„Légy mindig egy lépéssel magad előtt!” - Interjú Bán Teodórával, a Margitszigeti Szabadtéri Színház művészeti igazgatójával
Bán Teodóra neve összefonódott Budapest szabadtéri színházi életével. Többek közt neki és a Margitszigeti Szabadtéri Színház csapatának köszönhetően idén nyáron sem kell lemondanunk a színházi estékről.
Ezeket láttad már?
Bán Teodóra immár huszonegy éve igazgatja a Margitszigeti Szabadtéri Színházat, ezt megelőzően jelentős kultúr-turisztikai missziót töltött be a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ ügyvezetőjeként. Első lépései között megalapította a Fővárosi Turisztikai Kerekasztalt, egyesítette és szervezte a főváros kiemelt művészeti értékeit bemutató és szellemi örökségére épülő nagy kulturális fesztiválokat: a Budapesti Tavaszi Fesztivált, Budapest Nyári Fesztivált, az őszi Café Budapest Fesztivált, és a legnagyobb karácsonyi vásárokat egyesítő Budapesti Téli Adventi Fesztivált.
A fentieken túl a Károli Gáspár Református Egyetem Közkapcsolati és Kommunikációs főigazgatója, a Táncművészeti Egyetem Alapítvány felügyelő bizottságának elnöke, a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének elnöke és a Magyar Tornaszövetség Elnökségének tagja. Interjúnkból megismerhetjük nagyívű pályáját, és az is kiderül, milyen többletjelentést hordoz számára a kultúra.
Honnan ered elhivatottságod a színpad iránt?
Nem éltem a gyerekek megszokott életét, nyolcévesen a Balettintézett tanulója lettem. Az intézeti évek meghatározóak voltak: erős szakmai kiképzésben részesülve, a kilencedik év után balettművész diplomát szereztem, így már tizennyolc évesen a Magyar Állami Operaház balerinája lehettem. A klasszikus balett mint mesterség életforma, amely teljes embert igényel, ilyenkor a művész az egész életét e művészeti ágban való kiteljesedésének szenteli.
Melyik szerepedben látod önmagad, amikor a táncművész énedre visszatekintesz?
A Béjart-, a Balanchine- és Seregi László-koreográfiák, vagyis a neoklasszikus és a modern balett állt a fizikai, a művészi kifejezőerőmhöz és az adottságaimhoz legközelebb. De a klasszikus balettekben töltöttem a legtöbb időt a színpadon, hiszen ezen nőttem fel, ezt tanultam. Minden táncstílusnak az orosz és francia klasszikus balettelőadások az alapjai, amelyek a világ legnagyobb balett-társulatainak ma is meghatározó repertoárdarabjai.
A kultúrtörténeti értékeket jelentő fehér balettek – a Hattyúk tava, a Giselle, a Bajader vagy Diótörő klasszikus koreográfiáit – alacsony hölgyekre szabták, viszont ez a koncepció mára megváltozott. Mind a francia és orosz nagy iskolákból, mind pedig a magyar iskolákból kerülnek ki magas, amellett persze remek technikai színvonalon táncoló művészek, akiknek már sokkal több főszerep jut, mint korábban.
A korosztályomban magasnak számítottam a 175 centimmel, ami a kezdeti nehézségek után a későbbi, modern vagy neoklasszikus balettekben előnyt jelentettek. Fiatalon lehetőséget kaptam európai és amerikai turnékon, nemzetközi balettművészek társaságában balettgálákon fellépni, élmény volt tőlük a mesterség fortélyait eltanulni.
A gálákon legnagyobbnak számító Maja Pliceszkaja is részt vett egy-egy eseményen, akire csodálattal tekintettem. Diplomaajándéknak is egy Pliceszkaja-könyvet kaptam mesteremtől, azzal a céllal, hogy példaképként tekintsek a művésznőre és karrierjére. Akkora volt, mint én – bevallom, növelte az önbizalmamat, biztonságot adott, hogy vele egy színpadon állhattam.
Ki volt számodra a legmeghatározóbb koreográfus?
Seregi László, aki a magas lányoknak is készített koreográfiákat. Így kaphattam meg tőle friss diplomásként A csodálatos mandarin főszerepét, amivel tizennyolc évesen beugrással debütáltam a római Operaházban.
Mit hoztál magaddal a művészeti pályáról, amit később kamatoztatni tudtál vezetőként?
Mindkettő magányos munka, amiben csak magadra számíthatsz – többek közt erre nevel kilenc év alatt a Magyar Táncművészeti Egyetem (az Állami Balettintézet utódja – a szerk.). Ráadásul, csak akkor érsz el eredményeket, ha jól tudsz alkalmazkodni és kitartó vagy, amiket – a szükséges alázattal együtt – szintén megtanulsz táncművészként. Senki nem készül szólistának vagy bármilyen vezetőnek, csupán arra, hogy helyt tudjon állni abban a közösségben és abban a feladatban, amit a Jóisten neki szánt.
