27 kilót fogyott, pedig nem is volt cél: „A folyamat lett a legszebb része a változásnak”
Az év elején sokan fogadják meg, hogy életmódot váltanak, a legtöbben pedig valamilyen diétától remélik az áhított fogyást. A kozmetikusként dolgozó Farkas Angéla fogyása ebből a szempontból is nagyon inspiráló. Angi ugyanis soha nem látta magát túlsúlyosnak, akkor ébredt rá, hogy komoly súlyfelesleg volt rajta, amikor már beindult nála a gyökeres változás.
Ezeket láttad már?
Több, mint hat éve sikerült változtatnia az életmódján, azóta pedig nem csak 27 kilótól szabadult meg, hanem a depressziót is leküzdötte, ráadásul ma már edzőként segíti a hozzá forduló fogyni vágyókat céljaik elérésében. Ismerd meg az inspiráló és egészen elképesztő történetét.
Nem a fogyás volt a cél
Farkas Angéla hosszú utat járt be, elmondása szerint soha nem látta magát a tükörben túlsúlyosnak, a sport nem volt korábban az élete meghatározó része, az édességeket viszont mindig is szerette, a táplálkozásra pedig nem fordított különösebb figyelmet. Az életmódváltását annak köszönheti, hogy egy komoly csalódás után mély depresszióba esett, amiből érezte, hogy muszáj kiszabadulnia - így kezdett el bokszolni.
Nem könnyű feladat belevágni, és rengeteget számít, mi az, ami elindítja benned a változásra való késztetést
– vallja Angi, akit a boksz során tapasztalt érzések annyira magával ragadtak, hogy a sport megszállottja lett, naponta kétszer járt edzeni, mert ahogy meséli, csak abban a két órában érezte, hogy van értelme az életének. Visszakapta az életkedvét, majd egyre inkább elkezdte magán érezni a változást. Számomra nagyon hosszú volt az út, és úgy gondolom, ennek igazából sosincs vége
– mondja Angi, aki szerint az ember arra törekszik, hogy a tapasztalások által egy életen át fejlődjön, mind fizikailag, mind lelkileg.
„Szerintem az én titkom abban rejlik, hogy nagyon megszerettem magát az utat, ahogy elkezdtem látni magamon a változást. Tudom, mennyi munka, lemondás és áldozat van abban, amit elértem, és ez ettől is nagyban függ. Sokat számít, ki mennyire tudja értékelni a beletett munka mennyiségét, ezen múlik, hogy valaki hosszú távon is képes-e megtartani azt, amit elért. Nekem sem volt könnyű, főleg az elején, nagyon sokat szenvedtem, teljesen ki volt csúszva a lábam alól a talaj, amikor 2017 elején megismerkedtem a sporttal, szó szerint visszakaptam az életemet, és talán ezért is tudom ilyen könnyen tartani ahhoz, amit elértem már hét éve.”
„A boksz volt számomra az egyetlen kikapcsolódás, valójában függővé váltam” – mondja Angi, aki azt is elárulja, hogy egyáltalán nem tartotta magát soha túlsúlyosnak. A ma már félállásban edzőként is dolgozó budapesti lány 159 centis magasságához 73 kilós súly társult, amikor elkezdett sportolni, a napi két boksz edzés hatására pedig idővel elkezdett formásodni, a tudatosság pedig csak ezt követően lépett az életébe.
„Nyilván nem láttam magam soványnak, abban a tudatban éltem, hogy egy kicsit kerekebb, husis, formás csaj vagyok. Amikor elkezdtem fogyni, akkor szembesültem azzal, hogy mekkora volt a probléma, aminek idővel komoly egészségügyi kockázatai is lehettek volna. Emlékszem, konkrétan nem látszott ki a bokám, és komoly narancsbőröm volt” – tekint vissza Angi, aki arról is beszélt nekünk, hogy manapság szerinte mi a legnagyobb probléma a diétákkal.
„Tapasztalatom szerint az életmódváltáshoz mindenki hozzákapcsol egy tól-ig szakaszt pedig egy diétának nem az a lényege. A sikeresség pont az ellenkezőjén múlik, ugyanis a változás nem egy bizonyos időponttól egy bizonyos időpontig tart. Nálam a fokozatosságon volt a hangsúly, először elkezdtem sportolni, majd a táplálkozásban is tudatosabb lettem” – meséli Angi, majd arról is beszél, hogy mit változtatott az étrendjén.
