A perfekcionisták ideje leáldozott, a jövő az optimalistáké - de mit is jelent ez? Csak jót a szakértő szerint
A szakmai sikerre való törekvés során a perfekcionizmus és az optimalizmus olyan pszichológiai jelenségek, amelyek befolyásolják, hogyan viszonyulsz a munkádhoz és következésképpen a jól-létedhez. Ezeknek a tendenciáknak a megértése és annak, hogyan hatnak a szakmai életünkre, kulcsfontosságú az egészségesebb, kielégítőbb karrier elősegítése szempontjából.
Ezeket láttad már?
Ebben a cikkben ezért megkülönböztetjük a perfektcionizmust és az optimalizmust, és stratégiákat is mutatok, amelyekkel egy kiegyensúlyozott megközelítéssel érhetjük el a munkahelyi jól-létet.
Perfekcionizmus, mint a hibátlanra való törekvés
A perfekcionista személyre jellemző, hogy a hibátlanságra, a tökéletességre törekszik, és túlságosan magas teljesítmény-követelményeket állít fel saját maga számára. A perfekcionistákat gyakran a kudarctól való félelem és mások elismerésének vágya vezérli.
Ez a gondolkodásmód krónikus elégedetlenséghez vezethet, mivel a lécet folyamatosan magasabbra teszik, ami szinte lehetetlenné teszi az elégedettség elérését. Bár a magas elvárásokra való törekvés nem eleve negatív, a perfekcionizmushoz kapcsolódó mindent vagy semmit gondolkodás káros lehet.
Miről ismered fel a perfekcionistát?
- Halogatás: A saját elvárásaiknak meg nem feleléstől való félelem miatt késleltethetik a feladatok elkezdését vagy azok befejezését.
- Kiégés: A tökéletességre való könyörtelen törekvés fizikai és szellemi kimerüléshez vezethet.
- A kreativitás csökkenése: A hibázástól való félelem megfojtja az innovatív gondolkodást és a kockázatvállalást.
Optimalizmus, mint a realizmus és a törekvés egyensúlya
Az optimalizmus, amelyet gyakran a perfekcionizmus egészségesebb ellenpárjának tekintenek, a kiválóságra való törekvést foglalja magában, miközben elfogadja az emberi korlátokat és a tökéletlenségeket. Az optimalisták magas, de reális mércéket állítanak fel saját maguk számára, és a kudarcokat inkább a fejlődés lehetőségének tekintik. Ez a kiegyensúlyozott megközelítés elősegíti a rugalmasságot és a folyamatos fejlődést.
Miről ismered fel az optimalistát?
- Elfogadják a kudarcot: A hibákat tanulási lehetőségekként kezelik, amelyek elősegíthetik a fejlődést és az innovációt.
- Megtapasztalják a jól-létet: A reális célok és elvárások kitűzése segít a mentális és érzelmi egészség megőrzésében.
- Motiváltak: Az reális célok eléréséből fakadó sikerélmények fenntartják a folyamatos motivációt, és ez biztosítja a munkahelyi elégedettséget is.
Mégis hogyan válhat valaki optimalistává?
A fenti pszichológiai tendenciák megértése az első lépés az egészségesebb munkahelyi környezet és a személyes jól-lét előmozdítása felé. Megosztok néhány stratégiát, amely segíthet elhagyni a perfekcionizmust és kialakítani egy kiegyensúlyozottabb megközelítést.
1. Fogadd el az "elég jót”!
Értsd meg és fogadd el, hogy nem kell minden feladatot tökéletesen elvégezni. Néha az "elég jó" is elegendő.
Határozd meg azokat a feladatokat, amelyeket nem kell tökéletesen elvégezned. Szánj több időt és erőfeszítést azokra a projektekre, amelyek valóban magas minőséget igényelnek.
2. Vezesd be a ”tartsd szünetet és gondolkodj" rutint!
A tudatos szünetek tartása a nap folyamán segíthet a földön maradni és megőrizni egy reálisabb hozzáállást.
Állíts be meghatározott időpontokat a munkanap során, amikor néhány perc szünetet tarthatsz. Használd ezt az időt arra, hogy elgondolkodj az előrehaladásodon, szükség esetén módosítsd a munkavégzésedet, és fókuszálj újra a reálisabb napi célokra.
3. Használd a "három győzelem" technikát!
Koncentrálj arra, hogy minden nap három kisebb vagy nagyobb eredményt érj el.
A nap elején határozz meg három olyan feladatot, amelyek elvégzése sikeressé teheti a napodat. Ez a technika segít rangsorolni az erőfeszítéseidet és megteremti a napi eredményesség érzését.
