Trokán Anna: „Én nem tudok rohanósan élni. Akármennyi dolgom van, be tudom osztani az időmet”
Az idei évadtól egy társulat tagja lett, de nem csak ez, hanem a hobbija is biztosítja számára az új impulzusokat az életben. A színház mellett az anyaságról is beszélgettünk az egyik legismertebb színész család tagjával, a Junior Príma díjas Trokán Annával.
Ezeket láttad már?
Trokán Anna számos színházi és filmes szerepben bizonyította tehetségét, és néhány éve az anyaság is meghatározó része lett az életének. Ismerd meg Annát, akivel a karrierről, a magánéletről és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.
Egy éve beszéltünk utoljára, akkor szabadúszó voltál, azóta pedig komoly változás történt az életedben: a Magyar Színház tagja lettél. Mennyiben változtatta ez meg az életedet?
Még friss az élmény, nekem is szoknom kell. Vágytam rá, de sokáig nem voltam biztos abban, hogy ez jó-e nekem. Rengeteg emlék és élmény kötődik az épülethez, és a társulat egy részéhez is, nagyon jó érzés volt úgy bemenni, hogy tagja vagyok ennek a színháznak.
Mi volt a hívószó, amivel meggyőztek, hogy ott a helyed?
Eperjes Károllyal tavaly dolgoztam Sopronban, és amikor itt művészeti vezető lett, felhívott. Nagy Viktor igazgatót korábban nem ismertem személyesen, de bizalmat szavazott nekem. Jól esett, hogy egy csapathoz tartozhatok, és az is, a színház mellett szólt, hogy Haumann Máté barátom is ide szerződött.
A Romeó és Júlia című előadásban leszek Capuletné, ami elég szép szerep, meggyőző hívószó volt. A színház most egy nagy átalakuláson megy keresztül, új arculattal, számos újdonsággal. A csapatban sok fiatal van, ami ad egy friss lendületet, és egész jól összekovácsolódott már a társaság.
A szabadúszásnak hátránya a kiszámíthatatlanság, de előnye is van, hiszen magad oszthatod be az idődet. A fiad már iskolás, tudsz jól zsonglőrködni az idővel?
A klasszikus 6 hetes próbaidőszakból kettő lesz nekem az évadban, amit tudok előre, így a logisztikáját is be tudom osztani. Itt a repertoár nagy része családi és ifjúsági előadás, ezek többségében délelőtt vagy délután mennek, ami kifejezetten ideális időpont nekem, mert este hatkor már otthon is vagyok. Ezért semmiképpen nem teher időben.
Van segítséged a mindennapokban? A szüleid aktívak még, gondolom nem állnak sorban, hogy jöhessenek.
De, képzeld, sorban állnak! Van egy családi csoportunk, ahol vezetjük, hogy ki, mikor ér rá, és akkor tudjuk, hogy kire, mikor, miben lehet számítani. Mindig akad valaki a családból, aki hadra fogható, az anyósomék pedig igazi jolly jokerek. Ugyan Veszprémben élnek, de már nyugdíjasok, szívesen jönnek, ha elkél a segítség.
Múltkor említetted, hogy Karesz nagyon szeretne kistestvért. Ha valaki, te pontosan tudod, milyen komoly támasz egy testvér. Ezzel a kérdéssel most hogy állsz?
Igen, Karesz nagyon vágyott kistesóra, de aztán kiderült mindenféle egészségügyi probléma, valószínű, hogy emiatt nem jött össze. Rábíztam magam a sorsra, negyvenévesen már nem gyötröm magam. Van egy szép és egészséges gyerekünk, aki a mindenünk. Ha minden jól alakul, akkor lesz kistesó, ha nem, akkor nem. Szerencsére van két unokatestvére, akik korban közel állnak hozzá, és nagyon szeretik egymást. Sok barátja is van, és van egy igazi, aki már óvódás kora óta az, pedig a fiúknál nem szokás háromévesen szoros barátságot kötni.
A Covid alatt kezdted el az ultrafutást. Ez tart még?
Tart persze! Múlt hétvégén vettem részt életem legnehezebb versenyén Szlovéniában. Az 53 kilométeres táv még csak hagyján, de 2700 méter volt a szintemelkedés. Futottam már 50 km-et is, zuhogó esőben is, de ilyen kemény terepen még nem.
Mennyit készültél erre?
Éveket. A legutóbbi nagy versenyem júniusban volt, nyáron tartottam egy kis pihenőt. Volt egy kisebb sérülésem, mert túlterheltem magam, emiatt gyógytornászhoz is jártam, és most egy kicsit ismét regenerálódni fogok.
Mit ad neked ez az egész?
