Benedek Ágota: „Én hobbiból nem bántok senkit”
Benedek Ágota a karantén időszakától kezdve egy apatikus, fáradt és sötét humorú generáció hangja, amely erősen átérzi a modern kor összes ambivalenciáját. Legújabb könyvében kendőzetlen őszinteséggel mesél a testében zajló fájdalmas folyamatokról, miközben a rá jellemző megunhatatlan humorral szórakoztat.
Ezeket láttad már?
Az elmúlt években megszilárdult kultikus státusa, miközben hű maradt a saját hangjához és elveihez. Benedek Ágotát új könyvéről, a médiával való kapcsolatáról, és a karácsonyi kampányáról kérdeztük.
Ősz elején jelent meg a harmadik könyved, részt vettél egy új kiadó alapításában, és az első regényeid sorozatadaptációján dolgozol egy amerikai stúdióval – zajlik körülötted az élet.
Kicsit fáradt és izgatott vagyok egyszerre. Nagyon intenzíven alakult az előző két könyvem utóélete: a sorozat fejlesztése újra elindult, ősszel kezdtünk el rajta dolgozni egy független amerikai stúdióval és két produceremmel, Petrányi Vikivel és Závorszky Annával. A produkciónak van egy szoros időzített összehangolási kerete, de nagyon élvezem, mert professzionális a munka. Ősszel érkezett el a Leányvállalat Kiadó elindításának és az első három könyvünk kinyomásának ideje, ami szintén nagyon sok feladattal járt.
Új könyvedben az olvasók régi ismerősként üdvözölhetik a szokásos narrátort, de ez alkalommal kicsit más világba kalauzol minket. Te is érzed ezt a változást az Akkor inkább már most megdöglökben?
Ezt a könyvet először távolságtartással kezeltem, mert teljesen elsodorta az ezzel kapcsolatos érzéseimet és gondolataimat Krisztián és Andris regényeinek publikációja, amelyeket bábaként dédelgettem. De aztán amikor szűk körben elkezdték feldolgozni a kéziratot, a szerkesztők kedvesen emlékeztettek, hogy ez bizony a harmadikkötetem.
Ennek ellenére én experimentálisabbnak érzem és speciálisabbnak. Ebben továbbra is az én hangom szólal meg, de más dolgokból rugaszkodik el, mint korábban, szerintem ez kicsit különlegesebbé teszi. A Rumbarumbammban és az Állva maszturbálokban is sokszor használok történelmi vagy popkulturális referenciákat, szeretem többdimenzióssá tenni az írást, amikor a történet nem csak az irodalom síkján mozog. Kicsit meg is dolgoztatom az olvasót: például hallgasson meg egy zenét, ami a szövegben felbukkan.
Itt sokkal letisztultabb a struktúra, hogy egy-egy tudományos tényt vagy jelenséget veszek alapul. Ezért a harmadik könyvet kicsit a hibrid, tudományos-ismeretterjesztő-szórakoztató műfajba sorolnám. Ez azért működik jól, mert szórakoztatva tanít, és könnyedén átgördülsz egyik világból a másikba.
Tudatosan edukáltál?
Az alapötlet az volt, hogy valahogy meg legyen támogatva a kiadó elindulása úgy, hogy illeszkedjen a profiljához az, amit adok hozzá, miközben hű marad a stílusomhoz is. Ehhez jött annak a keresztezése, hogy az egészségügyi dolgaimról tényleg sokszor kérdeznek engem, és úgy éreztem, miért ne beszélhetnék arról a komplex folyamatról szórakoztatóan, ami a szervezetemmel és a testemmel történik. Ez engem is nagyon érdekel, és szeretek gondolkodni rajta.
Teljesen egyedi az írói stílusod és hangod, pár sor alapján be lehet azonosítani a „Benedek Ágota-univerzumot”.
Nem akarok arrogánsnak tűnni, inkább pont a félszeg távolságtartást akarom hangsúlyozni, amikor azt mondom, hogy talán ez egy kicsit azért van, mert én nem akarok megfelelni az irodalomnak, és nem akarok megfelelni az irodalmi kánonnak. Feltételezem, hogy nincsenek belém ivódva a szabályai, és ezért megtörténhet, hogy teljesen felrúgom azokat.
Az én lelazult, vagy néha fogalmatlan hozzáállásomat abból mű- ködtetem, hogy a lendületemet nem kánon által meghatározott helyekből dolgozom bele a szöveg szövetébe. Valószínűleg pont ezért sok embert összezavart, amikor ezzel a szabályszegéssel együtt kerültem be az Élet és Irodalomba. Mivel ez egy presztízskérdés, onnantól a szépírás felé hajlik a besorolás.
Az interjúid során gyakran emelnek ki részleteket, amelyek kontextus nélkül könnyen nevezhetők polgárpukkasztónak; a médiában kialakult kép szerint te egy lázadó, szabályokat felrúgó, élesnyelvű művész vagy. Veled beszélgetve teljesen más a benyomásom. Mennyire érzed magadénak a rólad kreált képet?
A sajtó az eladás érdekében teljesen logikusan kétdimenzióssá teszi a médiában szereplő embereket, és ez a kétdimenziós mivoltom egy éles, gyorsan beszélő és gondolkodó, szavakat ostorral odacsattintós író. Ettől tarthatnak az emberek. Fel-fel merül velem kapcsolatban, hogy képes vagyok-e lágy lenni az embertársaimmal – közben látod: én hobbiból nem bántok senkit.
Sorozat, filmek, könyvek és új kiadó. Mit várhatunk még?
Készülünk egy karácsonyi kampánnyal, hogy a Leányvállalat Kiadónkat szó szerint is feltegyük a térképre. A kormány könyvforgalmazókat sújtó gyermekvédelmi törvényére reagálva data-scientistek segítségével kerestük meg azokat a lehetetlen, talpalatnyi helyeket a fővárosban, ahol nem bírságolnak meg senkit egy könyv árusítása miatt. Nem sok maradt, de nekünk elég lesz ahhoz, hogy megmutassuk, mennyire abszurd a helyzet.
Jöjjön most pár könyv Benedek Ágota ajánlásával, ami nem csak magadnak, de karácsonyi meglepetésnek is jó lehet.
