Azon dolgozunk, hogy egy kicsit jobb hellyé váljon a világ - beszélgetés a Szívemben Született Afrika Egyesület önkénteseivel
Szilágyi-Könczöl Zsófi, a Szívemben Született Afrika Egyesület megálmodójának és alapítójának a munkája egyben a hivatása, mi több: az életfeladata. Rendíthetetlenül hisz a segítségnyújtás fontosságában, az összefogás erejében és abban, hogy a mai rohanó, globális konfliktusokkal és krízishelyzetekkel terhelt világunkban az emberi összekapcsolódás és egymás felé fordulás azok, amik a túlélésünket jelenthetik.
Riportunk másik szereplője, Tomasovszki Réka körülbelül három éve jelképes örökbefogadó szülő, nem sokkal később a szervezet önkéntese is. Tavaly ősszel vett részt először missziós utazáson, amelynek keretében három hetet töltött Ugandában.
A Szívemben Született Afrika Ugandában és Kenyában nyújt tartós segítséget, főként az oktatás és az egészségügy terén. Legutóbbi, őszi missziójuk során az önkéntesek játékos edukatív programokat tartottak a szervezet által felújított manafwai iskolában, ahová a gyerektámogatási programban résztvevő gyerekek is járnak.
Renováltak egy elzárt törzsi területen, Karamojában lévő iskolát, valamint iskolatáskákat osztottak ki a diákoknak, de abba a partnerintézményükbe is ellátogattak, ahol gyermekmunkából vagy gyermek prostitúcióból menekített lányok élnek, nekik menstruációs csomagokat ajándékoztak.
Ismerjük meg közelebbről az egyesület munkáját – és ne habozzunk önkéntesnek vagy támogatónak jelentkezni, ha az olvasottak alapján úgy gondoljuk, a mi életünkhöz is hozzátesz egy olyan afrikai „kaland”, ami az ottaniak számára felbecsülhetetlen érték.
Több, mint egy táska
Tavaly ősszel Zsófiék az ugandai Karamoja egyik elzárt részére, az Ik törzs tanulóinak vittek iskolatáskákat, írótáblákat és kis székeket. A táskákat a Zetu Bag ugandai vállalkozás készítette, akik egyedülálló anyákat és hátrányos helyzetű nőket alkalmaznak, hogy segítsék megélhetésüket. Karamojába, a Matany Girls Vocational Schoolban tanuló diáklányoknak menstruációs csomagokat adtak át, a manafwai iskolában tanuló diákoknak féreghajtókat osztogattak.
Iványi Orsolya: Ilyen az ötvenéves női test tabuk nélkül - Az erős az új 50
Új gyerekeket is regisztráltak gyermektámogatási programjukba, akiknek játékos fejlesztő foglalkozásokat tartottak, míg a kamaszlányokkal külön is foglalkoztak. De az egyesület a manafwai nőknek is segített.
„Ezúttal is plusz egy bőrönddel utaztunk, amiben a támogatók tárgyi adományait, valamint a foglalkozásokhoz szükséges kellékeket vittük, míg visszafelé a manafwai nők termékeit hoztuk haza. Ezek azok a kosarak, kendők, táskák, fejkendők, amiket itthon, a vásárokban és más eseményeken adományért elvihetők. Az így befolyt adomány pedig visszakerül a termékeket készítő nőkhöz” - mondja Réka.
„Azon dolgozunk, hogy a hátrányos helyzetű térségekben élőknek ne csak a mostaninál hosszabb, de méltóságteljes életük is legyen. Manafwában iskolát építettünk és tartunk fent, ahol a magyar támogatóknak hála, mára több mint kétszáz gyermek tanulhat ingyen, az iskola diákjainak száma pedig több mint háromszáz. Kamaszlány támogatási programunkkal a fiatal lányoknak segítünk, hogy legalább az érettségiig eljussanak.
A nőknek szakképzés és elméleti oktatások keretében, helyi trénerek bevonásával adunk át olyan ismereteket, amelyek segítik a ház körüli és mindennapi életüket, de pénzkereseti lehetőséget is jelentenek. Projektjeinkben olyan problémákkal foglalkozunk, mint a menstruációs szegénység, gyermekházasság, leányanyaság, családon belüli és szexuális erőszak, emberkereskedelem és szexturizmus”- sorolja Zsófi.
Szívet melengető
Arra a kérdésemre, hogy a misszió kapcsán mely pillanatra emlékszik vissza legszívesebben, Réka a manafwai iskolában, óvodás korúaknak tartott másfél órás foglalkozásait emeli ki. „Izgultam, hogyan fogok tudni lekötni harminc-negyven ovist, ám a gyerekek végig csendben figyeltek, mindenben partnerek voltak.
Nekik a színes ceruzák használata vagy akár a festékkel nyomdázás is új élmény.
