Mik a puffadás és a gluténérzékenység lelki okai? - Pszichológus válaszol
Gluténérzékenynek lenni nem játék. Komoly ügy, hiszen manapság Európában nagyjából minden 75. embert érintő betegségről van szó, amelyre az egyetlen orvosság jelen tudásunk szerint az élethosszig tartó szigorú diéta.
Ezeket láttad már?
Bár elsőre könnyűnek tűnhet, hogy a betegeknek nincs más dolga, minthogy bizonyos ételeket és italokat teljesen, a keresztszennyeződés lehetősége nélkül kizárjanak az életükből, a gluténérzékenység valójában komoly kihívást és lelki megterhelést is jelenthet.
Felszívódási zavarok
A gluténérzékenység egy autoimmun betegség, amely a gluténre, vagyis a sikérfehérjére való érzékenységet jelöli. Fő veszélye, hogy súlyosan károsíthatja a bélbolyhokat, ami felszívódási zavarokhoz és daganatos megbetegedésekhez is vezethet. Első tünetei a hasmenés, vagy a lazább, zsírfényű széklet, ami természetesen sok más betegségre is utalhat, ezért szimplán ezekből a tünetekből még kevesen gyanakodnak rá. Mivel a tápanyagok az idő előrehaladtával egyre kevésbé képesek felszívódni, kellemetlen, viszkető bőrkiütések, fogyás és folyadék-visszatartás is jelentkezhet. Utóbbi kellemetlen következménye az ödéma és a puffadás, különösen a boka és a lábfejek területén.
A gluténérzékenységnek többféle típusa is létezik. Már egészen a születés pillanatától kezdve, genetikai oknál fogva is jelen lehet, de az is előfordulhat, hogy csak felnőtt korban jelentkezik. Utóbbi esetben pedig lelki okok is meghúzódhatnak a háttérben, amiről Feke Alexandrát, a Budai Allergiaközpont pszichológusát kérdeztem. „A gluténérzékenység autoimmun betegséghez sorolható, ezért feltételezhetjük, hogy minden olyan tényező szerepet játszhat a betegség kialakulásában, mely az immunműködés számára nagyon megterhelő. Ezek a tényezők lehetnek környezeti hatások, biológiai jellemzők (például hormonális egyensúlyzavar) és mindemellett genetikai hajlam is. Ezek alapján a stressz szerepének lehetősége nem kizárt, azonban az a néhány kutatás is, ami a gluténérzékenység pszichológiai hátterére fókuszált, nem tudta szoros összefüggésbe hozni a két tényezőt. Sajnos manapság nagy divattá vált, hogy minden testi betegségnek lelki okokat próbálunk tulajdonítani, viszont a gluténérzékenység esetében – annak ellenére, hogy sok tényező hatására létrejövő betegség – úgy véljük, a genetikai sérülékenység az, ami jelentős szerepet játszik a kialakulásában. Ha a lisztérzékenység pszichológiai vonatkozásaira fókuszált kutatásokat nézzük, akkor példaként egy svéd mintán alapuló vizsgálat az, ami bizonyította, hogy a gluténérzékenyek körében gyakrabban alakul ki depresszió. Egy német mintán végzett kutatás pedig azt találta, hogy az egészséges kontrollcsoporthoz képest a gluténmentes diétát tartók között háromszor fokozottabb az előfordulása a szorongásos zavaroknak, mégpedig a családban élők között. Erre az a lehetséges magyarázat, hogy a gluténmentes diéta anyagi feszültség mellett interperszonális konfliktusok forrása is lehet családon belül.”
Másként kell étkezni
Már maga a felismerés sem könnyű, az odáig vezető út pedig lelkileg is megterhelő, akárcsak az, hogy az egyetlen megoldás a szigorú diéta, amit élethosszig komolyan kell kezelni. „A diagnózis felállítása előtt egy nagyon megterhelő út állhat az egyén előtt. Kutatások bizonyítják, hogy a felnőttkori betegség kialakulása és a diagnózis felállítása között átlagosan 4,5-9 év telik el. Ne felejtsük el, hogy a diagnosztizálás egyfelől jelenthet megnyugvást is – végre talált magyarázatot a tünetekre – és jelenthet megbélyegzést is, mely által kialakulhat az érzés, hogy ő már többé nem egészséges.” Ha valaki megkapta a diagnózist, minden gluténtartalmú ételt és italt ki kell zárnia a táplálkozásából. Ez nem csupán azt jelenti, hogy nem ehetnek klasszikus búzalisztből készült kenyeret vagy lángost, hanem azt is, hogy figyelniük kell arra, hogy mindazon ételek, amiket esznek, ne is szennyeződjenek sem az elkészítés, sem a tálalás során más, gluténtartalmú ételekkel.