4. Fogadd el és építsd be a ”rugalmas tervezést"
Tervezd meg a feladataidat rugalmasan, hogy alkalmazkodni tudj a változásokhoz és a váratlan eseményekhez.
Ahelyett, hogy mereven beosztanád a nap minden percét, határozz meg időblokkokat bizonyos típusú feladatokra. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy szükség szerint alkalmazkodni tudj anélkül, hogy a változások miatt úgy éreznéd, kisiklottál.
5. A "pozitív tökéletlenség" kultúrája
Bátorítsátok egy olyan szervezeti kultúra kialakítását, amelyben a hibákat a tanulási folyamat természetes részének tekintitek.
,Szervezzetek úgynevezett “fuckup night-ot”, ahol szabadon megoszthatjátok a hibákról szóló történeteiteket és az azokból levont tanulságokat. Ünnepeljétek meg a fejlődést és az erőfeszítéseket a hibátlan eredmények helyett, és teremtsetek olyan környezetet, amelyben biztonságban érzitek magatokat a kockázatvállalás és az innováció esetén is.
6. Vezessetek be ”visszajelzés-mentes” zónákat!
Hozzatok létre olyan időszakokat vagy tereket, ahol úgy dolgozhattok, hogy nem kértek vagy kaptok visszajelzést, lehetővé téve a kendőzetlen kreativitást és a személyes ítélőképességet.
Szervezz meghatározott időszakokat a naptáradban a projekteken való, külső beavatkozás nélküli munkára vagy nevezzetek ki egy tárgyalótermet vagy egyéb helyiséget az irodában, ahol senki sem zavar titeket. Ez segít a saját döntéseidbe vetett bizalom kialakításában is.
7. Gyakorold a radikális elfogadást!
A stressz csökkentése és a reziliencia, vagyis a lelki ellenálló-képesség növelése érdekében fogadjuk el a valóságot olyannak, amilyen, nem pedig olyannak, amilyennek gondoljuk, hogy lennie kellene.
Amikor kihívásokkal szembesülsz, tudatosan emlékeztesd magad arra, hogy ítélkezés nélkül fogadd el a helyzetet. Koncentrálj arra, ami irányítható, és békélj meg azzal, ami nem.
8. Napi “stand-up” megbeszélések
Az agilis SCRUM módszertan egyik fontos építőköve az úgynevezett “stand up” típusú megbeszélés: rövid, koncentrált megbeszélések a célok és az előrehaladás összehangolása érdekében.
Minden reggel tartsatok 10-15 perces megbeszélést a prioritások, az előrehaladás és az esetleges akadályok megvitatására. Ez biztosítja, hogy mindenki ugyanazon az oldalon álljon, és szükség szerint tudja módosítani a fókuszt. Válaszoljatok egyenként erre a három kérdésre:
- Mit csináltam tegnap?
- Mit fogok ma csinálni?
- Szükségem van-e bármilyen segítségre?
9. Próbáljátok ki a retrospektív megbeszéléseket is!
Az előző pontban már említett SCRUM módszertan másik fontos építőkövét retrospektív megbeszélésnek nevezik. A retrok célja a befejezett projektek átgondolása a sikerek és a fejlesztendő területek azonosítása érdekében.
Egy projekt befejezése után tartsatok retrospektív megbeszélést, hogy megvitassátok, mi ment jól, mi nem, és hogyan lehet javítani a folyamatokon. Dokumentáljátok ezeket a felismeréseket, hogy később vissza tudjatok ezeket nyúlni.
10. Szervezzetek brainstorming üléseket!
Az innovatív gondolkodás és megoldások ösztönzése érdekében hasznos lehet alkalmanként közös brainstormingot tartani.
Szervezzetek ötletbörzéket, ahol a csapattagok szabadon, ítélkezés nélkül megvitathatják és megoszthatják az ötleteiket és a megoldásaikat. Használjatok olyan technikákat, mint az elmetérképek készítése vagy az, hogy ugyanazt a kihívást több perspektívából szemlélitek.
Ezeknek az egyedi tippeknek a beépítésével elmozdulhatsz az optimalista gondolkodásmód felé, amely elősegíti a munkahelyi jól-létet és az elégedettséget. A reális célok, a rugalmasság és a folyamatos tanulás elfogadása nem csak a szakmai életedet fogja javítani, hanem egy teljesebb és kiegyensúlyozottabb magánélethez is vezet.
Rajkai Eszter: A keresztény vallásgyakorlás és a rúdsport nem zárja ki egymást