Tóth Vera: „Most érzem magam a legszebbnek és a legjobban”
Tóth Vera duplán ünnepel: negyvenedik születésnapja és húszéves zenei pályafutása alkalmából egy rendhagyó dokumentumfilmmel ajándékozta meg közönségét. Az énekesnő, akinek karrierje a 2004-es Megasztár-győzelemmel indult, most egy összművészeti produkcióval idézi fel eddigi útját.
Ezeket láttad már?
Húsz év a reflektorfényben, egyedi hangzás, műfaji sokszínűség és folyamatos megújulás jellemzi Tóth Vera zenei pályafutását. Most egy különleges zenei dokumentumfilmben enged mélyebb bepillantást művészi világába. A budapesti Ludwig Múzeumban rögzített alkotás Nemes Márton Techno Zen kiállításának különleges vizuális környezetében született, ahol a zene és a képzőművészet különleges találkozása valósul meg.
Mi adta a zenei dokumentumfilm inspirációját?
Christina Aguilera inspirált, amikor a huszonöt éves pályafutását egy különleges dokumentum-koncertfilmmel ünnepelte. Egy kis szobában forgatták, ő egy szőnyegen ült, körülötte a zenekara – az egész produkció letisztult, mégis elképesztően profi hangzással készült. Lenyűgözött az egyszerűsége és az intimitása, ekkor döntöttem el, hogy a negyvenedik születésnapomra én is szeretnék valami hasonlót létrehozni. Nem másolni akartam, hanem saját utamat járni – egyszerűen hálás vagyok az inspirációért, ami elindított egy teljesen más irányba.
Hogy jött az ötlet, hogy a kortársművészet is befonódjon a koncepciódba?
Régóta barátok vagyunk Nemes Márton képzőművésszel, még az év elején beszélgettünk arról, hogy manapság nincsenek valódi művészgyűjtő helyek. Ez pedig kifejezetten káros, mert nem tudunk egymástól inspirálódni, pedig a művészetben épp ez lenne az alap. Számomra alapvetően fontos, hogy más művészeti ágakból is merítsünk, és építsük a kapcsolatokat, mert ez a jövő.
Pokorny Lia: „A színészetet szolgálatnak tartom”
Azt is érintettük, hogy az itthoni művészvilág gyakran klikkes, mintha csak a felső tízezer vagy az értelmiségiek férhetnének hozzá egy kortárs kiállításhoz. Ezzel szemben szeretnénk eloszlatni a tévhitet: a művészet nem csak egy szűk elitnek szól. Ha valaki elmegy egy kiállításra, rá fog jönni, hogy az bárkinek adhat valamit – legyen az laikus vagy hozzáértő. Ugyanez igaz a zenémre is: én mindenkihez szólok, nem csak egy szűk csoporthoz.
A filmben a múlt, a jelen és a jövő kapcsolódását láthatjuk.
A jubileumomról szóló film nem csupán rólam és az elmúlt húsz évemről szól. A múlt az ami volt, amiből tapasztaltunk, a jelenben hasznosítjuk ezt a tapasztalást és a jövő generációinak szeretnénk átadni. A filmbe meghívtam idősebb művészeket is, akiktől sokat tanultam, éppen ezért is nagyon fontos néha összejönni velük és együtt alkotni.
A kapcsolódások kulcsfontosságúak, legyen szó művészetek/művészek, vagy az utca emberének kapcsolódásáról. A jövőnk alkotói titka abban rejlik nekünk, művészeknek, hogy nyitunk egymás felé. A különböző művészeti ágak összekapcsolása sok társadalmi üzenetet hordoz: az egymásra való nyitottságunkat, a sokszínűség létezésének és a különböző stílusú emberek kapcsolódásának fontosságát tükrözi.
Márton az alkotásaiban rengeteg színt használ, egyáltalán nem depresszívek a művei, ami azt is szimbolizálja, hogy sokkal boldogabb emberek lehetünk, ha nem csak feketén vagy fehéren gondolkodunk az életről. Az igaz művészet és az emberi összefogás ereje mindenkit feltölt élettel – a közös zenélés vagy egy vasárnap délutáni kiállításlátogatás is mind-mind ezt szolgálja. Szeretnénk, ha az én közönségem eljárna kiállításokra, Nemes Márton közönsége pedig koncertekre, szerintünk ezt nem lehetetlen összehozni. Ahogy Martha Stewart mondta: „Nem kell gazdagnak lenned ahhoz, hogy igényes légy.”
Hogyan fogadták a felkérést a filmben látható művészek?
Nagyon féltem a visszautasítástól, de meglepő módon mindenki nyitottan és örömmel fogadta az ötletet, különösen miután elmondtam, hogy a forgatás helyszíne a Ludwig Múzeum lesz, ahol egy kortárs kiállítás adja meg a hátteret. A filmben olyan nagyszerű művészek tűnnek fel, mint Dés László zeneszerző, Hrutka Róbert zeneszerző, Kalmus Felicián csellóművész, László Attila jazz gitárművész, Mujahid Zoltán, Kiss Tibi, és Pásztor Anna énekesek. Mindannyian fontos szerepet játszanak az életemben, óriási megtiszteltetés volt, hogy együtt dolgozhattunk.
Miért fontosak neked a személyes kapcsolódások?
