Tóth Andi: „Kicsavarták belőlem az utolsó cseppet”
A GLAMOUR már kapható, szeptemberi számának címlaplánya 15 évesen nyerte meg az X-faktort, 19 évesen állt igazán a lábára, és küzdött meg a saját szabadságáért. Tóth Andi ma olyan dalokat énekel, amilyeneket valójában szeretne, de ennek komoly ára volt. Nem sokan merik meglépni még tapasztalt felnőttként sem, amit ő fiatal felnőttként kivívott magának.
Ezeket láttad már?
Kevés olyan egyértelmű és borítékolható győztese volt eddig a magyar X-faktornak, mint amilyen Tóth Andi volt 2014-ben. Mégis izgultunk érte. Nem azért, mert ne tudtuk volna mind a biztonságos kis nappalinkban ücsörögve, milyen elképesztően tehetséges. Hanem azért, mert mindössze 15 éves volt. Amikor hétről-hétre színpadra állt, és egyre jobb volt, zavarodottan néztünk egymásra otthon: ez a lány már most olyan jó, hogy az egész világnak ismernie kell! A következő gondolatunk meg az volt: 15 éves, és joga van egy normális, egészséges gyerekkorhoz, ami nem a szórakoztatóipar gyomrában történik.
Megküzdött a függetlenségéért
Az X-faktoros hónapokat egyébként élete legszebb időszakaként írja le: „Olyan boldog voltam abban a pár hónapban, mint előtte soha – és azóta sem. Csak a zene töltötte ki a mindennapjaimat, semmi mással nem foglalkoztam.” Amikor kiesett a műsor harmadik helyezettje, Andi pedig döntős lett Horányi Julival, összeállt számára a kép. Pillanatokon belül itt a vége, az élete pedig a tehetségkutató eredményétől függetlenül örökre megváltozik. „Akkor jöttem rá, hogy tényleg vége. Nem lesz több próba, nem lesz több csajos este a többiekkel. Emlékszem, elkezdtem sírni.”
A műsor után nem kellett sok idő, hogy kipukkadjon a rózsaszín köd. Neki viszont nem csak átverekednie sikerült magán ezen a nagyon nehéz időszakon, de még merített is belőle a dalaihoz: „Gyorsan kipukkant a lufi. Azt hittem, hogy én irányítom majd az életemet, de mások tartották kézben a karrieremet. Akkor eléggé megsértődtem a világra, főleg, amikor rájöttem, hogy rossz irányba haladok, nem azt csinálom, amit szeretnék. Sok feszültség összegyűlt bennem, és négy év után annyi sérelem halmozódott fel, hogy senkivel sem akartam dolgozni. Gyűlöltem magam körül mindent és mindenkit. Aztán elkezdtem ezekből az érzésekből táplálkozva megírni a saját dalaimat.”
Pályája első négy éve azonban nem az alkotói szabadságról szólt, sőt a saját bőrén tapasztalta, milyen elképesztően könyörtelen a szórakoztatóipar – a gyerekekkel is. Nem engedték, hogy olyan zenét játsszak, amit én szeretnék, kicsavarták belőlem az utolsó cseppeket. Érzelmileg nagyon lehúzott a párkapcsolatom, így alkotni sem tudtam, ennek következtében nem volt pénzem. Nagyon nehéz időszak volt.
– emlékszik vissza az énekesnő, akinek a bulvármédia sem könnyítette meg az életét.
„Beütött a covid, így otthon szereztem dalokat, miközben nagyon padlón voltam, mert a szakítás miatt megcibált a média. A Lejtő című albumom nagy siker lett, de ami mögötte van, az nem egy sikersztori.”
Tóth Andi, akit csak kevesen ismernek
Ha épp nem zenél, az énekesnő legszívesebben utazgat, és más kultúrákban mártózik meg. A felfedezés öröme egy dolog, de ami igazán üdítő számára, az abból a szabadságból fakad, hogy senki sem ismeri.
„Frissítő az a kedvesség, amit külföldön tapasztalok, főleg, hogy ott senki nem ismer, nem bámulnak, levetkőzhetek úgy egy bikinire, hogy nem írja meg az újság.” – szögezi le Andi, akit egyenesen fáraszt a sztársággal járó állandó figyelem. Hogy mi lett a macifüles plüsspulcsiban bögrét szorongató lánnyal? Köszöni, ő is megvan, jól van. Csak épp nagyon kevés ember láthatja, ahogy a szobájában sorakozó plüssöket is. Mert igen, az a Tóth Andi, aki folyamatosan küzd, hogy védelmezze az énhatárait, a legnagyobb természetességgel merít a mesékből.
A kanapémon ül hat unikornis, egy embernagyságú, és több kisebb. Bár hamar fel kellett nőnöm, de a gyerekénemnek jó néha így nézni otthon a meséket.
Hogy mit lép akkor, ha mindenből elég? A nagymamájához megy, hogy elengedjen mindent, és a legnagyobb természetességgel élje meg a vidéki lány énjét. És ennek a Tóth Andinak magától értetődő dolog megetetni a nagyi tyúkjait mackónadrágban és egy bő pólóban. „Kiülök az állatokhoz, és hallgatom a semmit. Még a lócitrom illata is kikapcsol.”
Mit mond a szakember?
Dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója, gyermekvédelmi szakember szerint „minden gyereknek joga van arra, hogy kibontakoztassa a tehetségét, és ahhoz is, hogy számukra biztonságos körülmények között fejlődhessenek. A gyerekeket nem attól óvjuk, hogy a tehetségüket megmutassák, hanem hogy kizsákmányolás áldozatává váljanak és kihasználják őket. Gyerekkorú művészek esetén alapvető figyelmet kell fordítani arra, hogy egy fejlődésben lévő személyiségről van szó, akit nagy mértékben formálnak a külső hatások, a felnőttektől látott minták. Így a munka, amit a szórakoztatóiparban végeznek, sokkal nagyobb és többrétű hatást gyakorol rájuk. Képes komolyan befolyásolni a világlátásukat, az énképüket, a testképüket, sok esetben felgyorsítva és radikálisan leegyszerűsítve olyan folyamatokat, amelyek egyébként évekig tartanak (és sokféle mintából, hatásból, próbálkozásból állnak össze). A szórakoztatóiparban dolgozó felnőttek munkát végeznek, és az iparra vonatkozó elvárások szerint próbálják a legjobban végezni a dolgukat, azaz pénzt, nézettséget generálnak. A gyerekek számára viszont, amit csinálnak, nem a munkáról szól, hanem a figyelemről, az elfogadásról, a megfelelésről, az örömszerzésről, a szeretetről. Ezért van szükség külön odafigyelésre annak eldöntéséhez, biztonságos-e egy gyerek részvétele a szórakoztatóiparban; azaz tudják-e biztosítani a gyerek emberi méltóságát, véleménynyilvánítási szabadságát, az erőszakmentes gyermekkorhoz való jogát, és azt, hogy ez a gyermekkori élmény ne a kihasználásról szóljon. Se érzelmi, se fizikai, sem pedig anyagi értelemben.”
Olvasd el a Tóth Andival készült interjúnkat a GLAMOUR magazin szeptemberi számában.