Mindent. Nem tudom elmondani! Már eleve az csodálatos, hogy meg tudom csinálni. Gyönyörű a táj, esztétikailag is tökéletes az élmény. Az egész egy óriási énidő. Teljes kikapcsolódás. Aztán persze egy idő után jön a harc az elemekkel, elkezd itt is, ott is fájni, éhes vagy, szomjas vagy, mentálisan kell nagyon a topon lenni. Egy kicsit szuperhős érzés. A határok feszegetése.
Megtanulni egy ilyen terepen beosztani az idődet, a szükségleteidet, az energiádat. Mert csak magadra számíthatsz. Imádom a színházat, de néha egészen felszabadító tud lenni teljesen más közegben is létezni. Új impulzusok érnek, ezeknek köszönhetően pedig a világot is tudom más szemmel látni.
Azért valamilyen csajosabb énidőt is szoktál engedélyezni magadnak? Vásárlás, kozmetika, masszázs vagy ilyesmi?
A vásárlást időpocsékolásnak tartom, nem motivál egyáltalán. Nincs hozzá türelmem. Ha bemegyek egy üzletbe, akkor célirányos vagyok, nem bóklászok össze-vissza, tudom, hogy konkrétan miért megyek. Kozmetikushoz kb. ötévente megyek, mostanában gondolkodom egy szempilla liftingen, de még nem jutottam el addig, hogy időpontot kérjek.
Ruhát például hogy vásárolsz?
Sokszor örökölök a barátnőmtől, ha valami nagyon kell, akkor pedig online. De olyan is volt már, hogy forgatáson megtetszett valami, és akkor azt megvettem. Nem kardinális ez a téma nálam.
Nórával (Trokán Nóra – Anna testvére – A szerk.) vannak közös programjaitok?
Nekik van két lovuk, ezért lovagolni szoktunk együtt, vagy spontán kitalálunk valamit. De olyat nem szoktunk, hogy beülünk egy étterembe, vagy elmegyünk közösen vásárolni. Mióta anyuka vagyok, azóta maximum az a csajos program, hogy a szintén anyuka barátnőmmel összeeresztjük a gyerekeket, mi meg addig beszélgetünk, és iszunk egy fröccsöt. Vagy nemrég szült egy barátnőm, és átmentem babanézőbe. Pedig kellene amúgy, szeretnék például színházba járni. Az nagyon hiányzik, nekem, hogy nézőként járjak színházba.
Volt már olyan, hogy a komplett család együtt ment színházba?
A Nóri apuval tavaly megnézett Sopronban a Chicago-ban, de én sajnos nagyon régen láttam őket, nekem van a legtöbb elmaradásom ebben a tekintetben.
Van még más is, amit pótolnod kell?
Párszor voltam pránanadi kezelésen egy nagyon bölcs asszonynál. Egyszer, amikor meditáltunk, mondta, hogy kicsit visszafordít a világ felé, mert azt látja, hogy csak futok az erdőben. Na, úgy visszafordított, hogy azóta még jobb a belső békém. Én nem tudok rohanósan élni. Akármennyi dolgom van, be tudom osztani az időmet.
A belső békére elméletben mindenki vágyik, de a gyakorlatban nem állunk túl jól vele. Te hogy teremted meg magadnak?
Ezt láttam otthon, főleg aputól. Mi ugye nagyrészt vele nőttünk fel, a szervezést, a nyugalmat tőle láttam. Akármennyit dolgozott, soha nem rohant sehova. Én nem szeretek, és nem is szoktam késni. Mindig hagyok magamnak időt mindenre, frusztrál, ha kések, ha valakinek rám várnia kell.
Anyukádtól mit hozol?
Ő volt a hektikusabb a szüleink közül, a hevesebb érzelmek rá voltak jellemzők. Nem vele éltünk, de nagyon sokszor találkoztunk, így ha testben nem is, lélekben mindig velünk volt. Ha anyamintát kérdezel, akkor nálam nincs különbség az anyai és apai minta között. És ez nálunk is így működik, nincsenek anyai meg apai feladatok otthon, hanem szülői van. Szerencsére ezt a férjem is így gondolja, így nőtt fel ő is, hiába tradicionálisabb vidéki családból származik. Szülői értekezletre sem kizárólag én járok, hanem aki éppen ráér.
Milyen anya vagy?
Remélem jó! A férjemhez képest lazább, és igyekszem nem görcsölni azon folyamatosan, hogy tulajdonképpen mekkora felelősség az anyaság. Sokat aggódok, van bennem egyfajta nyomás, hogy mindent jól csinálok-e. A folyamatos készenlét üzemmód néha kimerítő. Frusztrál az idő múlása, mert nagyon gyorsan telik. Sokszor jön jól a belső békém, mert segít, hogy úrrá legyek minden kérdőjeles helyzeten.
Jobb ma szülni, mint harminc éve? Prof. Dr. Bánhidy Ferenc szülész-nőgyógyászt kérdeztük