„Az öngondoskodás nem önzőség, hanem az egészséged előfeltétele” - szakértő segít, hogyan tudatosítsd magadban
Te is érezted már azt, hogy egyszerűen annyi teendő vesz körül, hogy szinte te magad vagy az utolsó, akire időt szakítasz? Ez azonban aligha egészséges, hiszen általában egyenesen hozza magával azt is, hogy nem töltődsz fel igazán lelkileg, kevesebbet törődsz a fizikai jólléteddel, vagy egyszerűen kezded elfelejteni, hogy mindazok a feladatok, amiket elvállaltál, valójában milyen célt szolgálnak, és mi az a pont, amikor már meg kellene húznod néhány határvonalat. Megállni, lelassulni és teret adni az öngondoskodásnak ugyanis mindannyiunknak jár, és valóban szükségünk is van rá.
Ezeket láttad már?
Az, ha folyamatosan magadat szorítod a háttérbe, vagy csak egyszerűen nem foglalkozol azzal, hogyan érezhetnéd magad valóban jól, attól is megfoszt, hogy igazán kiegyensúlyozott és boldog legyél. Pedig olykor már néhány apróbb változtatás is jelentős javulást hozhat, és könnyen lehet, hogy neked is arra van szükséged, hogy csak néhány órával többet szánj pihenésre és mindenféle olyan tevékenységre, ami a javadat szolgálja. De hogy pontosan milyen jelentősége is van az öngondoskodásnak, és hogyan tudatosíthatod magadban, hogy neked is jár, arra Gerhát Réka coaching pszichológus, mindfulness tanár segít választ találni.
Az öngondoskodás az életünk minden területén jelen lehet
Természetesen elsősorban azt kell tisztáznunk, mit érthetünk öngondoskodás alatt. „Pszichológusként és mindfulness tanárként többször kerültem már olyan zavarba ejtő helyzetbe, amikor a beszélgetőtársam az öngondoskodás szó hallatán kizárólagosan a pénzügyi takarékoskodásra asszociált. Ez nem meglepő, hiszen a fogalom valóban a nyugdíjas éveinkre való tudatos felkészülés kapcsán terjedt el hazánkban – ha beírjuk a Google-be, 10-ből 9 találat a pénzügyi öngondoskodásról szól –, azonban mára az életünk összes területére kiterjesztve használjuk.
Az én értelmezésemben öngondoskodás az, ha rendszeresen feltesszük magunknak a következő kérdéseket: »Mire van valójában szükségem? Hogyan tudok most legjobban gondoskodni önmagamról – a testi-lelki-szellemi-szociális jóllétemről?« Majd figyelve a testünk-lelkünk bölcsességére, megadjuk a választ, és meg is tesszük azt, amit a szervezetünk kér. E mentén öngondoskodásnak számít minden olyan tevékenység, amit a saját egészségünk, jóllétünk, külső-belső egyensúlyunk megtartása, növelése vagy helyrebillentése érdekében teszünk. Stresszmentes élet nincs, ráadásul az elmúlt években sorra érnek bennünket a krízishelyzetek, így talán még sürgetőbbé vált, hogy gondoskodjuk magunkról. A jó hír, hogy rengeteget tehetünk az egészséges megküzdés érdekében” – mondja Gerhát Réka.
Ezért van neked is szükséged az öngondoskodásra
Az öngondoskodás mellett megannyi érv szól, így ha eddig a te életednek sem képezte a szerves részét, talán épp most jött el az ideje, hogy komolyan időt szánj rá. „A legalapvetőbb és egyben az egyik legfontosabb érv az öngondoskodás mellett az, hogy ha törődünk magunkkal, ellenállóbbá válunk a stresszorokkal, szorongáskeltő eseményekkel, betegségekkel, kiégéssel – az élet viharaival szemben. Jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, és ezáltal nő az önbecsülésünk, önértékelésünk; produktívabbak leszünk, könnyebben húzunk határokat, aminek hatására erősödik az önbizalmunk is. Büszkék leszünk magunkra. Ha pedig magunkkal ilyen szeretetteli, pozitív viszonyt ápolunk, másokhoz is könnyebb lesz kapcsolódnunk” – árulja el a szakértő.