Nem mindegy a táplálkozás sem!
„Legelső körben a tejtermékeknek intettem búcsút, és nagyon hamar el is kezdett látszódni a hatása. Nagyon fontos, hogy mindenkinek más válik be, figyelni kell a test reakcióit. Idővel a húsfogyasztást is elhagytam, csak azért, egyszerűen nem kívántam” – meséli Angéla, aki felhívja a figyelmet, hogy nem szabad egyszerre mindenről lemondani, egy bizonyos szintű drasztikus szigorra szükség van az eredmények eléréséhez.
„Sokat segített, hogy nem egyszerre vontam meg magamtól a húst, a tejterméket, a cukrot, az édesítőt, a szénsavas üdítőket és a köztudottan káros élelmiszereket, fokozatosan minden olyan ételt kiiktattam, amitől nem éreztem magam jól. Az édesség volt a legnehezebb, eleinte gyümölcsökkel helyettesítettem az édesség iránti vágyat. Véleményem szerint annak érdekében, hogy a szervezet és elsősorban a tudat ne kívánja meg a klasszikus ételeket, desszerteket, szükség van egy tiltási folyamatra, amihez rengeteg erőre és kitartásra van szükség” – magyarázza Angéla, aki azt is elárulja, mi segítette át a holtpontokon.
„Természetesen én is megkívántam sokszor ezt-azt, főleg a cukros dolgokat, de nagyon sokat segített az, amit a tükörben láttam. Ilyenkor mindig belenéztem, és azt mondtam magamnak, hogy mennyire szépen formásodom, és mindig biztattam magam, milyen szépen olvadnak le a kilók. Azt is meg tudom erősíteni, milyen sokat számít a külső szem, a visszacsatolás, amit az ismerősöktől, a barátoktól és a családtól kaptam. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy hosszú távon is fennmaradjon a motivációm."
A munka mindig megtérül
„A legtöbbet azonban a befektetett energia, az a rengeteg munka számított, amit beletettem a változásért." - hangsúlyozza Angi. „Sokan meg szokták kérdezni, nem járt-e túl nagy lemondással az egész folyamat, és erre a válaszom az, hogy az elején igen, de semmiképpen sem érzem azt, hogy túl sokkal, hiszen egy idő után, ami az elején rengeteg odafigyelést, következetességet igényelt, később szeretett rutinná vált. Tehát semmiképpen sem érzem úgy, hogy túl nagy áldozatot kellett hoznom, sokkal inkább azt, hogy abszolút megérte, és a folyamat lett a legszebb része a változásnak. Ha valamihez úgy állsz hozzá, hogy tudod, jót tesz a testednek és a lelkednek, akkor azért megéri küzdeni.”
„Megismertem magam, tudom, hogy a testem felett én rendelkezem, és ezt a testet még hosszú évtizedeken át szeretném táplálni, egészségesen tartani. Szerintem sokan nem aknázzák ki a bennük rejlő lehetőségeket, nem hozzák ki magukból azt, amire képesek testileg, lelkileg. Erre szuper dolog a sport. Ahogy egyre jobban megismertem magam, rájöttem például, mennyire versenyző típus vagyok, nagyon tud motiválni a csapat, a versenyzés. Ahogy nyíltak ki a kapuk, nem voltam rest benézni rajtuk" - mondja Angi, aki végül azt is elárulta, hogy mi volt az a verseny, ami még inkább hozzásegítette önmaga megismeréséhez.
„Rengeteget köszönhetek az edzőmnek, Nagy Ferenc Gábornak, aki az általa életre hívott Éhezők viadala versennyel az elmúlt 10 évben már több mint ezer embernek segített a fogyásban. A hathetes program során sokkal közelebb kerülhet önmagához mindenki, miközben elképesztő magasságokat és mélységeket ismerhet meg a testével és a mentális erejével kapcsolatban.
Többször indultam a viadalokon, ahol egyszer sikerült győznöm, ez pedig megadta nekem azt a felismerést, hogy mennyire tud motiválni a versengés. Azóta már futóversenyen is kipróbáltam magam, mindig újabb motivációt kapok a sport által, a futás és a pilates is az életem része lett a boksz mellett. Manapság már a kozmetikus munkám mellett edzősködöm is, nagyon jó érzés, hogy tudok segíteni, utat mutatni másoknak, így már igazán teljes az életem.”
