előfizetésem
Hírlevél
Abortuszjogok világszerte
Európán belül, Lengyelországban él az egyik legszigorúbb abortusztörvény 2021 januárja óta. Anno, a hatályba lépéssel komoly tüntetéshullám is végigsöpört az országban; feldühödött nők – és a velük szolidáris férfiak – az eddig is drákói abortusztörvény további szigorítása miatt özönlöttek százezrével az utcára.
Sokan vörös villámot festettek az arcukra: a felkelésnek is beillő megmozdulás egyezményes jelét. Támogatóik – nagy számban Magyarországon is – szintén vörös villámot ábrázoló szűrővel látták el a profilképeiket a közösségi oldalakon. „Az én testem, az én választásom!” – harsogták millióan online és offline.
És a magzat jogai? – teszik fel ilyenkor sokan a kérdést. Nem jelenthető ki, hogy a magzatnak ne lennének jogai – aligha értene bárki egyet egy hét hónapos, egészséges magzat abortálásával. Éppen ezért abszolút korlátlan abortusz a világon sehol nincs; a legtöbb vonatkozó törvény valamiféle kompromisszumot foglal magában, például feltételeket, és/vagy időhatárt szab.
Mit okoz a tilalom?
A jelenlegi lengyel törvény három esetben engedélyezi a terhességmegszakítást: nemi erőszak (amennyiben bírósági ítélet született - a szerk.), a nő életének veszélyeztetettsége, és a magzat súlyos károsodása esetén. Azaz - ellentétben Magyarországgal - szociális indokokra, súlyos válsághelyzetre nem lehet hivatkozni.
Január a szakítások hónapja - pszichológussal beszélgettünk a lehetséges okokról és magyarázatokról
Az országban, a rendszerváltás óta elszabadult szélsőséges vallásosság képviselői folyamatosan igyekeznek e kivételeket is kiiktatni. Holott, mint világszerte számos példa mutatja, a tiltástól nem az abortuszok, hanem a biztonságos abortuszok száma lesz csak kevesebb – és ez nők életébe kerül. Nem véletlenül vált az illegális terhességmegszakítás egyik jellemző eszköze:
a vállfa világszerte az abortusztüntetések jelképévé.
Ne a manapság elterjedt, jellemzően műanyag változatra gondoljunk. Talán ódon szekrényekben lapulnak itt-ott régifajta, drótból készült vállfák. Az albérletemben találtam néhány ilyet, és minden alkalommal a hideg kiráz, ha egy-egy a kezembe akad. Ugyanis a kétségbeesett nők ezt a tárgyat alkalmazták, alkalmazzák – persze érzéstelenítés nélkül – saját magukon, vagy bajba jutott társukon, vetélés előidézése céljából.
Magyarországon, ha már a hagyományos módszerek - például nehéz tárgyak emelése, gyógynövényes forró fürdő - nem segítettek, inkább kötőtűt, esetleg orsót, vagy más hegyes tárgyat szúrtak fel a nők a vaginájukba, és azzal repesztették meg a méhburkot. Az orvos által végzett illegális abortuszt - hazájukban, vagy „abortuszturizmus” révén, külföldön - csak a tehetősek engedhetik meg maguknak. A szélsőséges abortusztilalom éppen ezért mindig hátrányosan megkülönböztető a szegényekre nézve.
Női sorsok a világban
A legszigorúbbak ebből a szempontból a közép- és dél-amerikai országok. Például Salvadorban akár több évtizedes, Hondurasban három-tíz évnyi börtönbüntetés jár a minden körülmények között tiltott abortuszért. A Dominikai Köztársaságban az illegális abortusz a harmadik vezető női halálok. A szigor ráadásul a gyerekeket sem kíméli. Argentínában néhány évvel ezelőtt nemzetközi felháborodást keltett, amikor az országban szülésre kényszerítettek egy, a szomszéd által megerőszakolt tizenkét éves kislányt.
Az esetet követően, az országban sikerült - a „zöld kendős” feministák hosszú küzdelme után – legalizálni az első trimeszteres terhességmegszakítást. Az ideális az, ha a terhesség első szakaszában a nő szabadon dönthet. A feltételekhez kötés ugyanis, egyrészt, az időt húzza és a végén tényleg hentesmunka lesz az első hetekben egyszerűbben elvégezhető beavatkozásból. Másrészt, a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a szigorú feltételeket szabó országokban a nők a meglévő kevés jogukat sem tudják érvényesíteni.
„Azt sem tudják, évente hányszor menstruálunk, mégis ők döntenek helyettünk” - Itt tart jelenleg a my body, my rights mozgalom
Ott van például a nő életének vagy egészségének súlyos veszélyeztetettsége: az orvosok, félve attól, hogy valaki megkérdőjelezi a döntésüket és veszélybe kerül a karrierjük - illetve, egyes országokban attól, hogy börtönbe kerülnek -, sokszor még indokolt esetben is vonakodnak kiadni az igazolást erről. Ez pedig nők halálához, vagy súlyos egészségkárosodásához vezethet.
