Ausztrália betiltja a közösségi médiát a 16 éven aluliak számára – de ettől tényleg jobb lesz az emberiségnek?
Álhírek, mesterséges intelligenciával generált tartalmak, ellenőrizetlen információk, torzított testkép, kuruzslók, csalók és szélhámosok: napjainkra nagyrészt ezek határozzák meg a közösségi médiát a közösségek helyett. A közösséget pedig világszerte megmérgezi a sosem látott ingerültség és agresszió. Nem csoda, ha felmerül, hogy ez nem gyerekeknek való. De ha nem az, a tiltás a megoldás?
Ezeket láttad már?
Ausztrália csütörtökön, egy érzelmileg erősen fűtött társadalmi vitát követően jóváhagyta a közösségi média tilalmát a 16 éven aluliak számára. Az új, a világon az egyik legszigorúbb szabályozással az ország joghatósága komoly feladatot szab a tech-óriások számára. Kérdés, mit kezdenek ezzel a cégek. A Facebookot és Instagramot tulajdonló META például eddig hajlamos volt – például Európa tekintetében – inkább kivonulással fenyegetni, mint erőforrásokat áldozni platformjai biztonságossá tételére. Az ausztrál döntés viszont megszületett, így a közösségi médiaplatform-szolgáltatóknak marad a “megszoksz vagy megszöksz” kétosztatúsága.
Az új törvény ugyanis arra kényszeríti majd például a Metát és a TikTokot, hogy megakadályozzák a kiskorúak bejelentkezését a felületeikre, különben a cégek akár 49,5 millió ausztrál dolláros büntetésekkel is számolhatnak. Januárban kezdődik az érvényesítési módszerek kipróbálása, a tényleges tilalom pedig egy év múlva lép életbe.
Természetesen egy ilyen drasztikus húzás adhat és ad is okot vitára, hiszen az ellenzőinek és a támogatóinak is lehetnek erős érvei. Azért érdemes lefolytatnunk ezt a diskurzust nekünk is, szó szerint a világ másik felén, mert előbb-utóbb nálunk is lépni kell, már a telefonok elkobzásán túl. Hiszen a közösségi média úgy határozza meg az életünket, hogy közben a szolgáltatónak az üzleti haszon a célja és érdeke, nem az, hogy mi, felhasználók jól legyünk.
Kés, villa olló…
A kiindulási ponttal talán mindenki egyetért: a gyerekeknek igyekszünk csak olyasmit a kezébe adni, amit biztonságosnak tartunk. Három év alatti gyereknek nem adunk apró, lenyelhető tárgyakat, az úszni tudó nyolcévest sem hagyjuk felügyelet nélkül a medencénél. És persze figyelembe vesszük, hogy gyerek és gyerek között hatalmas különbségek lehetnek.
Korunk nagy kérdése a szülői felügyelet gyakorlása az online térben: elegendő a gyerekzár? Kivédhető, hogy a vacsorafőzés közben a képernyőre gyógyuló gyerek megnyisson, letöltsön, véletlenül meglásson olyasmit, ami veszélyes lehet rá? Ez a dilemma csak fokozódik, amikor a gyerek elkezd másokkal is kommunikálni a neten.
Minden felelős szülő igyekszik kontroll alatt tartani a gyereke online jelenlétét, azonban ennek még ma sincs üzem- és minőségbiztosított módszertana, és még a legtudatosabban kitalált rendszer is tele van váratlan, avar alatt megbúvó csapdákkal. A közösségi média használatával pedig megjelenik egy másik, igen súlyos dilemma, amely a gyerek biztonsága és a magánszférájának tisztelete között feszül.
A szavazati jog a legtöbb országban a betöltött 18. életévhez kötött, néhány helyen (Latin-Amerika nagy részén, Ausztriában, a Skót helyi választásokon stb.) a 16-hoz. Felső korhatár (80) csak a Vatikánban van. (Amúgy tudtátok, hogy Magyarországon, ha házas vagy, 16 évesen szavazhatsz is?) A Meta felületein a korhatár 13 év.
A szavazati jog és a közösségimédia-használat között ott állítható párhuzam, hogy mindkettőhöz szükséges lenne, hogy kritikai gondolkodásra, önmagukért és másokért felelni képes, érett emberek éljenek velük. Akik felmérik a veszélyeket, a realitásokat, nem ülnek fel a megtévesztési kísérleteknek, hiszen képesek önállóan, akár több, hiteles forrásból tájékozódni. Mindezzel sajnos sokszor a felnőtteknek is meggyűlik a baja, azonban a gyerekektől még csak nem is várható el, hogy felnőttként gondolkodjanak.
Egyetlen szülő sem szeretné, hogy a gyereke biztonságáért egy pokoli gyengén megírt algoritmus szavatoljon. A közösségi médiában márpedig – ha tiszteljük a gyerek magánszféráját – csakis a földbuta algoritmusban reménykedhetünk, mint a gyerekünk őrangyalában. És ez az őrangyal sokszor csak a szoptató anyák fotóit, meg a szexet említő –akár szexedukációs – oldalakat tiltja, és aki valóban ártani akar, ezzel pontosan tisztában van.
A net ma az oktatás egyik lába – kirúgjuk?
Beszéljünk arról is, mi van, ha ez a fürdővízzel kiöntött gyerek esete. Jó az, ha elvágjuk a gyereket az érdeklődésébe vágó, szuper ismeretterjesztő csoportoktól, ahol egymástól lehet tanulni? A környezetemben lévő gyerekek az aktuális kattanásaikat önjáróan menedzselik: az egyik profin megtanult horgolni a YouTube-oktatóvideókkal, a másik nagyon képben van az űrkutatással, a harmadik lassan igazi kis programozó-nindzsa. És persze a mesékből, majd az oktatóvideókból mind kiválóan megtanultak angolul, külső segítség nélkül, azóta nyelvi versenyeket nyerve.
