Pszichoedukációs tartalomgyártásba fogtak –Százezres követőtáboruk folyamatosan nő az Instán

Instagram-posztjaikban rendkívül közérthetően és élvezhetően ismertetik az egyes mentális zavarokat, valamint a mindennapokban is alkalmazható módszerekkel segítik az internetfelhasználókat mentális egészségük megőrzésében. Mára közel 110 ezren követik őket, jelen vannak a YouTube-on, nemrégiben pedig Elmerülő címmel könyvük is jelent meg a Libertine Könyvkiadó gondozásában.

Juhász Bettina, Miklós Andrea, Pető Dorina még pszichológus hallgatók voltak, amikor összeismerkedtek. Közösen szervezték a Pszinapszist (Budapesti Pszichológiai Napok), ahol Andrea és Dorina a PR és marketing stábban tevékenykedtek, Bettina a főszervező volt. Amikor kiderült, hogy nem tudják személyesen megtartani a rendezvényt a pandémia miatt, átálltak az online formára, és elkezdtek pszichoedukációs tartalmakat gyártani, először a Pszinapszis Instagram-profiljára.

„Tudtuk, hogy a pandémia nagyon megviseli az embereket. A korlátozások, a lezárások és a teljes vírushelyzet miatt még inkább elkezdett emelkedni az embereknél a megélt szorongásszint, és a stressznek, a bizonytalanságnak is köszönhetően sokaknál előjöttek a depressziós tünetek. Mi hárman azon fáradoztunk, hogy az egyetemen szerzett tudásunkat és a média- és marketingtapasztalatainkat értékteremtő célra használjuk, azaz, hogy lelkileg segíthessük a magyar társadalmat, és egy kis támogatást nyújtsunk. A fókuszunk a depresszióra, a szorongásos zavarokra és a pánikzavarra helyeződött, a többi téma pedig valamilyen módon kapcsolódik hozzájuk.

Célunk volt az is, hogy küzdjünk a mentális zavarok stigmatizációja ellen, ugyanis a téma hazánkban még mindig tabunak számít, illetve tabu az is, ha valakiről kiderül, pszichológushoz, pszichiáterhez jár. Rögtön megbélyegzik és bolondnak titulálják. Aki depressziós, arra rásütik a lusta bélyeget, aki pedig pánikrohamokkal küzd, azt mondják, csak hisztizik. Pedig ezek súlyos zavarok, amikkel igenis foglalkozni kell” – magyarázza Bettina.

A kezdetektől fogva tudatosan építették fel a tartalomgyártási és marketingstratégiát

„Elkezdtünk képeket szerkeszteni, majd rátaláltunk egy programra, amellyel digitálisan lehet rajzolni. Aztán Dorina mondta, hogy ismer valakit, aki remekül rajzol. Ő volt Pálovics Laci, aki a kezdetektől lelkesedett a projektért.

„Végzettségemet tekintve mechatronika mérnök vagyok, a grafikát autodidakta módon sajátítottam el, és szintén szeretek pszichológiai önfejlesztéssel foglalkozni. Mivel nem pszichológusoknak készült szakirodalmat kínálunk, hanem közérthetően és élvezhetően szerettük volna tolmácsolni a mondanivalót laikusok számára, azt szerettük volna, ha ehhez a koncepcióhoz a külcsín is passzolna. Kitaláltuk az arculatot és a posztok stílusát” emlékszik vissza László.

Az elhivatott csapattal tavaly felvette a kapcsolatot a Magyar Pszichiátriai Társaság, megalapozva ezzel egy ígéretes együttműködést.

„A bejegyzéseinket nem mutattuk meg kezdetekkor pszichológusoknak. Az egyetemi képzésünk egyik előnye volt, hogy megtanított minket kritikusan szemlélni az egyes forrásokat és kutatásokat. Egy idő után már magabiztosan szúrtuk ki, mi az, amit érdemes felhasználnunk, tartalomként közzétennünk. Idővel felkeresett bennünket egy klinikai szakpszichológus, Kerekes Ágnes, aki sokat segített nekünk depresszió témában. Mesélt a praxisában előforduló esetekről, s elmondta, melyek azok a tippek, amik depresszió esetén jól és eredményesen használhatók a gyakorlatban” – mondja Bettina.

Az Instagram után jött a YouTube csatorna, majd a könyv

„Gondolkodtunk, melyek azok a témák, amiket nem tudunk posztok formájában megvalósítani, mert valahogy sokkal jobban passzolna hozzá a videó, így belekezdtünk a Szavadat adom projektbe a YouTube-on. Összeállítottuk egy tizennyolc kérdésből álló csomagot, és megkértük a követőinket, hogy aki érintett depresszióban, küldjön nekünk videót vagy írást ezekre válaszként. Én vágtam össze a beérkezett videókat, és nagyon élveztem a folyamatot.

A jövőben, terveink szerint tavasztól egy sokkal aktívabb YouTube-jelenlétet tervezünk” – árulja el László, Bettina pedig elmeséli, hogyan született könyv a Mélylevegő Projektből:

„Kaptunk egy e-mailt Szabados Ágitól, a Libertine Könyvkiadó alapítójától. Ági és a szerkesztő, Németh Luca megkérdezték, lenne-e kedvünk egy közös könyv kiadására, mi pedig boldogan mondtunk igent. A könyv esetében is igyekeztünk megtartani az Instagramos, fiatalos, lényegre törő, grafikában gazdag formátumot, mert szerettük volna, hogy ez a tartalom is könnyen fogyasztható legyen. Így született meg az Elmerülő, amelyet a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, dr. Szekeres György lektorált. A könyv kizárólag a Libertine Könyvesboltban és a webshopján vásárolható meg.”

A fiatal szakemberek a bejegyzéseikre és könyvre szinte csak pozitív visszajelzéseket kapnak a gyorsan gyarapodó online közösségtől és olvasóktól, emellett pszichológusok is szívesen osztják meg oldalukon a Mélylevegő Projekt bejegyzéseit. Vannak, akik magukra ismernek, és a könyv, vagy a posztok hatására mernek segítséget kérni, vagy ébrednek rá arra, hogy gondjaikkal nincsenek egyedül. Bettina és László szerint a napi emlékeztetők és a konkrét tippeket tartalmazó posztok a leginkább kedveltek

Nekünk is volt egy kérdésünk a Mélylevegő Projekt csapatához:

A pánikrohamnak és a hipoglikémiának nagyon hasonlóak a tünetei: szapora szívverés, izzadás, ájulás, remegő kéz. Ha ilyesmiket tapasztalunk magunkon, honnan tudhatjuk, melyikkel állunk szemben?

A hipoglikémia és a pánik tünetei valóban megtévesztésig hasonlóak. Ennek oka az, hogy mindkét esetben ugyanaz a stresszreakció indul be és a kísérőjelenségek tényleg azonosak (pl. remegés, izzadás). A megkülönböztetéshez a vércukormérés elengedhetetlen.

Az is elképzelhető, hogy valaki annyira szorong attól, hogy elájul a leesett vércukorszintje miatt, hogy pánikrohamai alakulnak ki, ennek következtében nem mer utazni, sportolni, túl gyakran eszik és túl sokszor méri a vércukrát. Ezek a szorongásos zavarok viselkedésterápiás módszerek segítségével hatékonyan kezelhetők.

Szerző: Jónás Ágnes