Végre van miért és hova kiöltöznünk a hosszú karantén után, de miért szorongunk miatta?

Egy természetvédelmi program asszisztense, Jessica Short a New York Times-nak mesélt arról, hogy hogyan élte meg, amikor a hosszú karantén után újra elkezdődött az offline élete. Egy sokunk által jól ismert jelenséget mondott, és tapasztalt meg ő is: „El kellett hagynom a házat, egymás után több nap is, mire rájöttem, hogy az egyik nadrágom sem igazán jó rám.” Ezek után Jessica a diéta mellett döntött, amivel nincs egyedül, hiszen a pandémia után megannyi ember kezdett el a kinézete, a teste miatt szorongani, aminek köszönhetően a diétaipar piaca egyre jobban virágzik.

A New York Times-ban megjelent írás az emberek járvány alatti súlygyarapodását a bezártság egészségtelen eredményeként jellemezte. Szerintük sokan a kanapén melegítőben ülve, chardonnay-t iszogatva és chipset lapátolva próbáltak megbirkózni a világjárvány okozta stresszel, ahelyett hogy egészséges ételeket fogyasztottak, és többet mozogtak volna. A cikk híre nagyon gyorsan szárnya kapott a Twitteren, s nem maradt visszhang nélkül sem.

Amikor a stresszevést, vagy éppen az itthoni kényelmes ruhákat választjuk stratégiánknak arra, hogy megküzdjünk az életünkbe becsapódó nehéz időszakokkal, akkor megerősítjük magunkban azt az üzentet, hogy az egészségünket kizárólag a súlyunk és az edzettségi szintünk határozza meg. Ám valójában a szervezeted, és te magad is átugrottad az eléd gördített akadályokat azáltal, hogy túléltél egy világjárványt, ami miatt több millió ember vesztette el a munkáját, az otthonát, vagy épp az életét. Szóval itt az ideje annak, hogy pihenj, és egy kicsit többet törődj magaddal, hiszen egy történelmet író kollektív traumát éltél át.

A New York Times cikk arra feltételezésre épített, hogy a fogyás az egyetlen megoldás a járvány alatt felszedett kilókra. Ezzel szemben egyszerűen megteheted azt is, hogy ezt figyelmen kívül hagyod, és nem kezdesz hatalmas diétákba, hisz ez nem mindig működik. A 2007-ben közzétett, majd 2013-ban frissített, általános kereskedelmi fogyókúrás protokoll szerint: „Az emberek az első 9 vagy 12 hónapban tudnak valamennyi plusz kilótól megszabadulni, legyen szó bármilyen diétáról; viszont a következő kettő – öt évben visszaszaladhatnak a leadott kilók, de átlagosan 2 kilogramm biztosan.” Tehát úgy tűnik, hogy a fogyás után visszalopakodott kilók általánosak. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy kevés lenne az akaraterőnk. Csupán csak annyit mond, hogy a testünk úgy van programozva, hogy reagáljon a változásokra, azért hogy életben tartson minket. Mindig úgy gondoljuk, hogy a súlygyarapodás egy megoldásra váró probléma, de ez valóban így lenne?

A „ruhásszekrény-szorongás” igazából nem a ruháink vagy a testünk miatt van, bár lehet, hogy ez az elmúlt hónapokban megváltozott. Valójában arról van szó, hogy úgy érezzük, mióta megjelent a covid, és mindent megváltoztatott, elveszett a kontroll, az irányítás a kezeink közül.

Jessica egy olyan szorongást írt le az interjúban, amely sokunkat érinthet: „Ahogy beolttatjuk magunkat, és kinyílik a világ számunkra, újra meg kell tanulnunk öltözködni. Ez számos okból nehéz érzés, például újra vissza kell emlékezünk arra, hogy milyen volt normális életünk, vagy a pandémia előtti ruháink lehet nem illenek ránk már annyira. Eközben pedig itt a nyár, ami azzal jár, hogy még többet mutatunk meg magunkból, így nem csoda, hogy még inkább szorongunk az öltözékünk, a testünk miatt. Mindezek ellenére természetesen nagyszerű, hogy újra találkozhatunk szeretteinkkel, de egyben nagyon intenzív is.

Mindent összevetve, ez egy nehéz idősszak, amikor fokozottabban figyeljük és bíráljuk testünket. Ám dönthetünk úgy is, hogy hátat fordítunk az önsanyargatásnak, fogyókúráknak, és megpróbáljuk szeretni, nem szégyellni a testünket. Az még segíthet is, ha őszinték vagyunk, és a barátainkkal megosztjuk a gondolatainkat: „Már nagyon várom, hogy találkozzunk, de most nem érzem jól magam a bőrömben.” Nagy esély van rá, hogy ők is ugyanezt fogják mondani, ami megkönnyebbüléssel tölthet el, és könnyebben el tudod majd engedni, hogy megfelelj a saját magad elé állított kemény elvárásoknak, hogy a legjobb formádat mutasd a karantén után.

Persze fontos belegondolni abba is, hogy mennyivel nehezebb dolguk van azoknak, akik nagyobb méretekkel rendelkeznek, vagy hirtelen változott meg a testük, hiszen a divatipar még mindig leginkább csak azokra a vásárlókra gondol, akik XS vagy S-es ruhákat hordanak. Sok márka igyekszik még befogadóbbá, nyitottabbá válni, de számtalan olyan is van, ami nem törődik azzal, hogy az XS-s méret fellett is léteznek emberek.

„Nincs egy normális ruhám sem, nem tudom mit vegyek fel” – ez az a mondat, ami mindenki fején már átfutott legalább egyszer, attól függetlenül, hogy vékonyabb vagy gömbölydedebb vonalakkal rendelkezik. Ez a „mit vegyek fel” pánik, ami egy-egy esemény előtt sokszor eluralkodik rajtunk, nem feltétlenül a ruhára vagy a testünkre vonatkozik. Inkább amiatt alakul ki, mert úgy érezzük, hogy elvesztettük az irányítást, amit a koronavírus miatt most még intenzívebben élünk meg. A bizonytalanság az elmúlt évben rendkívül megviselhette mindannyiunk lelkét, s sokunknak igazán keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy újra megtalálja a kontrollt az életében. És épp akkor, amikor hozzászoktunk az állandó otthonléthez, a kényelmes, mindent eltakaró ruhákhoz, minden újra megváltozik a korlátozások eltörlésével. Ezúttal egy sokkal örömtelibb változásról van szó, de mégiscsak megint változás. Szóval, amikor éppen próbáljuk felvenni a régi farmerünket, ami már nem jó ránk, először inkább gondoljuk át, hogy miért is aggódunk igazából; a súlyunk, vagy az újabb változás miatt. Nevezzük meg a félelmeinket, foglalkozzunk az igazi problémával, ahelyett, hogy rögtön fogyókúrába kezdenénk.

Empátiával, elfogadással, nyitottsággal forduljunk a másik felé mindig, de főleg ebben a nehéz időszakban. A súlygyarapodás miatti rossz érzéseink már nagyon régóta kulturálisan belénk vannak égetve, hiszen abban szocializálódottunk, hogy félelmet és neheztelést kell éreznünk a hízással kapcsolatban. Ennek viszont nem így kellene lennie. Sokszor hiába a megannyi testpozitív mozgalom, még így is nehéz megszabadulnunk a magunk köré vont túlzott elvárásoktól. A járvány, a karantén mindenkit megviselt, épp itt az ideje, hogy megengedj magadnak egy kis tökéletlenséget.