A zen takarítás nem a házimunka gyors letudásáról szól, hanem egy tudatos rituálé megteremtéséről
Tudatos takarítás? Igen, igen, már hallom is a hangokat a hátsó sorokból, hogy „már megint miket ki nem találnak jó dolgukban“, de nézzük csak meg alaposabban, miről is van szó! A takarítás a legtöbbünknek nem kifejezetten a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, valahol a „szükséges rossz“ és a „hátam közepére kívánom“ között foglal helyet. De mi lenne, ha át tudnánk fordítani egyfajta módszerré a lelassulás, tisztább (!) elme és a nyugodtabb, boldogabb otthon, környezet megteremtéséhez? Nem véletlen, hogy például a zen buddhizmusban a ház (vagyis esetükben a kolostor, templom) körüli munkákat, így a takarítást is a gyakorlás alapvető elemének tekintik, eszköznek a tudatosság és a belső béke megteremtéséhez.
Ezeket láttad már?
Shoukei Matsumoto zen buddhista szerzetes az Egy szerzetes útmutatója a tiszta házhoz és elméhez című, 2018-as könyvében leírja a templomában folytatott gyakorlatokat, ahol a takarítás nem csupán házimunka, hanem egyfajta tudatos rituálé, amely a jelen pillanathoz kapcsolja őket. Matsumoto szerint életterünk az elménk tükörképe: környezetünk tisztításával és rendezésével a tisztaságot és nyugalmat ápolhatjuk magunkban, emellett kiemeli az egyszerűség és a rend fontosságát is, azt javasolva, hogy csak olyan tárgyakkal vegyük körül magunkat, amelyek örömet okoznak nekünk és/vagy konkrét célt szolgálnak.
Kicsekkolás a mentális zajból
Szóval hogyan működik ez az egész tudatos takarítás? Egyrészt arról van szó, hogy a tevékenység közben figyelmünket a jelen pillanatra irányítjuk ahelyett, hogy a teendőink listáján, a kollégánk bosszantó megjegyzésén vagy a vacsorán gondolkodnánk (sőt azon, hogy mennyire is utálunk takarítani).
Tehát az adott feladat, tevékenység foglalja el figyelmünkben a fő helyet, például mosogatásnál érezzük víz érintését a kezünkön, a mosogatószer illatát, a szivacs felületét és így tovább. Nem arról van szó, hogy ezekre erősen koncentrálni kellene, inkább ezeket engedjük jobban előtérbe a fejünkben zakatoló gondolatok, narráció helyett.
A jelenben való „lehorgonyzás“ segít eltávolodni ettől a mentális zajtól, ami már önmagában felszabadító vagy megnyugtató hatású lehet — egyszerűen csak adunk magunknak egy kis szünetet a folyamatos belső kattogásból. Plusz maga az érzés, hogy valamit elvégeztünk, megcsináltunk, a „kipipálás“ érzete önmagában javítani tudja a hangulatunkat, belső állapotunkat.
Szalai Balázs: Lassan ott tartunk, hogy muszáj tudatos jelenlétet gyakorolni, hogy ne nevelődjön ki egy ADHD-s generáció, ami felé egyre gyorsabban haladunk
Zen és a lakásápolás művészete
Persze aki már találkozott a mindfulness-szel, felismerheti, hogy itt az alapvető elveket alkalmazzuk, itt most éppen a takarításra: legyél jelen abban, amit csinálsz. De a tudatos takarítás nem csak ennyiről szólhat, feltölthetjük további tartalommal is: gondolhatunk rá úgy, mint a magunk és mások felé mutatott jószándék egyfajta megjelenési formájára.
Hiszen amikor tiszta, rendezett és barátságos teret hozunk létre, egyúttal azt is kifejezzük, hogy megérdemeljük, hogy szép és békés környezetben éljünk, és másoknak — a családunknak, vendégeinknek — is ezt adjuk. Ha időt és energiát szánunk otthonunk takarítására és gondozására, akkor ezzel önmagunkkal és másokkal is törődünk.
A zen takarítás egyik legfontosabb alapelve, hogy eleve ne hagyjuk, hogy a dolgok kicsússzanak a kezünkből. Ahelyett, hogy megvárjuk, hogy a lakás úgy fessen, mintha egy kisebb hurrikán rendezte volna át, hogy aztán minden erőnket összeszedve pánikszerű rendrakásba kezdjünk (és úgy nagyjából egy óra múlva teljesen kimerülve a pokolba kívánjuk az egészet), beiktathatunk apró takarítási feladatokat a napi rutinunkba.