A biztonság még mindig az első
Egy ideális világban a szülőknek lenne ideje felügyelni, hogyan és milyen tartalmakból tanulnak a gyerekek, de ennek nincs sok realitása. Pedig a gyerekeket ugyanúgy meg kell tanítani az online sztrádán való közlekedésre, mint egyedül eljutni A-ból B-be.
A közlekedés a világban (online és offline) sok veszélyt rejt. Kérdés, hogyan védekezzünk, ha a veszély rejtve marad? Hova vezet, ha a 16 alattiak online tevékenysége (így a bullying is) csetcsoportokba vagy illegalitásba szorul? Mert rendszert kijátszó módszerek mindig lesznek, a gyerekek megoldják. Ha másképp nem, a szülő maga fog Insta- vagy TikTok-profilt készíteni a hónapok óta a fülét rágó gyerekének.
Malala betiltva?
Képzeljük el, hogy ha mondjuk évekkel ezelőtt kitiltják a gyerekeket ezekről a platformokról, akkor az olyan, ikonikus hatású tinédzserek hangját is elvették volna, mint Malala vagy Greta Thunberg. És ma nem létezne a hozzájuk hasonló, sok száz vagy ezer, rendkívül fontos problémát a zászlajára tűző ifi-ligás véleményvezér és aktivista munkássága. Akik amúgy esélyes, hogy a jövő vezetői lesznek.
Miközben a gyerekeknek joguk van (az ENSZ gyerekjogi egyezménye szerint) véleményt nyilvánítani és formálni az őket érintő közéleti kérdésekben. Vagyis joguk van beleszólni a “felnőttek dolgába” is akár. De hogy tegyék, ha felhasználói fiókjuk se lehet azokon a platformokon, ahol az ezekkel kapcsolatos viták nagy része zajlik?
Amúgy magától is terjed a tudatosság a gyerekek körében: egyre kevésbé osztanak meg magukról képet és (főleg érzékeny) információt, egyre cikibb túl sokat posztolni, és egyre több a zárt profil, ahova csak a valódi ismerőseiket és barátaikat engedik be. Szóval lenne mit támogatni, ha az lenne a cél.
De mi legyen azokkal, akik a neten sérülnek?
A másik oldalon ott a mérhetetlen bullying, test- és énkép torzító tartalom, gyerekekre vadászó ragadozó, szélhámos, manipuláció, végtelen a sor. És tény az is, hogy a Z és alfa generációnál kimutatták, hogy a kommunikációs képességeik – például a nonverbális jelek dekódolásában – elmaradnak az idősebbekétől. Hiszen ha a TikTok és Insta-reels videókat bámulják egymás helyett, ha egyre inkább online kommunikálnak, akkor nem vagy nem eléggé fejlődik ki a mimikából, hanghordozásból, de akár a stresszhormon okozta testszagból való tájékozódás képessége. Ez rontja az empátiás-mentalizációs készséget, ami tovább nehezíti a társas kapcsolatokat.
Ezeket a problémákat mindenképp kezelni kell, azonban egy rendkívül komplex kérdésnek nincs olyan megoldása, mint a gordiuszi-csomó átvágása. Itt számos terület okos embereinek kell együttműködnie, mire találunk valamilyen biztonságos, élhető megoldást.
Sóval behinteni, visszamenőleges hatállyal
Az ausztrál tiltás alól nem mentesülnek azok a gyerekek sem, akiknek a szabályváltozások életbe lépése előtt volt már fiókjuk, sem azok, akiknek a szülei engedélyezik a platformok használatát. Innentől pedig nehéz nem a fürdővízzel kiöntött gyerekre gondolni, hiszen már létező (akár tanuló, akár kortárs segítő) közösségekből rántják ki a gyerekeket, illetve azok a szülők sem hozhatnak saját döntéseket, akik vállalják az ezzel járó többletfigyelmet.
Ausztrália jelenleg ismeretlen területen jár, hiszen eddig egyetlen ország sem hajtotta végre sikeresen a 16 év alatti gyerekek és tinédzserek közösségi médiához való hozzáférésének teljes tilalmát, ez most abszolút pionír tesztüzem lesz.
A populizmus Ausztráliában is populizmus
A politikusoknak, mint bárhol a világon, Ausztráliában is megvannak a maguk populista, manipulatív, érzelmi húrokat pengető válaszaik: „Találkoztam olyan szülőkkel, akiknek el kellett temetni a gyermeküket a közösségi médiában átélt zaklatás következményei miatt, és ez ellen tennünk kell" – nyilatkozta Anthony Albanese miniszterelnök vasárnap. Az nem derült ki, hogy a kormány hogyan biztosítja majd a tilalom betartását, mire a törvény egy év múlva hatályba lép, és ami talán még fontosabb, arra sincs válasz, hogy ettől majd könnyebb lesz ausztrál gyereknek lenni vagy nehezebb.
A probléma itt van velünk
Az nem kérdés, hogy a közösségi média károsíthatja a gyerekek mentális egészségét. Azonban az is borítékolható, hogy ha a gyerekeket kizárják az életüket szervesen meghatározó felületekről, az pont olyan hatásos lesz, mint bármely elvágólagos tiltás, amelyet a gyerekek igazságtalannak éreznek. Hatásosan fogja kiváltani a lázadást és az olyan szintű gyerekrafkót, amit a politikusok – és a felnőttek általában – el sem tudnak képzelni. És nem kell jósnak lenni, hogy tudjuk: amikor a gyerekek titokban csinálnak valamit, akkor lesznek a legkiszolgáltatottabbak.
