„Lehet valaki csilli-villi, ha belül rothad” - Tóth Andi új fotója alatt elszabadult a pokol
Ha ismert vagy, az ebben a pillanatban együttjár azzal, hogy céltábla és boxzsák is, a közösségi média felületeid pedig eleven dühöngők az internetezők számára. A Tóth Andi legfrissebb fotójára adott reakciók tökéletes lenyomatai annak: mindegy, mit csinálsz, bűnös vagy, ha a nép épp dühös (és a nép egy része mindig dühös), és le akarja vezetni a feszültségét.
Ezeket láttad már?
Tóth Andi szimplán megosztott pár fotót BACKOFF nevű ruhamárkájának vagány darabjaiban (igen, fiatal kora ellenére elmondhatja, hogy a zenei pályája mellett a hazai divatvilág térképére is felkerült), ami tökéletesen elég volt, hogy generációk ütközzenek meg alatta.
A kommenteket az első kávéja nélkül is világosan elválaszthatja egymástól az ember, aszerint, mi vol a mozgatórugója az írójának. Így váltak el egymástól az olyan típusú kommentek, mint hogy:
- Andi szép ugyan, de miért nem posztol kedvesebb fotókat, ne legyen már ilyen vad, és különben is, tetoválásai vannak
- mindenki úgy öltözködik és arról posztol, ahogyan és amiről csak szeretne, a test pedig még mindig az ember saját vászna, ami felett nincs hatalma másnak
- teljesen mindegy, mit csinál ez a nő, akkor sem fogják elfogadni
Csak hogy egészen konkrétan szemléltessük az Andi fotója alatt elszabadult "népköltészetet", szemezgettünk az egyes generációk legtipikusabb reakcióiból. Ami, ha megnézed, már nem is konkrétan Andiról szólnak, hanem arról, hogy generáció feszül generációnak, felhasználva egy karaktert, aki benne van a nagy, közös kollektív tudatban.
- Andi, te egy csodálatos tehetséges lány vagy. Sok fiatal példaképe. Miért nem mutatsz szépet, ami a szemnek is kellemes? Egy erős lány vagy, de szerinted ez szép, vagy jónak tűnik egyeseknek? Ebbe a durva világba a fiatalságot a szép a jó felé kéne irányítani. Tudja mindenki, ti, a híresek adjátok a divatot. Az ilyen viselet a durvaságot, a válságot mutatja. Haragszol, ha az emberek durván szólnak hozzád? Hát a durva vad képet mutatsz magadról.
- Úgy látom, egyes emberek Andin élvezik ki a hétköznapi unalmas életüket. Egy beszólás vagy kritika szebbé teszi a napjaitokat? Miért kell őt mindig piszkálni, főleg a saját Instáján? Ha nem tetszik akkor odamegyek annak az oldalára, akit szívesen nézek.
- Csak egy kérdés: ki a jóisten vett rá arra, hogy ezeket a tetkókat a gyönyörű lábadra varrasd, ezzel elcseszve a látványt? Tulajdonképpen semmi közöm hozzá, de miért kell neked, tehetséges művésznek oda lealacsonyodni, hogy vászon legyél egy tetoválónak, aki sehol sincs hozzád képest?
- Ne haragudj, mint egy drogos, szép jövőkép
- Szerintem közel 30 éves lehetsz. Egy szakadt nadrág van rajtad, egy tunikaszerű fekete póló, az arcod szomorú, élcelődő. A hajad rendezetlen. A bőröd agyonszoláriumozott. Azt kívánom, légy boldog, igényes nő, aki felöltözik a korosztályának megfelelően szépen, csinosan. De ha ebben a mélabús, áldozati szerepkörben tartod magad, aki fellázad, mert bántják, az beteges. Légy egészséges, mosolygós. Örülök, hogy a zenéddel szeretnél kitűnni, nem pedig a bugyi melltartós képekkel, mint sokan.
- Amit ide írtál Tóth Andi fotója alá, ami a példamutatásról szólna szerinted stílusban, akkor remélem ezt megteszed Billie Eilish Instáján is… Nézz körbe ott, és a 110 milla követőinek ő mutathat példát a hasonló öltözködési stílusban és viselkedésben.
A kommentkultúra (hiánya) csak tünet
Gyakran fogalmazzuk meg a GLAMOUR felületein, és hiszünk is benne, hogy véleményt felvállalni és kifejezni fontos, mindezt asszertíven tenni viszont annál is fontosabb. A közösségi média kommentszekciója azonban ebben a pillanatban nem más, mint virtuális dühöngő, a hírességek pedig eleven céltáblák, akiket ebben a pillanatban semmilyen jogszabály nem véd a kéretlen és bántó véleményekkel és a trollokkal szemben. Andi példája viszont finoman rámutat: a kommentkultúra hiánya mintha csak tünet lenne, a mélyben viszont ott lapul a valódi probléma: generációk, akik nem képesek mit kezdeni egymással, és minden energiájukat arra használják, hogy megdöntsék és felsózzák a másik világképét, méghozzá azért, mert értéktelen, idejemúlt, fenyegető vagy épp más. És amíg ezzel a feszültséggel nem kezdünk valamit egyéni és csoportszinten, addig nem tudunk mire alapozni. Úgyhogy jó munkát mindannyiunknak!
