Vincze Lilla: „Szeretnék ragyogni, igaz már kicsit örökzöldben”
Vincze Lilla három éven át szerepelt a MTV képernyőjén A Dal című tehetségkutató műsor zsűritagjaként, utoljára 2021-ben. Azóta kevesebbet hallani róla, pedig nem vonult vissza, de már másról szól az életének ez a szakasza. Rengeteg új lehetőség adódott a számára, irodalmi esteken, kamaraesteken és művészeti szalonokban tűnik fel. Előtérbe került a spirituális gondolkodása, és új oldalát tudja megmutatni.
Ezeket láttad már?
Vincze Lilla énekesnő koraszülöttként jött a világra, így mindig is a magáénak érezte, hogy segítsen a betegeknek azzal, amiben a legjobb, azaz a zenével. Terápiás dalokat énekel és ősi hangszerek erejével gyógyítana.
Melyik korszakodat éled, Lilla?
A tavasz illatával jönnek a friss élmények, a megújulás, az örök hitvallásom, hogy ragyogjunk, ez az élet esszenciája. Egy darabig szeretnék még aktívan ragyogni, igaz már kicsit örökzöldben.
A pályám elején, huszonöt éve azt gondoltam, hogy egy idő után bizonyos művészeti ágaknál, mint például a balettművészet is, változtatni kell a pályán, nem lehet alkatilag, természetileg és hangilag precízen és igényesen művelni.
A mi műfajunknál is szerencsére egyre inkább kitolódott az a határ, ami azt jelenti, hogy sokkal színesebb lett és átjárhatóbb. Rengeteg új lehetőség adódott, generációk és művészeti ágak tudnak együtt gondolkodni és dolgozni.
Nem nosztalgiázol az elmúlt sikeres évtizedek iránt?
Jó volt megélni nyolcvanas-kilencvenes években a hatalmas koncerteket a Napoleon Boulevarddal, kamarazenekarral együtt zenélni, rengeteg turnén részt venni, bakelit lemezeket kiadni. Nagy élmény volt megélni a nagy példányszámokat.
Nincs hiányérzetem, büszke vagyok rá, hogy mindez nekem megadatott. Minden perc, esemény egy ajándék volt. Már nem a legfontosabb számomra a karrier építése, nincs hiányérzetem a szakmám területén, csak más területen…
Úgy fogom fel, hogy az is csodás, hogy a mai napig még kapok felkéréseket, lehetőségeket. Becsülendő, jó dolgom van, és pozitív visszajelzéseket kapok annak ellenére, hogy hatalmas trend változás ment végbe az elmúlt években, színes lett a zenei világ a művészeti élet, egy hatalmas kavalkád. Örülök, hogy van benne szerepem, még ha módosult is. Ha mégis hiányérzetem adódik, akkor új művészeti ágakkal kísérletezem.
Mivel foglalkozol az éneklés mellett?
A zene különféle válfajai, a közös irodalomszeretet hozott össze Ivancsics Ilonával, akivel új projekteken dolgozunk. Régi a barátságunk, korábban is több zenés darabjában szerepeltem, mint például a Kékmadár, és az Akarsz velem kóborolni című gyermekeknek szóló zenés darab.
Kardos Horváth János barátommal irodalmi kamaraesteket tartunk, saját és megzenésített verseket adunk elő mindketten gitárkísérettel, mert újból gitározom. Mellette sztorizunk, irodalmi beszélgetéseket folytatunk.
Ezeknél a műsoroknál jobban bele tudja adni az ember a saját egyéniségét is a produkcióba. Mellette ott van a jelenlegi zenekarom, akikkel továbbra is koncertezem és nagyon szeretek velük koncertezni. Viszem tovább a nevemhez fűződő klasszikus dalokat, van olyan retro estünk, ahol két órán át Napóleon Boulevard és a szóló dalaim hallhatók.
Egy évben többször az állandó klubomban lépek fel, a Mixáth Dumaklubban, legközelebb április 26-án. Régi zenekarok lépnek fel, kulturális, költői esteket tartanak, intellektuálisan nagyon erősek. Zenészként és magánemberként is eljárok irodalmi estekre és szalonokba.
Tanítasz még?
Folyamatosan tanítok, de most kizárólag olyan gyerekeket, akik küzdenek a céljaikért. A Dal című produkcióban való zsűrizés nagyon komoly szociológiai tanulmányt jelentett a számomra, mert fontos volt, hogy tájékozódjak a jelenlegi tehetségekről, művészekről, és a saját szerzeményekről.
