A gleccsertavak nagyobb veszélyben vannak, mint gondolnánk - magyar kutató érhet el átütő eredményeket az Andokban
Barta Barbara magyar ökológus olyan gleccsertavakat vizsgált az Andokban, amelyek a klímaváltozás hatására egy nap teljesen eltűnhetnek. Az apró tavak különösen veszélyeztetettek a globális felmelegedés hatására Európában is, azonban az Andok környezetéből úgy tűnnek el, hogy nem is sejthettük, milyen természeti csodákat rejtenek, hiszen kevés adatunk van róluk.
A magyar kutató Skóciában tanult ökológiát, később Koppenhágában szerezte meg mesterdiplomáját. Innen indult el különleges kutatói útjára.
Kezdetek
„Gyerekkoromban sokat jártunk a Balatonhoz, a víz szeretete mindenképpen onnan ered. Középiskolában elkezdett érdekelni a kémia és a biológia, és mivel kéttannyelvű iskolába jártam, nemzetközi érettségit tudtam tenni, ami megkönnyítette, hogy külföldi egyetemekre jelentkezzek.
Skóciát azért választottam, mert az akkori szabályok szerint, - mivel még az EU-hoz tartoztak - térítésmentes volt az oktatás, ráadásul nagyon jó egyetemek voltak ott. Akkoriban a University of St. Andrews a legjobb brit egyetemek között volt” - kezdi a beszélgetést a nem hétköznapi pályafutásának elejétől Barta Barbara, aki ökológia szakon tanult Skóciában, amely az élőlények és környezetük kapcsolatát vizsgálja.
„Nagyon sok mindent tanultam kint, úgy érzem, hogy ott nyílt ki előttem a világ. Rengeteg lehetőségünk volt terepmunkára: volt, hogy a tengerparti sziklás élőhelyeket ismertük meg, máskor tavakból és patakokból gyűjtöttünk élőlényeket, de volt, hogy tengeri csillagot boncoltunk. Mivel az egyetem profilja a tengerbiológia volt, a diplomamunkámat is ilyen területen tudtam végezni.
A parti tarisznyarák környezetére gyakorolt hatását vizsgáltam. Ezután Dániában folytattam a tanulmányaimat, ahol két oktatóm írt ki egy kutatói témát, amelyre egy hallgatótársammal együtt jelentkeztünk, így ketten vágtunk neki az ecuadori kutató útnak.”
Afrikában teljesen más az élet és a halál megítélése - beszélgetés az Afrika Sztorik Egyesület alapítójával
Magashegyi környezet
Az utazás két hetes akklimatizációval kezdődött Ecuador fővárosában, Quito-ban, ami majdnem 3000 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. „Itt el kellett töltenünk egy kis időt, mielőtt még magasabbra mehettünk volna. A csapatban hatan voltunk: velünk volt a két témavezetőnk, valamint két helyi kutató. A vizsgált tavak nemzeti parkokban voltak, így természetes, emberi beavatkozás nélküli körülmények között vizsgálhattuk őket.
Rövidebb, egy-egy napos kirándulások során, majd hosszabb »expedíció« alatt végeztük el a mintavételeket. Ilyenkor a helyszínen aludtunk parkőri és turista szállásokon a több ezer méter magas hegyen, például a Chimborazon. Ezek a szállások általában nem szigeteltek, így este igen hideg volt és víz is csak az összegyűjtött esővízből volt.”
A vizsgált gleccsertavak 3800-5000 méter magasságban helyezkednek el, ezért erős az UV sugárzás, de a hűvös, szeles időjárás is igencsak megnehezítette a csapat munkáját. Máskor a sűrű köd jelentette az akadályt, hiszen olyankor a tavakat is alig lehetett megtalálni.
Gleccsertavak
A kutatócsapat kisebb, hét hektár alatti tavakat vizsgált, amelyekről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, mivel ritkábban vizsgálják őket a szakemberek, holott a Föld vízkészletében hatalmas szerepet játszanak. „Az észak-amerikai régióban vagy Európában található hasonló tavakról többet tudunk, bár a kisebb tavak vizsgálata még mindig elhalványul a nagy tavak vagy folyók mellett. Az Andokban található kistavakról szinte elhanyagolható a tudásunk.
Vizsgálatuk azért fontos, mert a klímaváltozás hatása ezen a területen az egyik legerősebb.