Egy ilyen jelentős változás pedig valóban több tekintetben is rendkívül nagy megterhelést jelenthet. „A gluténmentes diéta szigorú betartása nem könnyű azok számára, akik olyan társadalmakban élnek, ahol a glutén alapvető eleme az élelmiszernek. Mindemellett nagyon sok csomagoláson látható az a mondat, hogy a termék glutént nem tartalmaz, de olyan üzemben készül, ahol glutén felhasználás történik, ezáltal jelentősen beszűkíti a fogyasztható élelmiszerek számát. Ne felejtsük el, ahogy már azt említettem, az anyagi része sem könnyíti meg a dolgot, és a családi főzések szokásainak felborulásáról még nem is beszéltünk. Mindezek átélése nagyon nagy teher, melyben nagy segítséget jelenthet pszichológusi támogatás. Elsősorban nagyon fontos edukálni a klienst a betegségről. Hiszek abban az elvben, hogy amint az ismeretlen dolog ismertté válik, sokkal kezelhetőbb is lesz. Fontos az is, hogy az egyén támogató háttérrel is rendelkezzen, így a diétával való megbarátkozás is könnyebb lehet. Az előzőleg bemutatott kutatási eredmények is bizonyítják, hogy a betegséggel való megküzdés szorongással járhat, melynek a kezelése ugyancsak elengedhetetlen. Érdemes elsajátítani relaxációs technikákat, melyet a kliens maga is gyakorolhat később a pszichológusától függetlenül.”
Sok erőfeszítés szükséges
Mondhatnánk, ha valaki betartja a diétát, teljes életet élhet, ami igaz is, sokaknak mégis betegségtudata van amiatt, hogy másként kell étkezniük, és ezt gyakran a társadalmi szokások sem könnyítik meg. Az ember saját maga ítéli meg, hogy mi a normális számára, melyek az átlagos vagy az általános kategóriába tartozó dolgok. A normál állapottól való eltérő érzések, érzelmek és magatartásformák eredményezik a betegségtudatot. Azonban, ha a társadalomban uralkodóvá válik egy bizonyos elv, mely eleinte nem normálisnak számít, az egyén is elkezd igazodni egy idő után ahhoz a társadalmi elvhez, normához. Ezek alapján, ha a gluténmentes étrend is bekerülne a társadalom normájába, akkor a betegségtudat is nagyobb valószínűséggel szűnne meg.
Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a betegségtudatnak van bizonyos előnye is, ugyanis ilyenkor a beteg tisztában van azzal, hogy a tünetek enyhítése érdekében kell betartania a diétát, ellenben ha nem észlel valaki betegséget, akkor az az elleni teendőket is feleslegesnek ítélheti. Ebből kiindulva az arany középutat kell megtalálni, tehát a gluténérzékeny személy a gluténmentes diétát egyúttal egy egészségesebb életmódnak tekinti. Vannak olyanok is, akik hiába vannak tisztában azzal, hogy gluténérzékenyek, mégis annyira megterhelőnek érzik a körültekintő diétát, hogy időnként nem tartják be, pedig tudják, hogy ezzel ártanak maguknak.
Ami a minél gyorsabb felismerés mellett a jövő egyik nagy kihívása lehet, az ennek a jelenségnek a felszámolása. „Annak ellenére, hogy a legtöbb tanulmány szerint a szigorú diéta a legfontosabb a betegség kezelésében, nagyon sokan meglehetősen problémásnak vélik a diéta betartását. Tanulmányok szerint a betegek csak 60 százaléka vallja, hogy ténylegesen betartja a diétát. Először is, meg kell tanulnunk elfogadóbbá válni magunkkal szemben. Ez egy nagyon szigorú diéta, melynek betartása sok erőfeszítéssel jár. Az előző kérdésekben taglalt nehézségek láttán, az lenne a célszerű, hogy a „betegség” egészséges életmóddá legyen átkeretezve, és ezáltal legyőzhetővé válhat a bűnözés problémája. Kiemelten fontos lenne a diétával kapcsolatos ismeretek tágítása, a fejekben élő bizonytalanság eloszlatása. Alapvetőnek kell lennie, hogy az érintettek értsék a diéta lényegét és fontosságát, és hogy tagjai legyenek olyan gluténérzékeny személyekből álló csoportnak is, ahol megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával, és tanácsokat is kérhetnek tapasztaltabb társaiktól” – teszi hozzá a szakértő.
