Sokan nem merünk belevágni, pedig a pszichológus szerint magasabb minőségű életet ad a terápia
Mi történik egy terápián? Mi az, ami biztosan a javunkra válik a folyamat során, és mégis mitől leszünk többek, erősebbek és stabilabbak, netán öreflexívebbek, ha belevágunk? Kerekes Anna pszichológus elmagyarázza, és azt is, hogyan hat a terápia a kapcsolatainkra - másokkal és saját magunkkal.
Ezeket láttad már?
A minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki több évet töltött terápiában, és azt fejtegette, milyen sokat segített neki, mennyire más ember lett, és hogy a társával valószínűleg nem találtak volna egymásra, ha a másik mögött nincs ugyancsak jelentős mennyiségű önismeret.
Azt feleltem – még mindig nem a pszichológus, hanem az ugyancsak több év terápiát megjárt ember szemszögéből -, hogy való igaz: az egyetlen „hátránya” annak, ha valaki elmélyül az önismeretben, az, hogy onnantól sokkal nehezebben tud tartósan kapcsolódni olyanokkal, akik nem próbáltak meg leásni lelkük legmélyére. A beszélgetés után sokat gondolkodtam azon, hogy amit mondtam, mennyire volt kirekesztő, és egyáltalán mennyire tükrözi a valóságot.
Nem tudom megbecsülni, hogy az emberek körülbelül hány százalékának biztosan nincs szüksége mentálhigiénés megsegítésre az élete egyetlen szakaszában sem, de az a fantáziám, hogy ez a szám elenyésző. Ez azt is jelenti, hogy valóban lehet olyan ember, aki egyedül, illetve a környezete segítségével birkózik meg mindennel, és magam is ismerek egyet-kettőt (ennél többet valóban nem), aki elég jól ismeri magát annak ellenére is, hogy sosem járt pszichológusnál.
És még nekik is biztosan gazdagítaná az életüket egy egyéni vagy csoportos önismereti munka. Tudom, hogy itthon nem könnyű ingyenes pszichológiai ellátáshoz jutni, különösen gyorsan nem, és hogy lehetőségek tekintetében az ország egyes részei nagyon különböznek egymástól. Mindezek mellett azonban azt sem tartom szerencsének, hogy gyakran úgy gondolkodunk a pszichológiai tanácsadásról, terápiáról, mintha annak csak súlyos esetekben vagy nagy szenvedések megoldásaként lenne helye az életünkben.
Szóval mielőtt szakmai okoskodásokban bocsátkoznék, arra kérem az olvasókat, hogy első körben inkább kérdezzék ki azokat az ismerőseiket, akik jártak vagy járnak pszichológushoz, hogy miért ajánlják, milyen változásokat tapasztaltak. Az előző cikkben három olyan dolgot említettem, amelyek gyakori hiedelmek vagy elvárások a pszichológiai segítségnyújtással kapcsolatban. Most három olyan fontos változást fogok említeni, amelyek szerintem mindenképpen bekövetkeznek, ha egy jó segítővel, valódi energiát befektetve dolgozunk magunkon.
Önmagunk mélyebb megismerése
Nagyon szeretem az önismeret szót, és általában ezt szoktam használni a terápia helyett, mert gyönyörűen és pontosan fejezi ki a mentálhigiénés segítő folyamat lényegét. A pszichológiai tanácsadás és terápia egyik legfontosabb jó téteménye, hogy általuk megismerjük önmagunkat, így pedig képessé válunk arra, hogy változtassunk viselkedésünkön, egyes személyiségjegyeinken, vagy elérjünk olyasmiket, amiket korábban nem tudtunk volna.
Minél mélyebb az önismeretünk, annál erősebb kontrollt gyakorolhatunk az életünk felett – ez pedig a környezetünkre is kihat. Ezért izgalmas, hogy egy jó terápia (és innen például nagyon egyszerű felismerni a jó segítő szakembert) csak érintőlegesen foglalkozik azzal, hogy a kliens környezete hogyan viselkedik, és mindig inkább arra fókuszál, a kliens számára ez mit jelent, neki mekkora mozgástere van abban, hogy a kapcsolat változhasson, és ennek hatására nagyon gyakran érezhető változások következnek be a környezetben is.
Eleinte ez akár frusztráló is lehet, és sok kezdő klienst megijeszthet, később azonban fokozatosan ráébred, hogy milyen jó is ez, hiszen nem arról van szó, hogy mindenért ő a hibás, hanem arról, hogy a saját helyzetén sokkal többször tud változtatni, mint azt gondolta volna. Természetesen ez olykor egy hosszú és fájdalmas munka. Az út során ugyanis el kell gyászolni azokat a helyzeteket, amikor nem tetettünk magunkért, amikor bántottak minket, tehetetlenek voltunk és kiszolgáltatottak – ezekért nem mi vagyunk a hibásak.
Kevesebb automatizmus, több tudatosság
Ha komolyan vesszük az önismereti munkát, akkor hatására látványosan javulni fog az önreflexiónk – ez azt jelenti, hogy egyre jobban átlátjuk viselkedésünk motivációit, a háttérben meghúzódó érzelmeinket, és azt is, hogy mások hogyan látnak minket.
Ez tudatosabb viselkedést, magasabb önbizalmat, az élettel való nagyobb elégedettséget és jobb társas kapcsolatokat eredményezhet, hiszen tisztábban látjuk értékeinket, céljainkat, személyiségünk erős és gyenge pontjait, és azt is, mások szemében milyennek tűnünk, a velünk való kapcsolat milyen érzés a másik ember számára.
Ez a fajta tudatosság lehetővé teszi, hogy a legtöbb helyzetben helyesen és megfontoltan cselekedjünk, illetve adott esetben képesek legyünk korrigálni a hibáinkat. Még ha nem is fog mindig minden ideális módon zajlani, sokkal több rálátásunk lesz arra, mi miért történt mondjuk a szakmai utunkon, emberi kapcsolatainkban, vagy akár a testünkhöz való viszonyunkban; és sokkal jobban látjuk a saját szerepünket is mindebben.
Erősebb önszeretet
A mélyebb önismeret, nagyobb mentális jóllétet célzó segítő kapcsolat egyik legfontosabb pozitívuma az, hogy a szakember, akivel általában hetente 50 percre találkozunk, szeret és feltétel nélkül elfogad minket. Ez utóbbi már önmagában gyógyítóan hat, hiszen ilyesmit utoljára gyerekkorunkban, az elsőleges gondozóinktól várhattuk volna el, de sajnos előfordul, hogy a szülő nem tudja úgy kielégíteni gyerekének ezt az igényét, ahogyan az ideális lenne.
A mentálhigiénés segítésnek az egyik legfontosabb korrektív élménye ennek a feltétel nélküli elfogadásnak a megadása. Ennek a mentén születik meg az az élmény, hogy van helyünk a világban, fontos, hogy mi létezünk, szerethetők és elfogadhatók vagyunk pusztán önmagunk által. Ez nem akadálya a fejlődésnek, nem önhittséget, beképzeltséget, saját tökéletességünkbe vetett hitet jelent – sőt, éppen annak megértését, hogy a szerethetőség nem a tökéletességet jelenti, azért nem kell megdolgozni, valamilyenné válni.
Ha pedig megtapasztaljuk ezt mástól, akkor kivirágzunk majd, és saját magunkat is jobban szeretjük. Ez ismételten csak magasabb minőségű életet, mélyebb emberi kapcsolatokat és egészségtudatosabb életmódot fog jelenteni.