A gleccserek egyre inkább visszahúzódnak, és ezek a tavak az előttük elhelyezkedő mélyedésekben képződnek. Ezekben az új tavakban igen zordak a körülmények az élőlények számára. Nincsen bennük vízinövény, amely menedéket nyújthatna, valamint tápanyagokban is szegények. A gleccserekből érkező olvadékvíz pedig nagyon hideg és zavaros” - magyarázza Barta Barbara.
A kutató arról is beszél, hogy az alacsonyabban fekvő tavakhoz képest jóval kevesebb faj él meg bennük. Ezek az élőlények magasabb tűrőképességűek vagy jobban alkalmazkodtak ehhez az élőhelyhez. Például az apró, vízben lebegő rákok ezen a helyszínen piros színűek, mert a pigmentek védik őket az UV sugárzástól. Idővel ezekben is meg fognak jelenni további fajok, főleg, ha a gleccserek még tovább húzódnak a hegy teteje felé.
A magyar tudós elmagyarázza, hogy az Andok területén a gleccserekből származó édesvíz nemcsak az élővilág számára fontos, de az emberi fogyasztást is ezekből a forrásokból tudják megoldani. Ezért jelent rendkívül nagy problémát a gleccserek folyamatos visszahúzódása, melyek még ebben az évszázadban végleg el is tűnhetnek.
„A helyiek élete nagyban függ a gleccserektől és az éghajlati adottságoktól. A változó klíma miatt egyre többen állnak át például a láma tenyésztésről a haltenyésztésre. Ez újabb problémát jelent a vízi ökoszisztémák számára, mert az észak-amerikai szivárványos pisztrángot telepítik be olyan tavakba, amelyekben addig egyáltalán nem élt hal. Az ilyen idegenhonos fajok pedig nagy pusztítást tudnak végezni, mivel az őshonos fajok nem tudnak védekezni ellenük, így teljesen átalakul ez az élőhely.”
A kutatók vizsgáltak alacsonyabban fekvő, gleccser eredetű, de azoktól már távol eső tavakat is, amelyekben már jóval több faj volt felfedezhető. Ezekben számos mikroszkopikus alga és kis rák volt jelen, illetve megjelentek szemmel látható állatok (csigák, vízibogarak és egyéb rovarlárvák, piócák, rákok) és vízinövények is. Azok a kis tavak viszont, amelyekbe pisztrángot telepítettek más közösséggel rendelkeztek, hiszen bizonyos fajok eltűntek belőlük.
„Ezt a hatást bárki megfigyelheti, akinek akváriuma vagy kerti tava van. A fiatal halak az apró rákokat, például a vízibolhát fogyasztják és ahogy nőnek már a rovar lárvákat vagy békapetét is megeszik. Jelenleg Magyarországon vizsgáljuk a kerti tavakat és a betelepített halak negatív hatása nagyon látványos.”
Nem adja fel
Barbaráék arra keresik a választ, hogyan lehetne városi, mesterséges körülmények között is biztosítani a vízi és vízhez kötődő élőlények túlélését, illetve lehetséges-e ugyanazt a biodiverzitást megőrizni a kisebb tavak újratelepítésével. A kistavak a méretükhöz képest rengeteg fajnak adnak otthont, de ehhez szükségük van arra, hogy legyen több kisebb tó a közelben, amelyek között az élőlények vándorolni tudnak. Ezért fontos, hogy kistó hálózatként tekintsünk rájuk akár Magyarországon, akár Ecuadorban.
„Sajnálatos, hogy a trópusokon rengeteg faj él, amelyet még nem is ismerünk, és úgy tűnnek el, hogy soha nem is fogunk róluk tudni. Összességében kiszámíthatatlan, hogy ez a folyamat milyen következményekkel jár majd. Több faj együttes kiesésének beláthatatlan hatásai lehetnek.
Egy nap szívesen visszamennék és megnézném, hogy hogyan változtak a tavak.
Persze azért is, mert hihetetlen élmény volt. Egyik héten a világ tetején álltunk és 5000 méter magasan vizsgáltuk a tavakat, másik héten pedig már a csodálatos köd erdőben karácsonyoztunk kolibrik között. Természetesen a tudományos fejlődésem szempontjából is nagyon sokat jelentett ez az út, amiért hálás vagyok a mentoraimnak és az ecuadori kutatóknak.”