Megadás vagy feladás? Vékony mezsgye, mégis égbekiáltó a különbség.

Amikor magam jógázom vagy tanítok, szeretek elmenni a határokig. Mindezt azért teszem, mert sokkal többre vagyunk képesek, mint amit gondolunk magunkról és azt gyakran csak úgy hisszük el, ha megtapasztaljuk. A jógagyakorlatok végzése pedig a tapasztalat útján történő megértésnek egy nagyon hatékony módja. A testünk által a lelkünkhöz is közelebb kerülünk és egyre jobban megtanulunk vele kommunikálni, egyre tisztább lesz az önmagunkról alkotott képünk. Persze ez így leírva nagyon idillinek és egyszerűnek tűnik, a megtapasztalás szép is, de nem mindig éljük meg egyszerűnek. És bizony, kihívások vannak és lesznek közben, amiken csak kellő kitartással és hittel tudunk felülkerekedni. Ilyenkor ahelyett, hogy feladnánk, megadásra van szükségünk. De mi is a kettő között a különbség?

Amikor feladod, akkor felháborodottságot ás frusztrációt érzel. Míg ha megadod magad, akkor nyugodt vagy és beleengeded magad az áramlásba. Amikor megadod magad ajtók nyílnak ki, amikor feladod bezáródnak. Amikor megadod magad, akkor eddig ismeretlen magasságokba repülhetsz. Viszont, ha feladod, akkor többnyire elmerülsz a kétségbeesés mélyén.

Olykor, amikor az élet nagy próbák elé állít, értetlenül állunk előttük és túl sokáig a "miért"-eket keressük, ahelyett, hogy elfogadnánk az adott helyzetet. Nem azt mondom, hogy ne nézzünk rá, hogy miért kaptuk az adott próbát, sőt, fontos, hogy tudatosítsuk, mert úgy tudunk belőle tanulni, akár legközelebb másként cselekedni. De vannak olyan esetek is, amikor a "miért"-re nem jövünk rá és belül harcolunk a szituáció ellen. A fejlődésünkhöz azonban az elfogadás is hozzátartozik és gyakran ez indít el a megoldás felé. Az elfogadás egy fontos kulcs, hiszen ebből tudunk továbblépni. "Elfogadom, hogy itt vagyok". Átadás sincs, elfogadás nélkül. Csak úgy leszünk képesek átadni magunkat az élet áramlásának, ha elfogadjuk a helyzetet és befejezzük a küzdelmet, azokkal az erőkkel szemben, amiket nem mi kontrolálunk. Az átadás lehetővé teszi, hogy energiánkat későbbre elraktározzuk. Elengedjük a görcsös akarást és ahelyett, hogy megfeszülnénk, átadjuk magunkat a magasabb akaratnak, a forrásainknak, a lelkünknek.

Tehát függetlenül attól, hogy milyen kihívásokkal szembesülsz - legyen az egészségügyi, lelki vagy bármilyen jellegű, – soha ne add fel! Ehelyett először fogadd el, majd add át magad! Meglátod, hogy ez a két egyszerű cselekedet, annyi plussz energiát szabadít majd fel benned, ami által a tested képes lesz meggyógyulni, a lelked harmóniába kerülni.