Zsófi viszont konkrét történés helyett arról beszél, hogy mint a szervezet vezetőjének az egyik legmeghatóbb, amikor szemtanúja lehet, ahogy egy önkéntes először találkozik azokkal, akikért Magyarországról már jó ideje dolgozott.
A Szívemben Született Afrika oldalán olvasható a felhívás, hogy az egyesületen keresztül is van lehetőség egy-egy ugandai gyermeket, családot támogatni. Réka példával jár elől: három éve támogat egy ugandai kisfiút, Abbyt. Szívet melengető volt, amikor végre találkozhattak egymással. „Abby virágcsokorral várt és percekig csak ölelt, el sem akart engedni. Megható volt, hogy amikor elmentünk hozzájuk családlátogatásra, a dombtetőről futottak elénk a gyerekek!
Bevezettek kis szentélyükbe, a hálószobájukba, ahol egyetlen bútoruk az a matrac, amit még én adományoztam nekik. Az édesanya elmesélte, hogy azon alszik a hét gyereke, míg a nagymama és az ő fekhelye mellettük van, a földön. Az anya a lehetőségeihez mérten próbál a legtöbbet megadni a gyermekeinek, de egyedül Abby járhat rendszeresen iskolába (a missziónk idején, azóta szerencsére már több testvérének is van támogatója), ahol napi kétszer enni kap.
Mivel Ugandában nincs ingyenes oktatás, a többiek felváltva besegítenek otthon. A legmeghökkentőbb mégis a búcsúzás volt, amikor elmondta, mindent megtesz annak érdekében, hogy ne okozzanak nekem csalódást. Belegondoltam, hogy egy nálam idősebb nő, aki soha életében korábban nem látott, nem szeretne csalódást okozni nekem. Vajon mivel érdemeltem ki ezt a feltétel nélküli hálát?”
Szívszaggató
A legszívszaggatóbb, amit Réka megtapasztalt Ugandában, az a pár nap volt, amit az Usake iskolában töltött, az Ik törzsnél, Karamojában. „Rengeteg beteg gyereket láttunk ott, sokukról lerítt, hogy belterjes törzs az övék és deformitással élnek. Volt olyan kislány, akin több volt a légy, mint a bőr – erre a sokkoló és szívszorító látványra nem lehet felkészülni!” Zsófi sem tudott lelkileg felkészülni arra, ami őt a kenyai Korogocho nyomornegyedben fogadta.
„Több mint öt éve dolgoztam terepen, és úgy gondoltam már »mindent« láttam – de tévedtem. Találkoztam egy kisfiúval, Hassannal, aki az egyik partnerszervezetünk által üzemeltetett iskolába jár, ami, habár szerény körülményeket biztosít, mégis jobb, mint ami 'otthon' vár rá. Az apja drogfüggő volt és eltűnt, az anyja prostituáltként dolgozik.
Amikor nincs iskola, nincs mit ennie.
Tízéves, de ő viseli gondját három kisebb testvérének, a legkisebbet, aki csak néhány hónapos, gyógyszerrel elkábítva találtuk otthon, hogy az anyuka dolgozhasson. Soha életemben nem találkoztam olyan csont és bőr gyerekkel, mint amilyen Hassan. Amikor partnerszervezetünk vezetője megölelte őt, a legkeservesebb sírás tört föl belőle, amit valaha hallottam: 'Könyörgöm, vigyenek el innen!'- zokogta. Utána heteken át vele álmodtam, és bár elhozni nem tudtam őt, eldöntöttem, megtalálom a módját, hogy segítsek neki.”
Vigyázz, kész…
A missziós felkészülés részleteibe is beavat Réka. „Mivel a szervezetnél a minimum egyéves aktív itthoni önkéntesség feltétel a kiutazáshoz, nem vakon ugrunk bele a missziókba. Minden évben rendez a szervezet egy kötelező missziós felkészítő hétvégét, ilyenkor az alapvetésektől kezdve, mint, amilyen az országismeret, az egészségügyi ismereteken át a biztonságig, rengeteg minden szóba kerül. Ezt a tudást később felfrissítjük és kiegészítjük a konkrét célokkal.
Nem feledkezünk meg a kötelező oltásokról és a szükséges iratokról sem, a logisztikán kívül pedig foglalkozunk a fizikai és mentális felkészültséggel is: társadalmilag érzékeny csoportokat látogatunk meg egy teljesen más hagyományokkal és kultúrával rendelkező országban, ráadásul sokat utazunk országon belül, így különböző időjárási körülménnyel találkozunk. Szervezetünk változásokon megy át, és habár az értékek és az irányok tiszták, az oda vezető lépések még kidolgozásra szorulnak.
Fantasztikus érzés, hogy egyre nő a támogatói bázisunk és az önkéntesként becsatlakozók száma. Mindig arról álmodtam, hogy egy igazi közösség jön létre a zászlónkra tűzött ügy mentén és közösen teszünk azért, hogy egy kicsit jobb hellyé váljon a világ”- zárja a gondolatait Zsófi.