A mosómedve hozzá képest ipari tanuló! – Élet egy takarításmániással

Cikkünkben Betti mesél tapasztalatairól és elárulja, hogyan kergeti őrületbe környezetét egy megrögzött tisztaságmániás.

Dórit és édesanyját gyerekkora óta ismerem. Az esetek többségében Dóri jött át hozzánk, mert édesanyja – ha épp nem a munkahelyén dolgozott – folyton takarított. Az állatkerti mosómedvékről azóta is mindig ő jut eszembe, hiszen bármikor átmentem hozzájuk, ő elszántan súrolt és sikált sárga gumikesztyűben, tipegett idegesen jobbra-balra, tisztogatnivaló után kutatva. Nálunk is mindig volt egy alapvető rend, az én ruháim sem voltak soha koszosak, a szobámban sem telepedtek meg a porcicák, de szerintem Dóri anyukája túlzásba vitte a dolgot. Hiába ragyogott a konyhapadló, hiába illatoztak az ágyneműhuzatok a fréziaillatú öblítőtől, sose lehetett olyan fokú rendet tenni, hogy azt mondja: Na, most már aztán tényleg rend van, végre egy-két napig nem kell takarítanom!

Mindig volt valami kis apróság, amit még meg kellett csinálni, például egyenként el kellett törölgetni mind a harminc poharat és tányért, a szekrény tejéről rendszeresen le kellett szedni, s akkurátusan meg kellett tisztogatni a húsz éve ajándékba kapott, sose használt, még dobozban lévő késkészletet, vagy fogkefével hófehérre súrolni a padlólap közti réseket. Ha Dórival segíteni szerettünk volna, ő rikácsolva elzavart bennünket, majd egy órával később kitárt karokkal panaszkodott a Jóistennek, hogy neki senki nem segít, és minden házimunkában magára van utalva.

Portörlés közben folyton azt mormogta az orra alatt, hogy az egész lakást megenné a penész, ha ő nem lenne.

Egyszer nekiálltunk mosogatni, amíg ő teregetett, erre odajött és ránk rivallt, hogy jó, most már innen átveszi ő, és köszöni szépen, de a mi mosogatásnak nevezett maszatolásunkból nem kér. Ha felmostunk ő megcsinálta újra, ha feltettük a függönyöket, feltette újra. Ha kenyérmorzsát hagytunk a mosogatóban, vagy szörp löttyent a terítőre, az maga volt az apokalipszis. Folyton panaszkodott a rossz szagok miatt, sokszor Dórit is büdösnek, titulálta, holott egyáltalán nem volt az. Ha Dóri nekiállt porszívózni, anyja jött utána, és szidta, hogy ezt nem így kell, mert

ez az egész nem csak abból áll ám, hogy jobbra-balra húzogatjuk a porszívó fejét.

Szegény Dórinak huszonévesen nem volt szabad egyedül főznie vagy virágokat öntöznie, mert „ha ő belép a konyhába, biztosan elromlik a gáztűzhely, s ha ő öntözi a virágokat, kirohadnak.” Ha például egy-két szem keksz kiesett a kezéből, vagy ha egy kakaóval teli bögrét tálca nélkül mert bevinni a nappaliba, anyja olyan kétségbeesetten kiabált rá, mintha épp a kigyulladt volna a ház:

Eszednél vagy?! Ki fogod önteni, és akkor majd moshatok fel újra!

Egyébként takarítás után mindig nyugodtabb és kedvesebb lett. Mintha egy jó edzésen vagy szexen lenne túl. Ilyenkor kezében egy csésze tejszínhabos kávéval ücsörgött a nappaliban, és elégedetten pásztázta a „birtokot”. „Ugye, hogy sokkal pofásabb így a lakás? Érezni, hogy tisztaság van! Vigyázzatok a rendre feltétlenül! – mondogatta.

Lelki rendetlenség felszámolása rendrakással

Pszichológusok állítják, hogy ha valaki folyton súrol, rendezget, és nagyon ügyel arra, hogy még egy morzsa, egy hajszál se kerüljön a padlóra, az arra utal, hogy nem tudja megvalósítani a lelkében a rendet és a harmóniát, éppen ezért próbálja maga körül megteremteni azt. A rend- és tisztaságmánia hátterében valamilyen mélyen elnyomott szorongás (lelkiismeret-furdalás, önbizalomhiány, bűntudat, megfelelni akarás) és agresszió áll. Az illető a lakásra vetíti ki a feszültségét és a takarításban vezeti le azt. Így próbál kapaszkodót, állandóságot megnyugvást találni. Szakértők szerint nem szabad megbántódni azon, hogy a takarításmániás ember nem enged senkit bevonódni a „játékába”, hiszen a tisztítás–mosás–súrolás csakis az ő „rituáléja” lehet, senki másé.

Van kiút a megszállottságból!

Ha a takarítás kényszercselekvéssé válik, nem árt megfontolni a pszichoterápia lehetőségét, melynek során a szakember feltárja azokat a – feltehetőleg gyermekkorban elszenvedett – sérelmeket, amelyek a kényszeres, rítusszerű szokásokat előidézték. Enyhébb estekben maga a takarításmániában szenvedő is tehet önmagáért például légzéstechnika elsajátításával, relaxációval, félórás alvással, sporttal vagy jóízű baráti beszélgetésekkel.

Cikk: Jónás Ágnes