Trokán Nóra: „Ahelyett, hogy várakoznék egy szerepre, inkább kitöltöm a napjaimat más álmok megvalósításával”
Lovon többször láttam őt, mint filmben vagy előadáson. Fotózásunk is volt közösen. Számomra Trokán Nóra nem is híres ember, inkább a lány a lovardából, egy kolléga, pedig tudom jól, hogy színésznő a kezdetektől.
Ezeket láttad már?
Egyszercsak szembejött velem a GLAMOUR Women of the Year gálán, és megláttam, milyennek tűnik ő a nagyközönségnek. Szépséges dívának, aki megmarad titokzatosnak, és nem is akarja elárulni, milyen az igazi Trokán Nóra.
Mesélj, milyen feladatokon dolgozol mostanában?
Két futó előadásom van ebben az évadban. Az egyik a Ma este felnövünk a Centrál Színházban. Nagyon jó színdarab, a nézők is szeretik és mi is. Egy angol mű adaptációja, amit a Westenden is nagy sikerrel játszottak. Egy több életkort bemutató „felnövéstörténet”, először a gyerekkort, majd a tinédzserkort, végül egy osztálytalálkozót mutat be, sok emberi témát érintve, amelyekkel mindenki azonosulhat. Szórakoztató, a végén szinte felrobban a színpad, olyan jó energiák kelnek életre. Hálás szerep. A másik előadásom a Múviláv a Budapest Jazz Klubban, ami egy kétszemélyes, interaktív darab Klem Viktorral. Ez életérzésre egy klasszikus kamaraelőadás, közel vannak a nézők, többször be is vannak vonva a játékba. Nagyon személyes, és mindig kicsit más az egész. Viktor a főiskolán osztálytársam volt, így olyan, mintha a testvérem lenne. Nagyon jó munkafolyamatot tudunk együtt megélni.
Mik a terveid a nyárra?
Amint a napokban kiderült, a The Voice című műsor egyik zsűritagja leszek. Ez rengeteg energiát, kreativitást igénylő munka lesz, amit már nyáron el fogunk kezdeni. Valamint kaptam egy szerepet a nagyszabású Ezeregy éjszaka meséi című előadásban is, melyet a Szegedi Szabadtéri Színpadon fogunk játszani. Seherezádé leszek, aki az egész történetet meséli. És bár maga a szerep testhezálló, a darab monumentalitása miatt teljesen más színészi technikákat igényel, mint amikhez hozzá vagyok szokva. Kell hozzá karizma, erő, erősebb gesztusok. Kisebb az intimitás, a kapcsolódás a közönséggel, hiszen a nézőtér 4000 főt is elbír. Közelebb áll hozzám, ahol kevesebben vannak, ahol a kevesebb is elég, szóval nagy tanulás lesz ez nekem. Geszti Péter írta a dalszöveget, a zenét Monori András szerezte, a szövegkönyv pedig Tasnádi István munkája. Májusban kezdjük a próbákat, augusztusban lesz a bemutató. A főbb szerepekben látható lesz Stohl András, Bányai Kelemen Barna, Márkus Luca, Tasnádi Bence, illetve Mészáros Máté is.
Napjainkban fotósként már ugyanúgy ismernek, mint színésznőként, a GLAMOUR-nak is sokat dolgozol.
Igen, ez nagy örömömre tényleg így van, most is egy címlapfotón dolgozom, miközben beszélgetünk. Utoljára Borbély Alexandrát a babáival fotóztam egy népszerű médiumnak, s bár a képek könnyedek lettek, azért két gyerekkel úgy, hogy mindenki a kamerába nézzen, szép legyen és mosolyogjon, hát kellett az odafigyelés (nevet). De a végeredménnyel mind nagyon elégedettek vagyunk.
Ha jól tudom, filmet is tervezel forgatni?
