„Hatalmas tévhit, hogy kettő helyett ehetünk, ha megszületik a baba” - így lett bombanő és ultrafutó az egykori depressziós és túlsúlyos kismama
Túlsúlyos, depressziós anyukából lett bombanő és még a Balatont is körbefutotta a kétgyermekes családanya Óváry Gabi, akinek a története több szempontból is példaértékű. Éveken át kerülte a tükröket, saját bevallása szerint pedig undorodott önmagától, innen érte el azt, hogy mára boldog és kiegyensúlyozott. Ezért az eredményért viszont keményen megdolgozott.
Ezeket láttad már?
Futással és tudatos étkezéssel szabadult meg a súlyfeleslegtől Óváry Gabi, aki az interjúnkban arról is beszélt, hogy miért nem állt mérlegre, és milyen érzésekkel vetette bele magát a terhessége előtti ruháinak az átválogatásába, amikor már újra belefért az S-es méretű darabokra.
Mikor tudatosult először, hogy a tükörben nem az a külső néz rád vissza, amit szeretnél látni?
Bevallom őszintén mire eljutottam addig, hogy életmódot váltsak már legalább három éve képtelen voltam tükörbe nézni, mert nem az nő, nem az lány nézett vissza, akivel azonosulni tudtam volna. Elborzasztott a látvány. Legszívesebben eldugtam volna tükröt, de a beépített gardróbszekrény része volt. Emiatt az öltözködésemre sem igazán adtam, slampos ruhákban úgy éreztem igazi trampli vagyok.
Volt már korábban is súlyproblémád, gondolok akár a gyerekkorodra?
Átlagos testalkatú gyerek voltam, mivel három fiú mellett nőttem fel, gyerekként ez soha nem foglalkoztatott. Illetve ennek köszönhetően inkább fiús beállítottságú voltam, így szocializálódtam mellettük. Persze ahogy telt múlt az idő, kamaszkoromban, ahogy a többi lány is, a külső ingerek hatására én is elkezdtem foglalkozni a külsőmmel.
Amikor először szerelmes lettem egy fiúba, és ő észre se vett, „szürke kisegérnek” tartottam magam. Akkoriban volt nagyon divatos koplalási módszer a káposztaleves diéta, amit természetesen én is kipróbáltam, majd bevetettem az összes létező és ismert „csodaszert”. Sikerült is lefogyni, miközben elkezdtem nőiesedni, és életemben először csajosan felöltöztem, hogy a hőn áhított fiú felfigyeljen rám. És így is lett.
Talán itt értettem meg először, hogy vonzó külsővel sokmindent elérhet az ember, de legalábbis könnyebb érvényesülni. Később pedig megismerkedtem a szerelmi bánat utáni fogyással is, de azt hiszem ez minden nőnek az élete része.
Milyen az ételekhez, az étkezéshez fűződő kapcsolatod?
Mint minden normális ember én is szeretek enni, szeretem a jóízű, különféle ételeket és szerencsére főzni is szeretek és tudok is, azt hiszem, legalábbis ezt mondják. Inkább vagyok az a típus, aki ránéz egy ételre és már attól hízik, mondjuk ezt a sport jól ellensúlyozza.
Mindenesetre az evésbe menekülés, mint problémamegoldás a legrosszabb válasz. Főleg anyaként egy kisgyermek mellett könnyen kicsúszik az irányítás a kezünk alól, és hajlamosak vagyunk kényszerevésre, például sokszor megesszük a gyerekek utáni maradékot.
A sport mennyire volt része a mindennapjaidnak az életmódváltásod előtt?
Ilyen mértékben, ahogy ez elmúlt években kitölti a napjaimat, a heteimet, annak előtte nem volt jellemző. Futni nem igazán szerettem soha, a gyerekek előtt inkább konditerembe jártam, bicikliztem, spinningeltem, squasholtam, a rendszeresség attól függött éppen milyen szakaszában voltam az életemnek, mennyit buliztam, de egyik sem volt annyira addiktív, hogy ilyen mértékben meghatározza az életem, mint most a futás.
A szülés előtti munkahelyemen kaptam rá a montizásra, az akkori kollégáim vettek rá, azt hittem mivel biciklizni könnyű és mert spinningelek is ez is gyerekjáték lesz, hiszen jó az alap-állóképességem, hát nem így volt, de ennek ellenére beleszerettem.
Ahogy beszélsz, az jön át, hogy alapvetően egészségtudatos, aktív nő vagy. Elnézve a régi képeidet teljesen hihetetlen, hogy súlyproblémáid voltak. Mégis mi vezetett oda, hogy egyáltalán felszedd ezeket a plusz kilókat?
Először az első terhességemnél híztam meg 2012-ben és onnan a mélyrepülés egyenesen következett. Volt egy elég hamar kudarcba fulladó fogyási kísérletem, de mivel akkor már terveztük a következő gyereket, így inkább ez győzött. Úgyhogy innen tovább zuhantam.
Az ember azt hiheti, hogy ehetek kettő helyett, majd amikor megszületik a baba, akkor meg majd megeheted a maradékot, mert nehogy már kidobd, a nassolások, az élvezeti evés, a probléma megoldó evés és észrevétlenül szaladnak fel a kilók.
De szerintem a társadalom hozzáállása ami káros, mert szinte felment minden alól, azt mondják hogy nem baj a súlyfelesleg, nem az számít, ilyenkor az anyaság megélése a legfontosabb. Egy frászt! Szerintem ez mind bullshit. Önmagunknak ugyanúgy fontosnak kell lenni, belső harmónia nélkül nem lehetünk igazán boldogok.
Mi volt az a sorsfordító pillanat, amikor elhatároztad, hogy végleg leszámolsz a felesleges kilókkal?
Ahogy mondtam, tükörbe már nem igazán tudtam nézni. Igazából házastársi életet sem éltünk már, mert nem kívántam levetkőzni és én undorodtam magamtól, ezt nem tudom másképp kifejezni.
Amikor 2015 év végén visszanéztem a karácsonyi fotókat, az akkor már depresszív énemnek egy újabb pofon volt, mivel se éjszakánk se nappalunk nem volt a kisebb lányunk miatt, aki egy huzamban maximum 1-2 órát tudott aludni, így a már elgyötört lelkem szinte darabokra hullott. Ott és akkor éreztem, hogy változás kell.
Mennyi idő alatt és mekkora súlytól szabadultál meg?
Ez egy nehéz kérdés, konkrét számokat nem tudok, mert nem igazán mérlegeltem magam közben. Tudatos döntés volt, nem akartam, hogy frusztrációt okozzon amit mutat a mérleg. Inkább a ruháimon láttam a változást, hogy nagyon hamar az L méretet M-re cseréltem és aztán S-re. Végre újra elégedetten néztem tükörbe.
Elővehettem a szülés előtti ruhás dobozokat a gardróbszekrényből, és úgy örültem, mint egy kisgyerek karácsonykor, aki rengeteg játékot kap. Ha számszerűsíteni akarnám, akkor azt mondom, hogy az első 15 kg körülbelül 3 hónap alatt ment le.
Milyen módszerek segítettek, hogy elérd a célod?
A probléma megoldását először az étkezésben kezdtem, ahogy beköszöntött az új év, tudtam hogy a siker a konyhában dől el, igaz 70-30 az arány a mozgás javára. De a kulcs a kalóriadeficitben van, amit ma is számtalanszor elmondok és tanácsolok, amikor hozzám fordulnak. Elhagytam a rossz szénhidrátokat, sok fehérjét vittem be, akkoriban még mindent csak salátával ettem. Minden második hétvégén megengedtem egy csaló napot magamnak, kvázi jutalomként.
Mint idő hatékony mozgásforma csak a futás jöhetett szóba akkoriban, két kisgyermek mellett. Kicsit Forrest Gumphoz hasonlóan mindig egyre tovább futottam, mert ha már eljutottam eddig, miért nem mennék tovább?
Akkoriban még nem tudtam azt a tudományos tényt, hogy a téli futás jobban fogyaszt, mivel a test fűtéséhez több energia kell, így még az időzítés is a javamra szólt. Valamint azt sem tudtam, hogy az éhgyomros futásoktól könnyebb fogyni, mivel a szervezet ilyenkor hamarabb nyúl a zsírraktárakhoz, így ez is működött, hiszen a legtöbbször hajnalban mentem ki futni.
Mi segített kitartónak maradni?
A futást, bár eleinte utáltam, de magamat jobban gyűlöltem, azonban idővel ráébredtem, hogy ez egy terápia is és nemcsak a kilóimtól szabadulok meg, hanem a problémáimtól. Így elég hamar addiktív lett, nemcsak egy eszköz, hanem az életem része.
A táplálkozás pedig nem okozott különösebb problémát, a hedonista étkezést felváltotta a funkcionális, ma már inkább egyensúlyi étkezésnek mondanám. Az a fajta, húzd meg ereszd meg napok. Ma már tulajdonképpen bármit megengedek magamnak, de akkor másnap jobban odafigyelek. De mondjuk egy ünnep se okoz problémát, mert nem az fog problémát okozni hogy mit eszek karácsony és szilveszter között, hanem hogy mit eszel szilveszter és karácsony között.
Illetve jöttek a környezetemben a visszacsatolások, ez is csak megerősített. Az meg a legjobb az egészben, hogy egy üzletben bármiből válogathatok és hogy XS /S méretű ruhákat hordhatok.
Volt-e hullámvölgy, amikor visszacsúszott pár kiló?
Amikor még semmilyen keresztedzést nem végeztem a futás mellett és parkolópályára kerültem, azaz lesérültem, akkoriban igen. Ma már egy rendszeres napi bruttó 10 perces plankkel is tudok fogyni, anélkül hogy futnék.
Mit gondolsz mennyire nehéz mentálisan fókuszáltnak maradni és mi segíthet erősnek maradni?
Ebben a zajos világban könnyű elveszni és elcsábulni. Mikor milyen irányzatot kövessünk. Hogy például a túlzott bodypositivity mozgalom vajon jó-e, vagy inkább káros? Mindenre létezik pro kontra álláspont. Nehéz kitartónak lenni, de fókuszálni kell a célra, ahogy a sportban is. De sokat segíthet, ha például kiteszed a hűtőre a régi képedet, vagy akárkit amilyen szeretnél lenni.
Írni, kiírni magunkból a céljainkat, az eredményeinket, a naplózás is egy nagyon jó visszacsatolás. Mindenképp merjük felvállalni akár a social médiában, mert a külső visszajelzések is erőt adnak.
Kövessünk olyan embereket, influenszereket, akik a témában hitelesek, én is követek olyan sportolói vagy életmódváltó tanácsadó oldalakat, embereket akiket példaképnek tekintek, szívesen hallgatok tőlük podcasteket.
A futás segített a fogyásban, és bár azt mondtad, eleinte utáltál futni, nemrég épp a Balatont futottad körbe, ami 211 kilométer, ez egy elképesztő teljesítmény. Milyen érzés volt célba érni?
Hú, van még pár óránk beszélgetni? Tényleg nem lehet erre egy-két mondatban válaszolni, de ha valakit érdekel mélyebben a téma, akkor olvassa el a beszámolómat. Ha már egy ember feláll a kanapéról, ha már egy valakit tudok motiválni azért, hogy változtasson, akkor nagyon boldog leszek.
Egy hajkendő vagy turbán is lehet fenntartható - a Cukorka Szabóság rá a bizonyíték