Rákattantam a testsúlycsökkentésre - Anorexia stop

Nagyon örültem ennek a kommentnek, hiszen rávilágított arra, hogy érdemes tisztázni, mit is jelent az, ha valakit Anorexia nervosával diagnosztizálnak. A jelenleg érvényben lévő kritériumok között tényleg a legjellegzetesebb az alacsony energiabevitel következtében kialakult, a normálisnál legalább 15%-kal alacsonyabb testsúly. Egyébként nekem vélhetően nehezebb csontjaim vannak, de biztosíthatok mindenkit, jelenleg 56-57 kg vagyok, és karcsú, sportos, míg 49 kg-mal nagyon sovány voltam. Ugyanakkor van olyan is, aki születetten vékony alkat, alig 50 kg, mégsem anorexiás, hiszen testsúlyát nem erőszakkal tartja alacsonyan. Épp ezért az is nagyon igazságtalan, amikor alkatilag sovány emberekre sütik rá, hogy anorexiások.

Az első bejegyzést elolvashatod itt!

A további tünetek tehát: intenzív félelem a hízástól, melynek érdekében változatos módszereket vet be a beteg, illetve a torz testkép, vagyis amikor valaki a valóságosnál akár lényegesen kövérebbnek érzi és látja magát. (Korábban a menses elmaradása is kritérium volt, jelenleg már anélkül is megkapja valaki a diagnózist, aminek én azért örülök, mert nekem például teljesen rendszeres volt a ciklusom, mégis nyilvánvalóan beteg voltam). Orvosilag két típusát szokták megkülönböztetni: az egyik a korlátozó, aki alig eszik és emellett általában intenzíven sportol is, a másik a faló/purgáló típus, aki a bevitt ételtől igyekszik hánytatással, hashajtókkal megszabadulni. (Ez utóbbi nem összetévesztendő a bulimiával, ami egy másfajta étkezési zavar.)

Oké, ez a kifejlődött anorexia. De vajon mik az első tünetek? Hiszen az lenne a legfontosabb, hogy még idejében felismerje a környezet, de akár maga a beteg is, hogy baj van. Nem akkor válik kórossá a nem evés, amikor valaki szó szerint csont és bőr, és súlyos belső szervi problémái vannak. Az az állapot sokszor már a menthetetlen kategória. A betegséget előbb kell megállítani! Azt hiszem, az általában elmondható, hogy egy leendő anorexiás le akar adni pár kilót. Ekkor (még) nem az a célja, hogy a kilógó bordáit csodálhassa a tükörben, hogy döbbenten súgjanak össze a háta mögött soványságát látva, hogy monomániássá váljon, és a fogyókúra legyen élete legfontosabb projektje, fontosabb, mint a barátok, a tanulás, a munka, a saját egészsége.

Az én betegségem első pillanata az volt, amikor megláttam a mérleg kijelzőjén, hogy fogytam 3 kilót. Addig még soha az életemben nem sikerült véghezvinnem egyetlen fogyókúrát sem, ráadásul az életem tele volt kontrollálhatatlan, befolyásolhatatlan dolgokkal. És lám csak! Hirtelen ott volt valami, amit én magam szabályozhattam. Mondhatjuk úgy is, hogy rákattantam a testsúlycsökkentésre, ami borzasztóan hangzik, hiszen saját testünk fonnyasztása nem egy szórakoztató játék. Ha azt tapasztaljuk, hogy élvezetet kezd okozni számunkra az egyértelműen alacsony vagy még éppen normális súlyunk nagy erőfeszítések árán történő csökkentése, vagy ha nagyon frusztrál minket még a gondolata is annak, hogy a mérleg fél kilóval többet mutat, akkor már elkezdődtek a bajok.