Vannak ilyen irányú vágyaim, igen. Tettem is lépéseket ebbe az irányba még jó pár évvel ezelőtt, mikor épphogy beindult a színészi karrierem, jelentkeztem az egyetemre filmrendező szakra. Legnagyobb meglepetésemre eljutottam az utolsó rostáig. Az, hogy anno nem vettek fel, nem volt véletlen, hiszen akkor lehet, hogy színészként nem találtam volna meg az utam, de akkor kaptam egy visszaigazolást, hogy nekem ehhez van közöm. Eltettem egy fiókba ezt és mostanában kezd újraéledni. Egy rövidfilmet tervezek, egy olyan történettel, ami nagyon sok színész kollégával megtörtént szakmai élete során. Egyelőre többet nem szeretnék elárulni, de nagyon izgatott vagyok miatta.
A színészek hazánkban és a nagyvilágban is sokat várnak a szerepekre. Te hogyan töltöd el a várakozás alatti időt?
Aki színész és filmben akar játszani, annak az élete egy várakozás, hiszen Magyarországon kifejezetten kevés a filmes lehetőség színészként. Egy külföldi ügynökséggel is együtt dolgozom, ott több a lehetőség, viszont többen is vagyunk rá. Az egy nagyobb játszótér. Nagyon sok mindennek kell együtt állni ahhoz, hogy sikerüljön. Az, hogy jó vagy, felkészült és profi, az az alap. Szóval, ha színészként vagy jelen, várakozol a lehetőségre, és ez idegőrlő tud lenni. Tevékeny ember vagyok, az egy része az életemnek, hogy várom a lehetőséget, de meg is őrülnék, ha ezzel telnének a napjaim! Inkább folyamatosan agyalok, mit szeretnék még megvalósítani. A saját kiteljesedésem miatt szeretek több lábon állni.
A kortársaid is így állnak a munkához?
Sokukon látom, hogy keseregnek. Az is kiborító, ha nem kapnak meg egy szerepet, de az még kiborítóbb, hogy castingból sincs legalább hetente, ami kitöltené az időt, amitől legalább úgy éreznék, tesznek a sikerért. Én inkább nem borulok bele, nem puffogok ezen, mert van más feladatom. Elmegyek a lovakkal dolgozni, fotózok, írom a kisfilmet, a lényeg, hogy ne érezzem magam kiszolgáltatottnak. A Covid csak megerősített abban, hogy több lábon álljak, és rugalmasan fogadjam a kínálkozó és távozó lehetőségeket.
Ha már szóba hoztad, hogy van a lovacskád?
Remekül. Etyeken tartom egy ismerősöm tanyáján, óriási füves legelőn, ahol jól érzi magát a férjem lovával, akit én tanítottam meg lovagolni. Szakmabeli, filmes ember. Az erőszakmentes kiképzés híve vagyok, a mai napig tanulom a lovammal való kommunikációt. Ő ad nekem állandóságot, biztos pont, nyugalom az életemben. Bármi is van a külvilágban, a lovaknál hirtelen jó lesz. Minden gond elmúlik, visszatérek a jelenbe és lelassulok.
Abba a korba értél, mikor elkezdenek piszkálni az öregedéssel. Nem mintha nem lennél ragyogó szépség most is, de hogy éled meg te magad a korral járó változásokat?
Nem tapasztalom, hogy piszkálnának. Én szeretem, ahogy változom. Látom magamon az elmúlt éveket, a fejlődést, az utat, amin eljutottam ide, ahol most tartok. A bőrömért többet teszek, mint 20 évesen, például jobban figyelek a fényvédelemre, a hidratálásra. Szerencsés alkat vagyok, jó a genetikám, de azért az arcom megérzi, ha épp nem úgy vigyázok rá, ahogy kéne, látványosan büntet a szárazsággal. Nem aggaszt a saját öregedésem. Inkább a szüleim és unokaöcsém miatt érzem az időt múlását. Karesz mindjárt iskolás lesz, ami sokkoló. Most született. Mintha csak nekem nem tűnt volna fel, hogy elszaladt öt-hat év…
Azt mondják, az nem elégedett a korával, aki nincs a helyén.
Lehet benne valami.
Akkor te a helyeden vagy?
Úgy érzem.