Miért érezheted azt, hogy egyszerűen nincs rá időd?
Ha te is érzed, hogy igenis többet kellene foglalkoznod az öngondoskodással, de közben folyamatosan arra gondolsz, hogy nem engedheted meg magadnak, mert nincs rá időd, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy vele egyedül. „Tényleg rengeteg a dolgunk. A teljesítménycentrikus világ elvárásai miatt úgy érezzük, mindig csinálnunk kellene valami hasznosat, hogy elég jók legyünk. Ebben a felfogásban a megállás, a pihenés, kikapcsolódás például egyenlő a „haszontalansággal”, sőt a lustasággal. Ha pedig vannak olyan szeretteink, akikről gondoskodunk, hatványozottan úgy érezhetjük, hogy a nagy nyomás alatt nem férünk bele a saját időnkbe, hiszen akkor talán rájuk nem maradna.”
„Sajnos borzasztóan hajlamosak vagyunk arra is, hogy akár teljesen megfosszuk magunkat az öngondoskodástól. Ha kevés az időnk, azért. Ha úgy érezzük, hogy nincs rá pénzünk, azért. Az is gyakori, hogy a rossz egészségügyi állapotunk miatt nem tudunk erőforrást fordítani az öngondoskodásra, ami egy ördögi kört képez, hiszen így még rosszabbul leszünk. Ilyen esetekben a testi jelekben is megmutatkozó krónikus stressz és kiégés tüneteit vehetjük észre magunkon: legyengült szervezet, emésztési és hormonális problémák, fejfájás, bőrproblémák, alvászavarok, ingerlékenység, állandósuló szorongás, pánikrohamok, fásultság, depresszió. Vagyis annyi biztos, hogy öngondoskodás, minőségi önmagunkra szánt idő nélkül szép lassan kifacsarjuk magunkat, és elfogyunk a folyamatos teljesítésben, megfelelésben, rohanásban” – hangsúlyozza a pszichológus.
A home office is befolyásoló tényező lehet
Már néhány éve home office-ban dolgozom, azóta pedig sokaktól hallottam, hogy így biztosan magamra is több időm jut. Ilyenkor viszont mindig el szoktam mondani azt is, hogy a home office-nak is ugyanúgy megvannak a maga árnyoldalai a pozitívumok mellett. Ilyen például az is, hogy olykor rá se pillantok az órára, és akár késő estig is dolgozok úgy, hogy közben még egy rövid időre sem kelek fel az íróasztal mellől, ez pedig az öngondoskodást sem segíti elő.
„Van, akinek a home office valóban kényelmesen beosztható, rugalmas időt nyújt, ami segít az élete szervezésében. Azonban van, aki számára így még nehezebb elválasztani a munkát a magánélettől, összefolyik a kettő, ami még több munkát vagy káoszt szül. Tipp: ha fix helye van a munkának, ami elkülönül minden más otthoni tevékenység színterétől, és ehhez következetesen tartod is magad, sokkal egyszerűbben leszel képes egyik üzemmódból a másikba kapcsolni. Ahhoz, hogy magunk osszuk be az időnket, határokat tartsunk és minőségi énidőt is betervezzünk, komoly tudatosságra, következetességre van szükségünk. Ha ezek az erősségeink, segíthet a rugalmas időbeosztás, ha viszont eddig sem mentek jól, nem ez lesz a megoldás” – hívja fel rá a figyelmet a szakértő.
