Az agyadnak csak 10%-át használod, és azt is eliszod?!
Viszont nagyon örülök annak, hogy agysérült sem vagyok, ugyanis ha akárcsak kisebb részek is elveszítenék működési képességüket szervezetem irányító központjában, akkor már olyan rémisztő dolgok is történhetnének velem, mint például az, hogy nem ismerném meg a saját lábamat, hiába látnám, hogy belőlem nő ki, az istennek sem hinném el, hogy hozzám tartozik, és az is megtörténhetne, hogy a hangommal vagy arcizmaimmal nem tudnám kifejezni az éppen átélt érzelmeimet, esetleg az, hogy nem is lennék képes átélni érzéseket. De olyan is lehetne, hogy hirtelen úgy látnám, minden szín eltűnt a világból, vagy, mondjuk, soha többé nem lennék képes megjegyezni semmit az égvilágon. De például, ha az '50-es-'60-as években éltem volna epilepsziásként, és úgy kezeltek volna, hogy átvágják a két agyféltekém közötti kérgestestet, olyan science fiction-be illő dolgok eshettek volna meg velem, hogy egy képernyő bal oldalán felvillant "csavar" szó olvasására bal kezemmel könnyen kiválasztanám az előttem heverő tárgyak közül a csavart, ám fogalmam sem lenne, miért tettem ezt, ugyanis azt már nem tudnám megmondani, milyen szót láttam a képernyőn. Ha bekötnék a szememet, és megkérnének, hogy több tárgy közül válasszak ki egy fésűt bal kezemmel, tapintás alapján, simán menne, és azt is meg tudnám mutatni, hogyan használnám, de egy árva szót nem tudnék róla beszélni. Ezek azért történnének így, mert a kérgestest átmetszésével megszűnne a két féltekém közti kommunikáció, s mivel azok más-más funkciókért felelősek, a fenti furcsaságok sorát tapasztalnám.
Ezeket láttad már?
Ezeket csak azért soroltam föl, mert ha az ember olyan infókra vágyik, amiket szájtátva hallgat, akkor nyugodtan fordulhat a valósághoz is, a különleges eseteket, az agykutatás eredményeit pedig igazán fölhasználhatnák a filmkészítők is, nem kellene valótlanságokra támaszkodniuk. Nagyon ajánlom a fantasztikus neurológus és író, Oliver Sacks munkásságát – bármelyik könyvét, de különösen az Antropológus a Marson, a Hallucinációk és A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét címűt -, aki remek stílusban írj valóban megtörtént, olykor egészen elképesztő esetekről.
Olvasás közben pedig nyugodtan igyunk meg egy pohár bort is, ugyanis az a mítosz sem igaz, hogy az alkohol pusztítja az agysejteket. Ha még az is előfordult, hogy többet ittunk a kelleténél, akkor sem valószínű, hogy agysejteket öltünk volna. Természetesen ettől még nem lesz kevésbé káros az alkoholfogyasztás, hiszen szív- és érrendszeri megbetegedéseket, rákot és még sok betegséget okozhat, az alkoholisták pedig bizonyos agyterületeken már károsodással is számolhatnak, de az biztos, hogy nem egy húszévesen, a Balatonon töltött keményebb hetet követően kell aggódnunk. Feltéve, ha eleget aludtunk! Az alváshiány – amit úgy tűnik, baromi kevesen vesznek komolyan – ugyanis jelentős mértékben ronthat elménk állapotán, a legújabb kutatások szerint agysejteket pusztíthat és még az új agysejtek – igen, újabb mítoszt vessünk el: nem igaz, hogy nem keletkeznek új agysejtek életünk során! – keletkezését is gátolhatja.