Figyeltem, hogyan lehet a tehetségeknek segíteni. A saját növendékeim közül is többen indultak hasonló műsorban, próbálom az ő útjukat egyengetni.
Emellett sokat jótékonykodsz, kórházakba jársz felvidítani a betegeket…
Nekem hozzátartozik az életemhez, ha valami közel áll a lelkemhez emberileg, zeneileg tudjak segíteni. Van egy alaptörténet az életemben, amit magammal hozok. Annyira kíváncsi voltam a világra, hogy két hónappal előbb érkeztem, és azonnal inkubátorba kerültem.
A nagy sietségben szívritmus zavarral jöttem a világra, amit évekig vizsgáltak, de nem operáltak meg, mert nem volt annyira veszélyes. Ez a rendellenesség sokáig megmaradt, de a sportnak és a zenének köszönhetően idővel kinőttem, és jól érzem magam.
A stabil állapotomat ötven százalékban a lelkierőmnek köszönhetem, a szülői mintáknak, a jó gyerekkornak, és annak, hogy egészségesen élek. Amikor hasonló gondokkal küzdő gyermeket látok átélem a helyzetét és támogatom a magam módján.
A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe járunk beszélgetni, terápiás dalokat énekelni, kedves történeteket mesélni, vagy csak megfogjuk a kis beteg kezét, ha az orvosok és a szülők megengedik.
Ha bármilyen módon tudsz egy ember gyógyulásában segíteni a zseniális orvosok mellett, arra mindig örömmel emlékszik majd vissza a beteg. Motivál, hogy adomány helyett hogyan és mivel tudok még többet tenni másokért. Ezeket a vonalakat keresem, ezek elgondolkodtatnak és újabb erőt adnak.
A terapeuta zenélés irányába indultál el…
Az is érdekel, hogyan lehet különféle zenékkel, természetes hangszerekkel gyógyítani, azokkal, amelyek visszarepítenek az ősi zenékhez: a buddhista, indiai hangtálakhoz, a táltos dobokhoz.
Az ember lefordítja magának a hangeffektusokat és megkeresi, hogyan tudja a saját világában használni ezeket. Az izgat, hogyan lehet megtalálni azokat a zenei hullámokat, amelyek a gyógyításhoz kellenek.
Jó lenne, ha mindenki abban az energetikában élne, lélegezne, énekelne és dúdolna, ami spirituálisan jó neki. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember milyen zenéket hallgat. Fontos a minőségi zenehallgatás, milyen hangerővel és ritmusban hallgatjuk, a túl gyors, hosszan tartó és nagyon hangos zene bizonyítottan káros a szervezetnek. Szeretnék ebben a témában jobban elmélyülni. A közeli tervem az ilyen típusú zenélés, ami megmutatja a kevésbé ismert spirituális oldalamat.
Mi tölt el örömmel, mi kedves a számodra?
Az a lényeges, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amiket szeretek: szeretném élvezni a Balatont, a természetet, a barátokat, állatokat, kirándulásokat, és a magánélettel is jó lenne többet foglalkozni.
Önálló nő vagyok, meg kellett tanulnom, hogy csak saját magamra tudok számítani még úgy is, hogy nagyszerű partnerek és társak voltak mellettem az életben.
Örök fiatal vagy, te sosem leszel nyugdíjas?
A klasszikus nyugdíjas állapotot nem tudom értelmezni még, de tisztában vagyok vele mi vár rám. Ennek nagyon egyszerű és gyakorlatias oka van: ha nyugdíjas leszek, akkor legalább adót nem kell fizetnem. Úgy gondolom, a nyugdíjamat majd ki tudom egészíteni oktatással vagy fellépésekkel.
Korábban több kutyával éltél, most is tartasz állatot?
Mindig is voltak kutyusaim, de már meghaltak, azóta nem tartok állatot, mert a belvárosban lakom. Körül vagyok véve állatokkal, a barátaim sokan tartanak kutyákat, akiknek nagyon tudok örülni a szabadidőmben. Feltöltődés velük lenni.
A pótgazdija vagyok Morzsinak, akinek az idős gazdái mellett boldog az élete Balatonon a nagy kertben, eszembe nem jutna a fővárosba, egy lakásba elhozni. Éljen szabadon a természetben, ahogyan én is szeretek. Szívesen vállalok háziasszony szerepet kutyás rendezvényeken, a németjuhász kutya fajtamentés mellett elkötelezett vagyok.
