Sziget Fesztivál - A szabadság szigete?
Természetesen nem csak buliról szólt az egész, magabiztosan, eltökélten és izgatottan vártam, hogy kintről tudósíthassak nektek, kedves GLAMOUR Online olvasók és Instagram követők, de minden teljesen másként fest, amikor már ott van az ember. Feltett szándékom volt rengeteg szuper fesztivál szettet összegyűjteni, és míg komoly keresgélések árán sikerült is naponta 1-2 izgalmas maskarába bújt vagy legalább híres emberrel összefutnom (értsd Palvin Barbara ), meg kellett állapítanom, hogy fényévekre vagyunk a Glastonbury vagy a Coachella fesztiválok látogatóinak vagányságától. Személy szerint imádom a virágkoronákat, de lassan már olyan kliséssé vált ez számomra, mint a Ramones póló vagy a szív alakú napszemüveg (melyekbe mondanom sem kell, hogy halomszámra futottam bele), és már semmi kedvem viselni. Csak, hogy egy példát hozzak.
Ezeket láttad már?
Ami a fesztivál zenei felhozatalát illeti, szerintem évek óta az egyik legerősebb line-up volt, mármint szigeti kereteken belül, de sajnos még mindig az a tendencia, hogy a jó pár éve kifutott nagy neveket hozzák el nekünk, ami végső soron óriási élmény, de mennyivel szebb lett volna a Blink 182-ra mondjuk, bő 10 évvel ezelőtt bulizni, ahogy az Outkast utána lövése és erőlködése sem hozta meg a várt eredményt.
Nem szeretném zenesznobnak nevezni magam, de sajnos jobb szó nem jut eszembe, és a hipszter a lehető legrosszabb kifejezés lenne számomra. Maradjunk annyiban, hogy nem átlagos a zenei ízlésem, és hajlamos vagyok olyan zenekarokat, előadókat kedvelni, amikről rajtam és még párezer emberen kívül senki sem hallott. Tehát nem is várhatom el, hogy na, majd ők elviszik a hátukon a, mint megtudtuk, 85 ezer embert is befogadni képes fesztivált, úgyhogy nem is álmodozom ilyenekről.
Ehhez mérten a koncertek többsége, mely engem érdekelt, az A38 sátorban kapott helyet, amivel nem is lett volna semmi baj, csak éppen a hangosítás és az akusztika ne lett volna olyan csapnivaló. Nem kellett az embernek zenésznek vagy vájt fülűnek lennie ahhoz, hogy hallja, jobban mondva ne hallja az éneket, miközben a basszus fájdalmasan mélyen molesztált, nem beszélve az érthetetlen recsegésekről és egyéb zavaró hangokról, melyek időről időre hívatlanul odakeveredtek a kíváncsi fülekbe. Ettől függetlenül felemelő élmény volt a Mount Kimbie kézfogós, nyarat temető hangzásvilága, a La Roux sötétben csókot lopós, szinti popos energiája, amit sajnos a Calvin Harris "koncert" (ehhez nem is használok jelzőt, mindent elmond az idézőjel) befejezését jelző tűzijáték szinte teljesen tönkretett, vagy a Klaxons hatalmas bulija pár nappal korábban, ami szerény véleményem szerint meglepően jóra sikeredett.
Kattints a galériára és éld át (újra) az idei Szigetet:
Azért persze, nem telik el úgy Sziget fesztivál, hogy egy kis botrány ne ütné fel a fejét. Őszintén nem értettem a Bonobo és Stromae közötti hatalmas tömegnyomort az A38 sátorban, ugyanis ott voltam, és állíthatom, hogy ha az ember kicsit előrenyomult, kifejezetten szellős, tumultustól abszolút mentesen élvezhette a koncerteket. A hátsó fertály beragadásának elkerülése érdekében esetleg ilyen esetekben be lehetne vetni a csak EXIT-ként funkcionáló kijáratokat. Értem én, hogy az vészesetben beragadhat a szembejövő tömeg miatt, de ez most pontosan egy ilyen helyzet volt, csak fordítottan. No, de nyilván nem én fogom megmondani, hogyan szervezzék meg ezeket a dolgokat. Az már teljesen más kérdés, hogy miért pont a Macklemore & Ryan Lewis-napon lesz ekkora tömeg...
Azt viszont kellemesen meglepődve tapasztaltam, hogy milyen gyorsan és hatékonyan oldják meg a problémákat. Az ominózus eset után, amint legközelebb beragadni készült a tömeg a Nagyszínpad felé vezető úton, rögtön elterelték az arra járókat a másik oldalra, ahonnan egyébként minden koncert sokkal élvezhetőbb volt, csak mondom. Őrjöngeni is annyit lehetett, amennyit csak bírt az ember, és itt most nyugodtan engedjétek szabadjára a fantáziátok, mert M I N D E N T láttam! Valóban a Sziget a szabadság fesztiválja. Egy szó mint száz, haladunk a korral, lazábbak, kreatívabbak, könnyedebbek és toleránsabbak leszünk. Persze, itt most CSAK és kizárólag a fesztiválra, valamint a szervezésre gondolok. Ha értitek, hogy értem.
És ha már botrányok, akkor számomra az volt a legfelháborítóbb, hogy rögtön a 0. napon felcserélték a Jimmy Eat World koncertet az utána következővel, aminek már nem is tudom a nevét, annyira nem érdekelt. A JEW zenekar egyike volt azoknak a fellépőknek, akiket a legjobban vártam és a végtelenségig fogom szégyellni magam, amiért egy holmi Deadmau5-ra pocsékoltam el azt a drága időt pár holland barátom társaságában. Nos, ezek azok, amik nem szép dolgok!
No, de az Art Zone-ról is mindenképpen ejtenem kell pár szót, mivel olyan volt ez a Sziget közepén, mint egy kis boldogságoázis, amihez nem véletlenül Vida Vera és Szombat Éva együttműködéséből született roppant vicces kiállításon át vezetett az út. Ha egy kis nyugalomra, henyélésre és a nagy zajtól távoli feltöltődésre vágytunk, akkor ez volt A hely. Bele se merek gondolni, milyen lehet a fesztivál területén aludni akár több mint egy hétig sátorban. Már egy éjszaka után is oly sokáig zúgott a fejem, hogy lövésem sincs, hogyan tudják ezt a fesztivállakók túlélni. Fotós pajtásommal nyakunkba vettük egyik nap a Szigetet, végigjártuk, és teljes mértékben egyet értettünk, hogy soha nem tudnánk ezt az egymás szájában felhúzott sátorban való lakást kibírni akár csak egy éjszakára is. De pont ezért jó, hogy olyan sokan vannak a vállalkozó szellemű hollandok, meg persze azért is, mert életben tartják a Szigetet...
Még sokáig tudnám sorolni az élményeimet, észrevételeimet, de itt véget vetek mindennek, és azzal zárom hosszú mondókámat, mint amivel kezdtem. Kemény munka, de óriási élmény végigkínlódni a Sziget fesztiválon egy hetet. Mindenkinek ki kell próbálnia legalább egyszer, melegen ajánlom. Talán majd lehet a sátrazást is bevállalom, de erre senki se vegyen mérget – mégiscsak egy GLAMOUR lány vagyok.
Sziget Fesztivál - A szabadság szigete? Hajlamos vagyok mindent szebbnek látni, ne vegyetek semmit készpénznek, amit mondok.
