Ki tehet a túlzott sófogyasztásról?
(– Én igazán nem értem, hogy miért kell megváltoztatni valamit, ami egyszer már bevált – bosszankodik a macskám, miközben egy menzareformmal kapcsolatos riportot nézünk a híradóban.)
(– A bevált azért egy elég relatív fogalom, kedves macskám. Nem hiszem, hogy korábban népszerűbb lett volna a menzakoszt, hisz már az én koromban is sokan húzták a szájukat, akármi is került aznap az asztalra. De nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy végre elindultunk a megfelelő irányba. Ugyanakkor minden kezdet nehéz, és ez most sincs másképp.)
Ezeket láttad már?
Mindenki tudja, hogy a só egészségtelen, ahogy azt is, hogy túl sokat fogyasztunk belőle. Egyesek bűntudatot igyekeznek kelteni az emberekben azzal, hogy igenis ők tehetnek arról, hogy ennyi sót fogyasztanak, pedig ez nincs egészen így, mert mi csupán a sófogyasztás 20-30%-áért vagyunk közvetlenül felelősek. Vagyis ennyit adunk mi az ételekhez, a maradék 80%-a eleve benne van a különböző élelmiszerekben. Rengeteg sót tartalmaz például a kenyér, olyannyira, hogy a külföldi hallgatóim mindig panaszkodnak amiatt, hogy számukra ez majdhogynem ehetetlen. A kenyéren kívül sok sót tartalmaznak például a felvágottak, sajtok és tartósított élelmiszerek is. Tehát számos olyan termék, amit az emberek naponta fogyasztanak.
Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kellene változtatni a sózási szokásainkon, sőt! Mi magyarok ugyanis körülbelül háromszor annyi sót fogyasztunk, mint kellene, és ezzel igen előkelő helyet foglalunk el az európai ranglétrán. A sócsökkentést lépésről lépésre kell bevezetni. Először kezdjük az utánsózással, vagyis a kész, asztalon lévő ételek sózásának a mérséklésével. Ja, és még egy dolog: legalább kóstoljuk meg az ételt, mielőtt megsóznánk. Furán hangzik, pedig sokan rabjai ennek a nem éppen jó szokásnak. Csakis ezután kezdjük csökkenteni a főzéshez használt mennyiséget.
A menzaprogram keretein belül is megindult a sócsökkentés, de a konyhavezetők sok helyen félreértették a jogszabályt, és ezt azonnal vezették be, amitől az ételek ehetetlennek bizonyultak. Sohasem szabad a sóhasználatot ilyen drasztikus módon csökkenteni! A jogszabályban egyébként is az szerepel, hogy kb. öt év alatt kell elérni az előírt mennyiséget. Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a menzaprogram igazán sikeres csak akkor lesz, ha a szülők is egészségesebben kezdenek főzni otthon. Természetesen tisztelet a kivételnek.
A sófogyasztás csökkentéséhez nem elég, ha minimálisra szorítjuk az általunk felhasznált sót. Azt mondanám, hogy kerüljük a magas sótartalmú élelmiszereket, de miután ez elég nehezen valósítható meg, így a felelősség mégis inkább az előállítókat terheli. Egyébként kifejezetten jó törekvés a kenyér sótartalmának csökkentése, de ne aggódjatok, miután ez lépésekben fog megvalósulni, remélhetőleg alig lesz észrevehető a különbség.
