Bio vagy nem bio?
(– Gyűlölöm a biotermékeket! – kel ki magából a macskám olyan váratlanul, hogy összerezzenek.)
(– És ezt mégis miért mondod? – kérdezem kissé meglepetten.)
(– Csak úgy. Ez sem több egy buta hóbortnál, amit az emberek azért művelnek, hogy lenézhessék azokat, akik nem csatlakoznak hozzájuk. Másrészt, most őszintén, kinek van kedve kiszedegetni a csupaszcsigákat és hernyókat a salátából. Kezeljék meg jól vegyszerrel, oszt pusztuljon el minden kártevő.)
Ezeket láttad már?
Eddig én is így vélekedtem a biotermékekről – persze nem ennyire kisarkítva –, de nemrég meghallgattam egy olyan előadást, amely egy kicsit enyhítette az ellenszenvemet. Sajnálatos módon a jelenlegi ipari mértékeket öltött mezőgazdálkodás hosszú távon fenntarthatatlan. Másrészt épp ennek a nagyléptékű termelésnek hatására röpke félévszázad alatt jelentősen romlott a termőföld minősége, így az itt termesztett növények ásványanyag- és vitamintartalma is átlagosan 50%-kal csökkent, ha nem többel.
Sokak szerint azért van szükség erre az eszeveszett termelésre, mert olyan gyorsan növekszik az emberiség populációja, hogy másképp nem lehetne kielégíteni az éhségüket. Pedig ez tévedés, mert a jelenlegi állapotban akár 12-15 milliárd embert is el tudnánk látni élelemmel, holott a világ populációja "csupán" 7 milliárd. Tehát itt a kereskedelemnek a rossz szabályozása áll annak a képtelen helyzetnek a hátterében, hogy körülbelül két milliárd ember még így sem jut elegendő élelemhez.
A szabályozás megváltoztatása mellett szükséges az ipari mezőgazdálkodás átalakítása is. Kutatások bizonyítják, hogy az ipari mezőgazdaság korántsem olyan hatékony, mint a kisparaszti gazdálkodás. Azon belül is különösen fontosak a biokisgazdaságok, mert nem használnak vegyszereket, amelyek a termőföld pusztulásáért felelősek. Ráadásul a biozöldségekben akár tízszer-tizenötször több vitamint és ásványanyagot találunk. Talán az ilyen termékek drágábbak, de végső soron mégis jobban megéri olyan paradicsomot venni, amiből egy is elég, hogy meglegyen a napi szükségletünk egy adott vitaminból, mint egy olyan paradicsomot, amiből tíz sem fedezi.
Ami eddig visszatartott a biotermékek vásárlásától, az a lustaság volt. Azzal áltattam magam, hogy nehéz ilyen termékekhez jutni, pedig épp a minap találkoztam biozöldségekkel egy nagyobb üzletben. A másik akadályt számomra az ár jelentette. De orvosként miért épp a táplálkozásomon és az egészségemen spóroljak, nem igaz?
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket