Újabb modellüdvöske blogol a GLAMOUR Online-on
Hajdu Nikinek minden esélye megvan arra, hogy a legnagyobb topmodellek közé emelkedjen. A mesztegnyői lány eddigi karrierje ráadásul kísértetiesen hasonlít az új magyar topmodell, Axente Vanessa pályafutására. Az Attractive Models lánya folyamatosan tudósít legújabb munkáiról, tartsatok vele! Íme az első blogbejegyzése:
Ezeket láttad már?
"Végre meg van az érettségi, szabad vagyok!"- 2012 júniusában ezzel a mondattal hagytam ott szeretett iskolámat, amit abban az időben nem is nagyon szerettem. :) Pár nappal később már Kínában találtam magam - így kezdődött a fél éves "turné".
Első állomás Shenzen volt, a "kiképző tábor". Odaértem a gyönyörű, tágas apartmanba, és épp csak arra jutott időm, hogy lezuhanyozzak, mivel meg is kezdtem a castingolást. A válogatásokra általában taxival mentünk egy bookerrel, aki beszélt helyettünk és bemutatott minket a klienseknek, az angol nyelvtudás hiánya miatt. A kínaiakról tudni illik, hogy nem nagyon beszélnek idegen nyelveket és az idegen kultúrára is nagyon rácsodálkoznak.
A vonaton, az utcán, a bevásárlóközpontokban az emberek le sem tudták venni rólam a szemüket, hiszen ritkán látnak szőke, kék szemű, magas lányt. Shenzen és Guangzhou nem mondhatóak turista városnak. A munkákon volt, hogy több száz ruhát fotóztunk 10 órában, és a ruhákat csak fel- le rángatták rólam. Nekik a minőség nem számított De mindezek mellett azt kijelenthetem, hogy ahhoz képest, amit hallottam róla az ügynökömtől és a modellektől, akik már jártak ott, nem volt rossz élmény, sőt rengeteg alázatot és fegyelmet tanultam. Mozgalmas egy hónap volt, az biztos.
Június végén óriási izgalommal hagytam el Kínát és repültem át Szingapúrba, amiről már rengeteg szépet hallottam. Mikor földet értem örömmel szippantottam bele a levegőbe és hívtam anyukámat, hogy "Igen! Ez az a hely, amit nagyon fogok szeretni!"- így is történt. A szálláson egy kedves magyar lány várt (Sara-Icon), akiről nem is gondoltam volna, hogy hosszú ideig az életem részévé válik. Sárával töltöttem a legtöbb időt, ha tudtunk együtt mentünk castingokra, együtt ettünk, vásároltunk vagy csak beszélgettünk az apartmanban.
Második napomon besétáltam az ügynökségre, az Ave-hez, ahol mindenki nagyon barátságos volt és már nagyon vártak. A castingolást csak négy nap után kezdtem meg, annyi ideg tartott mire összeállították a modellkönyvemet. Ezekre egyedül kellett menni, amit én sosem bánok, szeretem, ha én osztom be az időmet. A munka nagyon lassan indult be, de annál szerencsésebben sikerült a szingapúri túrám. Első munkám a Sembonia kampány volt, amihez át kellett repülnöm Kuala Lumpurba, aminek iszonyatosan örültem, hiszen Benedetta (Attractive) akkoriban ott dolgozott. Így össze tudtunk hozni egy vacsorát, úgyis olyan rég láttuk egymást.
Nem sokkal utána megkaptam egy Female editorialt, majd rá két hétre lebookoltak a novemberi címlapra is. Ezek mellett csináltam Gucci, DCBG, Karen Millen, Dsquared2 és még sok más kisebb show-t. Dolgoztam pár magazinnak, szereztem egy második címlapot is és csináltam két karácsonyi kampányt a legnagyobb bevásárlóközpontoknak. És ez az, amiért 3 hónapot maradtam a 2 helyett. Sok opcióm volt, így az ügynökségemmel úgy döntöttünk maradok plusz egy hónapot. Még ha nem is az opciókat néztem volna, hanem a társaságot, a gyönyörű időt, a csodálatos helyet a finomabbnál finomabb ételeket már azért megérte volna ott időzni még egy kicsit tovább.
És ha már a társaságról beszélek, akkor megemlítek egy férfit, akit nagyon a szívembe zártam, akivel rengeteg időt töltöttem, és aki kihozta belőlem a legtöbbet, a legjobbat. Ő koronázta meg azt a 3 hónapot. Mikor megtudtam, hogy tovább utazom Tokióba egy világ omlott bennem össze, de be kellett látnom, hogy mindenhol a friss arcok kellenek, Szingapúr már "elhasznált". Rengeteg tapasztalattal, csodálatos élményekkel hagytam ott azt a helyet, ami örökre a szívem csücske marad. Azt pedig megígértem saját magamnak, hogy egy szép napon visszatérek.
Nagy sírás-rívás közepette átutaztam Hong Kongba, ahol egy éjszakát töltöttem Vellával (Attractive) és a többi magyarral. Másnap reggel 9-kor már indult a gépem tovább, és ahogy megérkeztem Tokióba, a sofőr már várt rám a reptéren és közölte, hogy 8 castingunk van mára. Először azt hittem viccel - hát nem viccelt. Délután 3-tól este 11-ig nagy macskajajjal jártuk be a várost, azzal az autóval, amiről akkor még nem is gondoltam, hogy a Japánban töltött életem legnagyobb részét fogja kitölteni. És ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy egyedül laktam egy mini apartmanban. Az első dolgom pedig az volt, hogy felkutassam Sárát, aki előttem 4 nappal repült át Szingapúrból.
Így újra együtt volt a csapat, sőt bővült is a csodálatos Polly-val (Attractive), aki szinte azonos napon érkezett velem. Az ügynökség (Parfe Models) irtó kedves volt, mindenre figyeltek. Ha éppen beteg voltam, teát és cukorkát hoztak a lakásomra, ha szükségem volt postára, doktorra vagy venni valami speciális dolgot eljöttek és segítettek, hiszen ott nem sokan beszélnek angolul.
Amíg nem volt sok munkám a napjaim 85%-át az autóban töltöttem. Volt, hogy napi 15 castingunk volt a város különböző pontjain, aminek a végeredménye mindig rohanás, kapkodás és végül fáradtság lett. Amikor pedig elkezdtem dolgozni nem volt megállás, az is előfordult, hogy 7 napból 6-ot végig dolgoztam.
Ezek a japánok nem viccelnek, ha munkáról van szó. Volt olyan kliens, akinek hatszor dolgoztam a 2 hónap alatt. A legjobb munkám talán a Dior show volt, amit a fantasztikus Gigi-vel közösen csináltuk. Annyira örülök, hogy végre megismerhettem, kevés ilyen intelligens, vicces, életrevaló nővel találkozni.
Be kell, hogy lássam Tokió egy csoda, minden szempontól. Rengeteget tanulhatnánk a japán emberektől, az a tisztelet, kedvesség amit felém mutattak nem sok helyen van. Ott tanultam meg észrevenni az élet apró örömeit, mint például látni a világ első napfelkeltéjét vagy messziről látni a Fuji-t, amiről eddig csak földrajz órán vagy a tv-ben hallottam. A 2 hónap pedig úgy elrepült, hogy szinte fel sem tudtam fogni az eseményeket. Casting, munka, bolt, evés, alvás, és előröl (na jó, néha egy kis Sára és Polly is belefért az időmbe).
December 19-én elhagytam a csodavárost, este landolt a gépem a Liszt Ferenc reptéren szüleim és testvérem nagy örömére. A nyakukba ugrottam és elindultunk haza, Mesztegnyőre. Életem legszebb karácsonya volt, csupa szeretet és vidámság.
2013 a nyugat éve számomra. Néhány hete érkeztem Milánóba a Why Not-hoz, és nemrég debütáltam http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151728733968154=a.10151700495728154.608354.49700778153=3>életem első nemzetközi show-ján, a Krizia kifutóján
Kattintsatok a galériára a képes élménybeszámolóért!
Újabb modellüdvöske blogol a GLAMOUR Online-on Hajdu Niki már a milánói kifutókat ostromolja, kattintsatok első blogbejegyzéséért! Fotó: Dimitri Dimitracacos
A cél, hogy a kesztyűs szakma újra felkerüljön az oktatási térképre - beszélgetés Hornicz Bernadettel, a Pécsi Kesztyű tulajdonosával