Mennyire vékony az, aki szép?
Szerintem nincs olyan nap, hogy ne találkoznál legalább egy tuti fogyókúrarecepttel, ami által könnyen és gyorsan szaladnak le rólad a kilók. Egy ilyen világban nem csoda, hogy egyre nő a különböző evészavarokkal élők száma. Ezek közül elsőként nézzük az anorexiát. Ugyan nem egy újkeletű betegségről van szó, de az érintettek száma rohamosan nő.
Ezeket láttad már?
Elsősorban a serdülőknél probléma, azaz 12-18 éves kor között mutatkozik meg a betegség, bár fontos tudni, hogy a kialakulása ennél jóval korábban, általában gyerekkorban kezdődik. Ez nem olyan, mint egy nátha, hogy ma még minden rendben, holnap pedig koplalok. Vannak erre hajlamosító tényezők, ami lehet akár a genetikai háttér, a minket körülvevő rengeteg reklám a szépségideálról, vagy akár az, ha anyukánk is már kényesen ügyelt a testsúlyára. De mindez nem elég, nem lesz ugyanis mindenki anorexiás, akinek a környezetében valaki korábban fogyókúrázott. A közvetlen kiváltó tényezők lehetnek mások megjegyzései, egy szakítás, vagy bármilyen nagy stressz, trauma az életben.
Fő tünetei, hogy a személyt minimum 15%-os súlyhiány jellemzi, és még ilyen állapotban, vagyis csontsoványan is retteg az elhízástól. Teljesen torz az a kép, amit magáról lát a tükörben. A nőknél abbamarad a menstruáció is. Legfőbb cél, hogy elérje a lehető legsoványabb testalkatot. Ezért mindent megtesz, annak tudatában is, hogy az önsanyargatás a halálához vezethet. Érdekes, hogy attól függetlenül, hogy egy anorexiás nem vesz magához ételt, mégis minden gondolata e körül forog. Felkutatja az ételekkel kapcsolatos szakirodalmakat, bújja a kalóriatáblázatokat, hosszasan tervezgeti a szegényes étrendjét.
Vannak olyan portálok, ahol egymással megosztják a tapasztalataikat, támogatják egymás fogyókúráját, ötleteket cserélnek. Ha kórházba, pszichiátriára kerülnek, ott is folyamatos az eszmecsere, és olyan praktikákat találnak ki, amin néha még az ápolók is elámulnak. Gondoltad volna, hogy sokan közülük például nem ülnek le rendesen a székre, hanem megtartják magukat ülő helyzetben, ezzel is égetve a kalóriákat? És ez nem is számít szokatlannak egy pszichiátriai osztályon.
A szélsőséges tápanyaghiánynak sok következménye van. A menstruáció elmaradásán túl enyhe depressziós hangulat figyelhető meg, önbizalomhiány, álmatlanság, hajhullás, repedezett bőr és köröm, szőrösödés, a hormonháztartás felborulása, szívelégtelenség, emésztési zavarok. Sokszor a keringés összeomlása vezet a halálhoz.
Mit lehet tenni?
Mivel egy anorexiás általában nem látja be, hogy beteg, vagy ha igen, akkor sem akar változtatni, így a kezelés igen nehéz. Sok laikus úgy gondolja, csak rá kell kötni infúzóra, és kész. Ezt azonban nem lehet megtenni, hisz neki az olyan érzés lenne, mintha megerőszakolnák. Nagyon kivételes esetekben történhet meg a mesterséges táplálás. Anorexia esetében legtöbbször a családterápia szokott beválni. Ilyenkor az egész család együtt, egyszerre jár a szakemberhez, és a rendszerben lévő "hibákat" próbálják orvosolni közösen. Ennél a betegségnél központi a kontroll szerepe. Sokszor az vezet ide, hogy a személy úgy érzi, nem tartja, nem tarthatja kezében a sorsát, így hát kézben tartja, amit tud, azaz a súlyát. Egy tinédzsernél ez főleg felerősödhet, amikor saját törekvései vannak már, de a szülő nem engedi a leválást, nem engedi át a gyermekét a felnőtt szerepbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden anorexiásnál ez a probléma, vagy hogy a szülők lennének a hibásak, hisz több más dolog is lehet a háttérben.
Fontos, hogy próbáljunk segíteni, ha ilyet látunk a környezetünkben, de ne bélyegezzünk mindenkit anorexiásnak, aki vékony. Lehet más oka is az alacsony testsúlynak, akár egy pajzsmirigyprobléma is, tehát jó, ha megfontoltan bánunk a szavakkal.