Ha ismered a másik személy történetét, sokkal finomabban tudsz bánni vele, könnyebben megérted, hogy éppen milyen élethelyzetben van. A közös párbeszédek mindig elengedhetetlenek. Ezt a szemléletet követjük a zenekaromban is: egy összeszokott csapat vagyunk, akik figyelnek egymásra. Úgy érzem, hogy hatással vagyunk másokra, és ez igazán jó érzés, mert azt jelenti, hogy az üzenet átmegy a szakmán belül is. Van egy szint, amit mi képviselünk, és amit szeretnénk, ha mások is elérnének.
Gulyás Michelle: „A megszerzett hírnevet nem szabad öncélúan használni, inkább arra kell törekednem, hogy azt jó célokra fordítsam”
Mit jelent számodra a korod, és milyen hatással van az életedre?
A film egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy ne hagyjuk, hogy a kor határozza meg, hogyan kellene kinéznünk vagy viselkednünk. Ahogy idősödünk, egyre fontosabb, hogy megtaláljuk a saját hangunkat és stílusunkat, ami igazán hozzánk illik. Ma már a televízióban, negyven felettieknek vitaminokat és öregedésgátló termékeket reklámoznak, mintha egy bizonyos életkor után minden lelassulna, ami így is van, de nem minden erről kell, hogy szóljon negyven után, ez nyomasztó lehet és szorongásokat okozhat. Én viszont ezzel a filmbéli színkavalkáddal és a fiatalos, friss stílusommal azt szerettem volna megmutatni, hogy ez nem így van.
Negyven felett is lehetünk szexik, élvezhetjük az életet, és nem kell lemondanunk semmiről. A XXI. században egy negyvenes nő már sokkal modernebb, mint akár egy generációval ezelőtt. Nem zavar a korom, most érzem magam a legszebbnek és a legjobban. Sőt, akár még öt-hat évet is letagadhatnék. Miért is kéne ekkora ügyet csinálni abból, hogy negyven lettem? Nem a korom okoz problémát, inkább az idő múlásával és az élet fogyásával kell szembenéznem, mert az élet szép.
Sokat segítesz másoknak azzal, hogy kimondod: negyven vagy, és jól érzed magad.
Miért keseregnénk emiatt, amikor inkább élvezhetjük a mindennapokat és tartalmas életet élhetünk? Ne hagyjuk, hogy a reklámok és a társadalmi elvárások határozzák meg, hogyan kellene élnünk vagy mit kellene viselnünk. Ha önazonosak és kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor bármilyen korban frissnek és fiatalosnak érezhetjük magunkat, és ez nem a korral való dacolás, hanem pozitív hozzáállás az élethez. Egy olyan nézőpont, ami sokkal tovább tarthat minket itt a Földön.
Agárdi Szilvia: „Meg kellett tanulnom segítséget kérni”
Szerinted azoknak, akiknek ez frusztrációt okoz, hogyan lehetne segíteni, hogy másképp éljék meg a korukat?
Szerintem sokszor mi magunk állítunk fel olyan korlátokat, amelyek aztán limitálják a boldogságunkat, harmóniánkat. Ha mindig csak mások külsejére összpontosítunk, vagy gyorsan ítélkezünk másokról, akkor könnyen elzárkózhatunk attól, hogy lelkileg teljesek legyünk.
Például, ha valaki jobban érzi magát a bőrében, amikor lefogy, akkor egy új stílus felfedezése akár az egész életére hatással lehet, erre is nyitottnak kell lenni, hogy megtaláljuk, mi áll jól igazán. A külső dicséret, amit mostanában én is kapok, hihetetlenül emeli a lelki állapotomat, még akkor is, ha én belül nem mindig érzem magam a legjobb formámban.
A kedves szavak másoktól segíthetnek oldani a belső frusztrációkat, és arra emlékeztetnek, hogy mindannyian megérdemeljük az elismerést és a szeretetet, amit a másik adhat, csak el kell fogadni és jó helyre tenni magunkban. Ezt az üzenetet szeretném átadni a filmmel is: sokkal boldogabbá válhatunk, ha nem korlátozzuk és skatulyázzuk be saját magunkat. Ha képesek vagyunk kilépni a saját korlátainkból, sokkal szabadabbak és elégedettebbek lehetünk.
Balla Eszter: „Adott élethelyzetben, adott tudásomhoz mérten mindig a lehető legjobb döntést hoztam”
Ha kívánhatnál magadnak valamit a következő húsz évre, mit szeretnél elérni, hogy teljes mértékben elégedett legyél?
A legnagyobb vágyam, hogy továbbra is élhessem a zenét, énekelhessek a színpadokon. Az, hogy továbbra is megtaláljam a munka és a magánélet egyensúlyát, az egyik legfontosabb dolog számomra. Az elmúlt években sikerült elérnem, hogy mindkét terület harmonikusan működjön, és ha ezt a jövőben is meg tudom őrizni, akkor igazán elégedett leszek.
Az életet úgy kell élni, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, finom hangolódásokkal a magunk irányába, időt adva a folyamatoknak és azt kövessük, ami a tapasztalatink szerint igazán nekünk való. Ehhez sok önismereti munka és türelem kell.
Ha mindannyian képesek lennénk ezt megtenni, kivárni a jó érzéseket, dolgozni értük, feldolgozni a múltunkat, gyerekkorunkat, nyugodtnak lenni, békével gondolni másokra és önmagunkra, sokkal kevesebb gyűlölet és több megértés lenne a világban. A legfontosabb, hogy a saját utunkat járjuk, erre rátalálni nem könnyű, de a saját példámon keresztül talán másnak is sikerülhet. A következő húsz évben is ezen gondolatokat követve szeretném élni az életemet.
