,,Várom a pillanatot, hogy minden visszaáljon a régi kerékvágásba" - interjú Rujder Viviennel

Melyik szereped jelentette eddig a legnagyobb kihívást?
Minden szerepet kihívásként élek meg, mindig az éppen aktuális szerepek jelentik a legnagyobb feladatot. Legutóbb, még a járvány kitörése előtt, próbáltuk és a premierjére készültünk a Poppea megkoronázása című darabnak. Át kellett esnem a tűzkeresztségen, hiszen korábban még nem énekeltem a színpadon. A másik kihívásként a Madarász Isti rendezte Átjáróház című filmet említeném, amit most félbe kellett hagyni. Fizikailag nagyon nehéz jelenetekkel kezdtük a forgatást, ilyenkor időnként hajlamos vagyok megkérdőjelezni magamat, és aggódom, hogy nem okozok-e csalódást.

Hogy győzöd le magadban ilyenkor ezeket az aggályokat?

Kommunikációval. Ha szorongok, és nem érzem jól magam, mindig beszélek valakivel, akitől kérdezhetek, tanácsot kérhetek. Ilyenkor nem azzal van a baj, hogy szakmailag nem elégedettek velem, egyszerűen magamban kell elrendezni a dolgokat.

Az a típus vagy, akinek jó valahová tartozni, de hagyni kell szabadon szárnyalni?
Pontosan. Ebből a szempontból tényleg elképesztően szerencsés vagyok. Annak ellenére, hogy társulati tag vagyok, szabadon próbálgathatom akár máshol is a szárnyaimat. Természetesen minden közbejövő munka kapcsán a Katona élvez prioritást, de ha jött egy jó lehetőség, mindig elengedtek, amiért nagyon hálás vagyok. El sem tudom képzelni, bele sem akarok gondolni, ha egyáltalán nem lenne erre esélyem. Valószínű nem lennék ennyire pozitív.

A karantén alatti időszakot is hasonló pozitív életszemlélettel éled meg?

Inkább a hullámzó kedélyállapot a meghatározó. Egyik nap félek, hogy mikor fogok újra dolgozni, máskor pedig örülök, hogy van időm magammal foglalkozni, lenyugodni. Bízom benne, hogyha ennek egyszer vége lesz, újra indul minden, és a színházak is hamar ki tudnak lábalni ebből a nem túl egyszerű helyzetből.

Mi legnagyobb vágyad most?
Nem vágyom nagy dolgokra, szeretném befejezni a félbehagyott munkáimat, és várom azt a pillanatot, amikor a vírus okozta nehéz helyzetre már csak egy rossz emlékként tekintünk, mert minden visszaállt a régi kerékvágásba.