít megküzdeni a mindennapi kihívásokkal. Vagyis Anne gondolkodása egyfajta erőforrás, amelyet mindannyian megtalálhatunk önmagunkban, ha képesek vagyunk arra, hogy mindig az élet napos oldalát nézzük.
Ugyanakkor a napló emlékeztet arra is, hogy nem lehetünk naivak, nem nézhetünk keresztül a minket ért traumákon, és hogy soha nem szabad elfelejtenünk a múlt borzalmait, mert az emlékezés segít abban, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat. A napló olvasása erőt adhat ahhoz, hogy tanuljunk mások hibáiból, és mi is tegyünk egy igazságosabb és emberségesebb világért. Ma messze nem ér minket olyan sok megaláztatás és bántalmazás, mint a nyolcvan évvel ezelőtt élő nőket, de az biztos, hogy ma sem könnyebb az élet; igenis megvannak a modern kor nehézségei, amelyeket valahol mindannyian érzünk.
Anne Frank naplója pedig segít, hogy felülemelkedjünk ezeken a nehézségeken, és észrevegyük az élet napos oldalát.