Igen, tényleg ennyin múlik, kinél alakul ki önbizalom, és kinél nem
A magabiztosság az önmagunkba vetett hit és az önszeretet talaján alakul ki. Jó esetben gyerekkori pozitív élményeink alapozzák meg, ugyanakkor önismereti munkával felnőtt korban is fejleszthető. Érdemes is, mert az önbizalom a sikeres és pozitív érzelmekkel teli élet egyik záloga.
Ezeket láttad már?
Az önbizalom, a magabiztosság azt jelenti, hogy valaki hisz a képességeiben, abban, hogy nagy eséllyel oldja meg sikeresen az életében felmerülő problémákat, és biztos abban, hogy épp olyan értékes és szerethető, mint a többi ember.
Sikeresebbek, boldogabbak
Az önbizalom mértéke nem függ a külsőnktől vagy a sikereinktől, de felnőtt korban már attól sem igazán, mások éppen mit gondolnak rólunk. A magabiztos embereket – természetesen amellett, hogy ők maguk is figyelembe veszik környezetük igényeit, empatikusak és tekintettel vannak másokra – nem nagyon érdekli, mások hogyan vélekednek róluk, hiszen van egy megbízható, belső mércéjük, és annak akarnak megfelelni.
Amíg sikerei, vonzó külseje vagy népszerűsége ellenére is lehet valakinek alacsony az önbizalma, addig az is igaz, hogy a magabiztos emberek általában sikeresebbek, boldogabbak és mások számára is vonzóbbak, mint az önbizalomhiánnyal küszködők.
Ha túl kevés, ha túl sok
A magabiztosságnak tehát rengeteg pozitív hozadéka is van, míg hiánya még jó képességek esetén is negatívan befolyásolhatja a társas kapcsolatokat vagy az életben való boldogulást. Aki nem hisz értékességében, az kevésbé tartja tiszteletben a saját határait, könnyebben kihasználható, nagyobb eséllyel tart fent számára nem előnyös kapcsolatokat, gyakrabban esik abba a hibába, hogy túlzottan mások igényeire koncentrál, és konfliktusok vagy krízisek esetén kevésbé tudja az erőforrásait mozgósítani.
3 dolog, amiért ne fordulj pszichológushoz a szakértő szerint, mert csalódni fogsz
Emellett párkapcsolataiban alulválaszthat vagy túl tapadós és az önmegvalósításban, karrierben is bátortalanabb lehet, még jó képességek ellenére is. Az önbizalom tehát az élet minden területére kihat, és ha nincs belőle kellő mértékű, azt elmaszkolni is meglehetősen nehéz. Nem véletlenül használjuk a szólást: süt belőle az önbizalomhiány. Na, de vajon beszélhetünk-e túlzott magabiztosságról?
Úgy gondolom, hogy míg egyes esetekben előfordulhat, hogy egy egészséges önbizalmú ember túl nagy fába vágja a fejszéjét, addig az egész életet átható túlzó önbizalom inkább az alacsony önértékelés elfedése (ahogy az például a narcisztikus személyiségzavar esetében megfigyelhető), vagy pedig a személyiség, illetve a szociális készségek egyes hiányosságaival magyarázható.
Ha például valaki egy érettségivel rendre több diplomásoknak való állásokat pályáz meg, akkor könnyen lehet, hogy valójában nem akar dolgozni, vagy fél attól, hogy egy képességeihez illő munkahelyen nem állná meg a helyét. Aztán az olyan emberek, akik számukra elérhetetlen partnerekbe szerelmesek, nekik udvarolnak, talán tudattalanul azt igyekeznek elkerülni, hogy bárkivel is intim viszonyba kelljen bonyolódniuk.
Hogyan alakul ki, hogyan fejleszthető?
Az egészséges önbizalmat az alapozza meg, ahogyan elsődleges gondozóink bántak velünk gyerekkorunkban. Akit feltétel nélkül szerettek, kielégítették az igényeit, felnövekedve hagyták azt is, hogy megélje az autonómiát, bátorították, támogatták abban, hogy fejlessze a képességeit, és megdicsérték az erőfeszítéseit, az nagy eséllyel elegendő önbizalommal fog rendelkezni.
Természetesen emellett az egyéb élmények, traumák, baráti és romantikus kapcsolatok, óvodai, iskolai közeg, tanárok, edzők visszajelzései is erőteljesen formálják az önbizalmat. Ez pozitív irányba is történhet: lehet, hogy valaki nem kapta meg a számára ideális szülői gondoskodást, de egy fontos baráti, szerelmi kapcsolat vagy mentor által korrektív élményben lehetett része. Természetesen, mindezek hiányában, egy terápiás kapcsolatban – a szeretetteli elfogadás légkörében – is gyógyulhat a lélek, és magabiztosabbá válhatunk. Ezen feltétlenül érdemes dolgozni!