Ha minden nap néhány percet azzal töltünk, hogy például letöröljük a felületeket, megtisztítjuk a kilincseket és villanykapcsolókat, visszatesszük a konyhai dolgokat a helyükre, az nem is annyira megterhelő, és meglepően hatékonyan képes fenntartani a rendet otthon. Gondolhatunk erre úgy, mint a napi higiéniára, például a fogmosásra — kicsi dolog, nem hosszú idő, de hosszú távon igencsak megtérül.
Lomtalanításkor is fordulhatunk a zen alapelvekhez — persze nem arról van szó, hogy mindenképpen valamiféle minimalista esztétikára kellene törekednünk (csak ha szeretnénk), inkább arról, hogy tudatos döntést hozzunk arról, hogy melyek azok a tárgyak, amik már nincsenek a hasznunkra, nem okoznak jó érzést, helyet teremtve mindannak, ami igazán fontos.
Tehát nem az a cél, hogy egyetlen vajszínű kanapéból és egyetlen vajszínű dohányzóasztalból álljon a nappalink (csak ha szeretnénk), sokkal inkább az, hogy olyan dolgokkal vegyük körül magunkat, amelyek örömöt okoznak és hozzájárulnak a jólétünkhöz.
Oké, de mégis hogyan kezdjünk hozzá?
Nagyon hasznos bármilyen tevékenységnél, ha először megfogalmazzuk a szándékot, hogy miért is csináljuk mindezt, és nincs ez másként itt sem. Rászánhatunk egy fél percet arra, hogy igazán beleérezzünk, mit is szeretnénk elérni. Elengedni egy kis stresszt? Békésebb környezetet teremteni? Kifejezni magunk és/vagy mások felé az értékelésünket? Vagy egyszerűen csak nyűglődés helyett inkább élvezni a tevékenységet, amennyire csak lehet?
Ezután vigyük a figyelmünket az egyszerű érzékszervi ingerekre, tapasztalatokra: a látványra, hangokra, érzetekre, mozdulatokra, mindarra, amit érzékelünk és csinálunk éppen. A zen takarítás kevésbé a házimunkák minél gyorsabb letudásáról szól, inkább valamiféle tudatos rituálé megteremtéséről. Minden egyes művelet, a padlósöpréstől a szennyes összehajtogatásáig, egy lehetőség arra, hogy kapcsolódjunk a jelen pillanathoz és megtaláljuk a nyugalom érzését.
A mindfulnessben lényegi elem, hogy mindezt ítélkezés nélkül vagy elfogulatlanul tegyük, azaz maradjunk, amennyire tudunk az egyszerű, „nyers“ tapasztalatoknál, ne kavarodjunk bele olyan gondolatmenetekbe, hogy valami miért jó vagy rossz, „mi a baj“ a lakással, velünk vagy bármi mással. És ha mégis belekavarodunk (jó eséllyel bele fogunk), akkor ezt felismerve térjünk vissza újra és újra a konkrét tapasztalatokhoz.
Ide tartozik az is, hogy nem kell feltétlenül a tökéletességre törekedni — létezik egyáltalán olyan, hogy tökéletesen tiszta és rendezett lakás? Felismerhetjük, hogy a tökéletesség csak egy koncepció, a természetben nem létezik (ez is egy fontos, zen-inspirálta alapelv), így elengedhetjük ezt az amúgy is csak a fejünkben létező célt. A lényeg nem a tökéletesség elérése, hanem a tudatosság ápolása és egy olyan környezet kialakítása, amelyben jól érezzük magunkat.
A mindfulness arra is megtanít, hogy egyrészt észrevegyük, másrész ápoljuk, elmélyítsük az életünk apró pozitív pillanatait, az öröm vagy az elégedettség érzését. A takarítás az utóbbi egész tárházát nyújthatja, a „megcsináltam, és ez jó“ érzését — ilyenkor megengedhetjük magunknak, hogy ezt kicsit hosszabban, mélyebben átéljük, így az agyunkat is rászoktatva nemcsak arra, hogy ezeket az érzéseket, pillanatokat jobban felismerje, de arra is, hogy a pozitív érzéseket mélyebben, kielégítőbben átélje. Nemcsak takarítás közben, hanem bármikor.
Talán nagy szó, de a tudatos takarítás egy kicsit még azt is megmutathatja nekünk, hogy az öröm és elégedettség, a belső béke nem valahol máshol vagy a jövőben van, hanem ott található meg, ahol éppen vagyunk — akár a koszos tányérok vagy egy halom szennyes között.