Mit szeretsz a munkádban legjobban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad vezetőjeként?
A színpad világa egyrészt varázslat, amit a néző lát, másrészt tanult mesterség, amelyben a kivételes adottságok együttes megléte – a született képességekre épülő tudás, intelligencia, mentális állóképesség, művészi ambíció, alázat – alkotnak elegyet. A színpadon egyedül állunk, ahogy a való életben is oly sokszor. Számomra a kitűzött cél már nem az egyéni érdekre épül: hiszem, hogy a mellettem és velem dolgozó munkatársakkal közös feladatban teljesedhetek ki leginkább.
A Margitszigeti Szabadtéri Színház vezetése szép kihívás, mert hozzá számos szakma és művészeti ágnak az ismerete szükséges, valamint gazdasági, marketinges és értékesítési feladatokban is jártasnak kell lenni. A munkafolyamatokat a saját koncepciónk szerint alakítottuk ki és építettük fel. A korszerű igények követése, a hangtechnikai és vizuális látványelemek már elvárásként vannak jelen.
Művészeti igazgatóként hogyan alakult eddigi a pályafutásod?
A 2019-es önkormányzati választás során, hogy elejét vegyem a politikai csatározásoknak a fővárosi kulturális területen, pályázati nyertesként, ám nem kinevezettként azt javasoltam, hogy a két budapesti szabadtéri színházat osszuk meg – így maradt nálam a Margitszigeti Szabadtéri Színház.
Az közös fenntartású színház lett, ami immár negyedik éve garantál és kiegyensúlyozott működést biztosít számunkra a Kulturális és Innovációs Minisztérium részéről, miközben az épület a Fővárosi Önkormányzat kezelésében van. Ezen új konstrukció teszi lehetővé, hogy színházunk több évre előre tervezheti a szezonjait.
A sokszor több hónapos vagy éves egyeztetéseket követően, immár garantált fedezettel rendelkezve szerződtetjük a nemzetközi művészeket és a társulatokat, vagy mutathatunk be és hozhatunk létre világszínvonalú produkciókat. Örülök, hogy kitartó voltam, mert eljött az idő, amikor csapatommal kompromisszumok nélkül megvalósíthatjuk az elképzeléseinket.
Bár benne vagyunk a szezonban, még annak koránt sincs vége. Említenél néhány produkciót kedvcsinálónak az idei margitszigeti programok közül?
Sok kitűnő produkció van a hátunk mögött, az elkövetkezendők közül kiemelném Webber: Evita musicaljét, amit Bakos Kiss Gábor rendezett. A darabhoz kapcsoltunk egy Eva Peron életét bemutató kiállítást, ami a Margitszigeti Víztoronyban tekinthető meg.
A francia balett egyik legjobb koreográfusának, Angelin Preljocajnak a társulata pedig a Hattyúk tava varászlatos világát hozza el. Hamarosan következik Offenbach Párizs éjjele, klasszikus zenekari kísérettel, a Veszedelmes viszonyok, amely Mozart zenéi inspirálta zenés-színházi előadás.
Érkezik a Mária főhadnagy szabadtéri bemutatója is. Lesz cirkuszi produkció: a Britain’s Got Talent nyertese, a The Freaks World-Class Circus új bemutatója nálunk debütál. A Vivaldi anno multimédiás show-val és további pop- és könnyűzenei koncertekkel valamennyi korosztály igényeit igyekszünk kielégíteni.
Honnan merítesz erőt a hétköznapokban? Ki inspirál a legjobban?
A nagymamám sokszor az eszembe jut, aki, bár nem tehetős családba született, gond nélkül felnevelt hét gyereket. Székelyhídon látta meg a napvilágot, Zsóri Anna néven, fiatal korában színésznőként is kipróbálta magát: Déryné módjára echós szekérrel járta az országot.
Tőle jön a művészetek iránti rajongásom, ő tanított meg észre venni minden helyzetben a jót és értékelni azt, ami megadatott. Néha úgy érezzük, hogy ha csak egy hájszál híján is, de nem mindig jó időben történnek meg dolgok, pedig szeretnénk az elsők közt és jól teljesíteni, ezért egy egyszerű, de inspiráló saját szlogent használunk a csapattal: „Légy mindig egy lépéssel magad előtt!”
Fantasztikus érzés és elismerés, amikor háromezer néző állva ünnepel a Margitszigeti Színházban, mégis, a család adja a legtöbb örömet. A lányom és az unokáim – bár keveset látom őket – mindig mindenhol velem vannak. Időnként az élet nagy színpadán is jól alakulnak a dolgok, amikor minden részlet a helyére kerül, a bolygók állása is kedvező – nos, akkor remekül érezzük magunkat és erőt merítünk a következő kihívásokhoz.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”