„Életem legjobb karácsonyát idegenekkel töltöttem, akiknek a nyelvét sem beszéltem!”
Csillagszóró, bejgli, csendes éj, finom, hosszú menüsor, feladatok nélküli szabadság, a család végre együtt, mindenki csak az együttlétre, a kikapcsolódásra koncentrál, nevetgéltek, karácsonyi filmeket néztek, elmesélitek egymásnak, mik történtek veletek az elmúlt időszakban, meghallgassátok egymást, kifejezitek egymás iránti szereteteteket. Jön az ajándékosztás is. Íme egy klasszikus forgatókönyv. De ez nem mindig jön össze!
Ezeket láttad már?
Körbekérdeztünk az ismerőseink között, hogy ki az, akinek egyszer-kétszer nem jött össze a klasszikus karácsonyi idill, és sok sorozatra való történetet meséltek el nekünk. Ha azt gondolod, hogy csak neked nehéz mindent kézben tartanod, akkor tévedsz, olvass csak tovább!
Kivel töltöd az ünnepeket?
A huszonnyolc éves Niki elmesélte nekünk az egyik legsokkolóbb karácsonyát: „Öt éve jártam a vőlegényemmel, amikor kiderült, hogy félrelépett és szakítottunk. Egy hónappal később egy házibulin egészen megtetszett egy pasi, Zoli. Sokat beszélgettünk, és végül randevúzni kezdtünk. Mindeközben azonban a volt barátom beindította a visszakönyörgési akcióját. Végül sajnos úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Úgy tűnt, visszaálltunk a régi kerékvágásba, ám decemberben összefutottam Zolival, és beültünk kávézni. Elmondta, hogy még mindig rengeteget gondol rám, és mennyire sajnálja, hogy ki sem tudtuk próbálni, milyen lenne egy párként. Zsongott a fejem, mire kiléptem az utcára, és meglehetősen össze voltam zavarodva. Néhány nap múlva, karácsony délután kaptam Zolitól egy esemest, amiben csak annyi volt: boldog karácsonyt, légy nagyon boldog! Érdekes módon éppen az üzenet hatására vált gyanússá, hogy a barátom egész délelőtt a telefonját nyomkodja, így egy óvatlan pillanatban nem bírtam tovább, és megnéztem az üzeneteit. Azt hittem, elájulok: a telefonban csak aznap tíz esemes volt a nőtől, akivel egykor megcsalt, de a legrosszabbak a barátom válaszai voltak. Egyértelmű volt, hogy még mindig találkozgatnak. Annyira zaklatott lettem, hogy lerohantam az utcára, és fölhívtam Zolit. Elmondtam, mi történt, és hogy még aznap elköltözöm. Végül két napot anyuéknál töltöttem, és csak utána találkoztam újra Zolival, de ma már egy pár vagyunk és nagyon szeretjük egymást."
Pokróc helyett bikini
A harmincegy éves Orsi egy meglehetősen szokatlan év végét kanyarított magának. „Néhány éve történt, hogy elég rossz passzba kerültem karácsony táján. A legjobb barátnőm egy ösztöndíjjal külföldre utazott fél évre, a munkahelyemen majd mindennap túlóráztunk, hogy kivehessük az ünnepek közötti napokat, pasi pedig sehol a láthatáron. Elhatároztam, hogy legalább az otthonomban ünnepi hangulatot teremtek. Beszereztem rengeteg gyertyát, füstölőt, mézeskalácsot sütöttem, és már 23-án földíszítettem a fámat. Elterveztem, hogy meleg takaróba bugyolálva kellemes zenét hallgatok, olvasgatok, és próbálom jól érezni magam. Ekkor megcsörrent a mobilom, és egy kedves barátnőm, Anita zaklatottan megkérdezte: nem mennék-e vele tíz napra Ausztráliába, másnapi indulással. Kiderült, hogy egy barátnőjével ment volna, de a lány tüdőgyulladást kapott. A szállás rokonoknál ingyen lett volna, és Anita annyira kétségbe volt esve, hogy azt is fölajánlotta, a repjegyet is elég részletekben kifizetnem tavaszig. Annyira abszurd volt az ötlet, hogy igent mondtam. Őrültségnek tetszett, de tudtam, hogy pont erre van szükségem, hogy kizökkenjek az unalmas hétköznapokból. A nyaralás frenetikus volt. Fürdőruhában pezsgőztünk a strandon szilveszter napján, és még flörtöltünk is iszonyú jóképű pasikkal. Persze, egyikből sem lett komolyabb kapcsolat, de azért amikor január 4-én lepakoltam a csomagomat, és lehuppantam a kanapémra, majd megláttam a még mindig ünnepi díszben álló fenyőfámat, kitört belőlem a boldog nevetés.”
Osztrák népdalok szárnyán
A huszonnégy éves Anett idegenekkel karácsonyozott és nagyon jól érezte magát: „Legjobb barátnőmmel kettesben mentünk síelni az osztrák Alpokba. Sajnos nagyon nehezen vettünk ki szabadságot, és csak úgy tudtuk időzíteni, hogy éppen 24-én reggelre érjünk haza. Bevágtuk hát magunkat a kocsiba, és fölmentünk a hegyekbe. Az első napok ragyogó napsütéssel teltek, nagyon jól szórakoztunk. Ráadásul egy nagyon kedves családnál vettünk ki egy szobát. Igaz, ők csak németül beszéltek, mi meg csak angolul és magyarul, de kézzel-lábbal megértettük egymást. 23-án reggelre azonban iszonyatos hóvihar kerekedett, és estére már nyilvánvaló volt, hogy nem megyünk sehova ez elkövetkező minimum egy napban. Először teljesen kiborultunk, telefonálgattunk össze-vissza, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot, de senki nem tudott segíteni. Végül föladtuk, és hosszas vacillálás után úgy döntöttünk, elfogadjuk a család invitálását, és nem a szobában kuksolunk karácsony este. Az még hagyján, hogy a vacsora isteni volt, de végül úgy beboroztunk, hogy osztrák-népdalokat énekeltünk hajnali 2-ig a családdal. Életünk legszürreálisabb élménye volt, az biztos!"