Az indiai származású fogorvosnő, Savita Halappanavar 2012-ben azért halt bele 31 évesen vérmérgezésbe, mert Írországban vetélés után megtagadták tőle a magzat időbeni eltávolítását. A katolikus államban 2019-ben népszavazással feloldották a tilalmat. A lengyel Alicja Tysiac ügye az Emberi Jogok Európai Bíróságáig jutott – a gyermekeit egyedül nevelő anyának degeneratív retinaelváltozással sem engedélyezték harmadik terhessége megszakítását, ezért majdnem teljesen elvesztette a látását, emiatt pedig dolgozni sem tud.
Az abortuszhoz folyamodó nők többsége - ellentétben a sztereotípiával, miszerint legtöbbször pórul járt tinikről van szó - már anya, és sok esetben a már meglevő gyerekei érdekeit figyelembe véve nem akar, pontosabban,
nem tud több gyereket vállalni.
A háromgyerekes lengyel nő, Ana maró anyagot próbált a méhébe fecskendezni. Rosszul lett, elvitte a mentő, és a - többihez képest még mindig „szerencsés” - végkifejlete az lett a történetnek, hogy meg kellett szülnie az épen maradt magzatot, majd örökbe adni a csecsemőt.
Az örökbeadás, noha jó, ha lehetőségként nyitva áll a válsághelyzetbe került nők számára, nem lehet kényszerű alternatívája az abortusznak, nem lehet az egyedüli lehetőség a nem kívánt terhesség esetén. A kihordott terhesség egyrészt anyagi, egészségügyi, munkahelyi és társadalmi költségekkel jár, ezeket valakinek tudnia kell finanszírozni. Másrészt a várandósság, együtt a szüléssel, általában hormonális „segítséggel” kötődést eredményez, így az újszülöttről lemondani traumával járhat. Mindezek vállalása csakis önkéntes lehet.
A te döntésed
Kézenfekvő azt mondani, hogy inkább előzzük meg a nem kívánt terhességet. Például ingyenes, vagy a társadalombiztosítás által támogatott fogamzásgátlással, és hatékony iskolai szexedukációval. Az egyik probléma az, hogy a fundamentalisták sokszor ezeket is ellenzik, és arra akarnák rábeszélni a fiatalokat, hogy várjanak a szexszel házasságig.
Ez a XXI. században nem túl életszerű, tekintve, hogy a házasságot kötők életkora egyre emelkedik, nálunk 2016-ban például majdnem harminc év volt nők esetében, férfiak esetében még magasabb.
A másik gond, hogy Magyarországon évtizedek óta megoldatlan a születésszabályozás állami támogatása. Hazánk külön tragédiája, hogy míg a fogamzásgátlás eszközei - tabletta, óvszer és a többi - esetében a teljes ár fizetendő, egyedül az abortusz érhető el egyes esetekben ingyenesen; szociális alapon kérhető az ár csökkentése, vagy teljes elengedése.
Még mindig az EU-s tagállamok után kullogunk abortusz ügyben - íme a magyar valóság 2024-ben
Az abortuszt ellenzők magukat „életpártinak” szokták nevezni, ami félrevezető, mert ezáltal a döntés jogát támogatókat – akik választáspártinak nevezik magukat – abortuszpártiként, vagy „halálpártiként” tüntetik fel. Holott azt senki sem állítja, hogy a művi vetélés jó dolog, és örömükben jelentkeznek erre a beavatkozásra a nők. A következményeket tekintve az egyéni reakciók nagyon sokfélék: túlzás azt állítani, hogy minden érintett úgy megbánja a dolgot, hogy soha meg nem gyógyuló traumát szerez.
Az sem igaz, hogy mindenki könnyedén túllép rajta, de sokan megkönnyebbülésről számolnak be. A döntés jogának támogatása nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig egyetértünk mások elhatározásaival, vagy hogy az ő helyzetükben mi is ugyanúgy döntenénk. Egyik ismerősöm huszonhat évesen megszakíttatta a terhességét, holott jó anyagi körülmények között, stabil kapcsolatban élt, csak egyszerűen nem akart még egyikük sem gyereket nevelni.
Egy másik ismerősöm pedig fél lábbal az utcán volt, kétségbeejtő helyzetben, úgy, hogy a partnere is elhagyta – mégsem akart hallani sem az abortuszról. Sok év telt el azóta, és ma mindketten úgy látják, hogy a megfelelő döntést hozták. Ez a kulcs: hogy ők dönthettek.
