Mentális minimalizmus: egy új életmód, amitől boldogabb leszel

Pontosan hogyan, és mire is jó ez? Utána jártam.

Valójában a túlgondolás, a felesleges stressz ellentéte

A cél meghatározására épül a mentális minimalizmus, alapelvei a rendszerezettség, priorizálás és fókusz, a tudatos idő- és energiabeosztás. A szépsége pedig abban rejlik, hogy itt nem az a lényeg, hogy bármit is tökéletesen kellene csinálni – végre!

Számtalanszor előfordult már velem, hogy minden feladatot és minden találkozót ugyanarra a hétre szerettem volna összesűríteni. A végére már úgy éreztem, nem elég erre 7x24 óra, túlvállaltam magam és az egészhez semmi kedvem, legszívesebben bele sem kezdenék. Annak ellenére sem, hogy kifejezetten szeretem a szociális tevékenységeket, ahol másokat tudok megismerni. De ahogyan a készülődésre is szeretek időt szánni, nem kapkodni, úgy a programjaim tervezésekor is általában a saját kényelmemre építek. Így, ha valami nem fér bele vagy esetleg túl feszített tempót igényel, másik napra kerül.

Az egyszerűsítés elvére épít a mentális minimalizmus is

Egy maximalistának különösen nehéz megtanulnia nemet mondani, mivel önmagától is a legtöbbet várja el, így hát környezetétől sem remél kevesebbet. Amikor valaki sikerorientált és elhivatott, általában jó időmanagement érzékkel is rendelkezik. Nem azért, mert több ideje van, mint másnak, csupán tudja, mi a prioritás:

Amikor a napokat tervezgetve feszültség tölt el az időhiánytól, igenis rangsort kell állítani. Különben ott fogsz állni a hét közepén, mindent összesűrítve, és legszívesebben az összes aznapi programot lemondanád. Ahelyett, hogy élveznéd barátnőd társaságát egy kávé mellett, azon agyalsz, hogy máshol kell lenned egy óra múlva.

Hogy miért lehet ez? Mert mindenki mást szerettünk volna boldoggá tenni, magunkat viszont elfelejtettük megkérdezni: tényleg van ehhez kedvem, van erre időm? Hiszen a legtöbb, amivel megtisztelhetjük a másikat, az az őszinte figyelmünk és az együtt eltöltött, minőségi idő.

Ez a példa szemléltette az első lépést, a mérlegelést és priorizálást, de valójában sok ilyen apró lépcsőből tevődik össze ez az életfelfogás.

Amint tiszta a cél a szemünk előtt, sokkal egyszerűbb meghozni a döntést arról, mi az, ami ehhez hozzásegít, és mi az, ami hátráltat. Minden aköré a kérdés köré épül, hogy amit most csinálunk, hozzásegít-e ahhoz az élethez, amire vágyunk, amilyet magunknak elképzeltünk? Továbbá, hogy a jelenlegi probléma, amivel szembenézünk, van-e olyan jelentős, hogy megéri rajta napokig stresszelni? Amennyiben nem a válasz, kibillent nyugalmunkból és elégedetlenséggel tölt el minket, nos, nincs szükségünk rá az életben.

A közösségi média korszakában minden előttünk megjelenő kép azt sugallja, másoknak sokkal jobb és könnyebb. Ez belekényszerít minket abba a helyzetbe, hogy magunkat érezzük kevesebbnek mások sikerének láttán, holott pontosan tudjuk a szívünk mélyén, hogy senki sem olyan élőben, mint filterrel az arcán és senkinek sem olyan tökéletes az élete, mint amilyennek azt beállítják. De a miénk sem.

A mentális minimalizmus szorosan összekapcsolódik az önazonossággal és az öntudatos élettel

Amint képesek vagyunk lemondani arról, hogy mások elvárásainak akarjunk megfelelni, egy lépéssel máris előrébb vagyunk. Egyszerűbb értékeinkkel tisztában lenni és tudni, milyen elvárásaink vannak, elsősorban magunktól. Mert valójában az élet akkor is lehet boldog, kiegyensúlyozott és élményekkel teli, ha nem váltottuk meg a világot és nem találtunk fel semmit. Ettől függetlenül még lehetünk értékesek, törekvőek nagy álmokkal, és sikeresek életünk számos területén.

Theophrasztosz szavaival élve:

Ne kívánd, hogy az események úgy történjenek, ahogy neked tetszik. Elégedj meg azzal, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy éppen történnek, és akkor eléred a belső békét.

+1 könyvajánló, ha szerinted lenne néhány dolog, ami nem szabadna, hogy zavarjon, de mégis ez történik:

A "Lesz*rom" rafinált művészete - A tökéletes élet tökéletlen megközelítése

Szerző: Vass Dorottya