Előbb magadat építsd
Bár nem olyan egyszerű a kivitelezés, de összességében sokkal jobbat tehetünk magunknak, ha megfordítjuk a dolgok menetét. „A repülőgépeken tartott biztonsági bemutató jut az eszembe, amiben elhangzik, hogy vészhelyzet esetén először a saját oxigénmaszkunkat vegyük fel, mert csak ezután tudunk biztonságosan segíteni az arra rászorulóknak. Valahogy így néz ki ez a való életben is. Elsőnek magunkról kell gondoskodnunk, hogy adni tudjunk. Hiszen, ha mi nem vagyunk elég jól, akkor minden egyes alkalommal, amikor a jóllétünk rovására hajtjuk tovább magunkat, egyre kimerültebbek, stresszesebbek, fásultabbak leszünk.
Talán ideig-óráig úgy tűnik, bírjuk még, de összességében az egészségünk és a teljesítményünk rovására megy a megállás hiánya. Érdemes – a még súlyosabb tüneteket nem megvárva – odafigyelni a túlhajszoltság jeleire: gyakori izomfeszülés, ingerültség, fejfájás, alvásproblémák, pótcselekvések és minden, ami „túl sok” (pl. célnélküli mobilozás, sorozatozás, túlevés, alkoholfogyasztás), halogatás, önostorozás stb. Ha úgy érzed, nincs elég időd, tarts egy kis szünetet!” – javasolja a szakértő.
Nem vagy önző
Ha már tudatosult benned, milyen fontos az öngondoskodás, de közben lelkiismeretfurdalásod is van, és önzőnek tartod magad, azzal csak árthatsz magadnak. „Ilyen esetekben azt tanácsolnám: kérlek, tartsd szem előtt: nem a te hibád, hogy az önmagadat háttérbe szorító, teljesítményfókuszú működésed kialakult. Dönthetsz azonban úgy, hogy most átírod! Elég jó vagy úgy ahogy vagy, és megérdemled a kedvességet, szeretetet, amit megadhatsz önmagadnak! Az öngondoskodás nem önzőség, hanem az előfeltétele az egészségednek, és annak, hogy adni tudj!” – emeli ki a pszichológus.
De mennyi az annyi?
Persze sokszor nehéz lehet eldönteni az is, hogy ha időt szakítunk az öngondoskodásra, akkor vajon mennyire gyakran és milyen időtartamban van rá szükségünk. „Pontosan annyi öngondoskodásra van szükségünk, amennyi segít dinamikus egyensúlyban tartani a jóllétünket. De egy folyamatosan mozgó, változó, sok kihívást hozó világban, irreális lenne azt várni magunktól, hogy mindig tökéletesen menjen. Ez újabb stresszt szülne, így azt mondanám, hogy legyünk magunkkal türelmesek és együttérzők, és kezdjük kicsiben, apró, a mindennapokba is jól beépíthető öngondoskodó szokások kialakításával. Ha eddig semmit nem csináltunk, akkor a heti egy rövid séta a természetben is szuper haladás” - mondja a szakértő.
Az egészséges öngondoskodás sokféleképpen gyakorolható
„Az öngondoskodás tárháza rengeteg lehetőséget nyújt. Én a személyes életemben és a klienseimmel is a következőket vizsgálom meg: testi (például pihenés, alvás), lelki (például relaxáció, meditáció, naplóvezetés), szellemi (például olvasás, írás, tanulás) és szociális öngondoskodás (például kapcsolódás a szeretteinkhez, digitális detox). Mivel oly sokfélék vagyunk, nincs egy általános recept, hogy pontosan hogyan kell kinéznie az öngondoskodásnak.
Ráadásul más-más lelkiállapotban mást jelenthet számunkra, tehát a legjobb, ha ehhez is rugalmasan állunk, és egy újabb teljesítendő feladat helyett, az önegyüttérzés jegyében magunkra szabjuk. A tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlása segíthet abban, hogy kilépjünk az önmagunk elhanyagolását erősítő robotpilóta üzemmódból, és tudatosabban éljünk. Ha pedig nem tudjuk, merre induljunk, csatlakozhatunk egy stresszcsökkentő csoporthoz” – teszi hozzá Gerhát Réka.
