Terveiről vallott Tomán Szabina: „Megtaláltam a helyemet, a hangomat"
Tomán Szabina – a TOMAN DIET megteremtője. Az ország legdrágább részén van egy közel négyszáz négyzetméteres központja, a belvárosban és az országban közel húsz szalonja, terjeszkedik külföldön, de emellett saját kiteljesedése felé is eltökélten halad.
Ezeket láttad már?
Ámulva figyeljük évek óta, mindig inspiráló Tomán Szabinával beszélgetni. Vajon honnan a fegyelmezettsége, hite, energiája? Szily Nóra pszichológus, újságírónak őszintén mesélt sikereiről, és az éppen őt foglalkoztató kérdésekről
Ha Tatabányán összefutottam volna veled kamaszként – kivel találkoztam volna?
Egy kis madárcsontú, lelkes, örökmozgó, mindenre kíváncsi, csacsogó lánnyal, aki tele van vágyakkal. Arról álmodoztam, hogy nyithassak egy kis szatócsboltot, amiben akkortájt dolgoztam is.
Édesanyád egyedül nevelt fel benneteket. Az első kép a női létről nyilván tőle jön.
A mai napig jellemzőek rám azok a mozdulatok, amiket kislányként megfigyeltem. Reggel kimentem a konyhába, ő mindenkinél hamarabb kelt, kitámasztotta a kis tükrét, és a konyhaasztalnál sminkelt. Munkamorálban pedig azt a példát hoztam tőle, hogy magamra számíthatok, és csak munka révén érhetem el azt, hogy senkitől ne függjek. Tudjak magabiztosan létezni. Soha nem engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy ne legyen újabb tervem.
Több helyütt elmondtad, hogy „békítőbabaként” vártak, ami végül nem sikerült, hisz még azelőtt elváltak a szüleid, mielőtt megszülettél. A férfi minta miként alakult benned?
Jelen volt az apukám, de nem úgy, mintha együtt éltünk volna, viszont nagyon szoros a kapcsolatom a bátyámmal. Ő volt a védelmezőm. Egy kislány életében fontos az önbizalom kialakulásában, amit egy apa tud adni a lányának, és ez pótolhatatlan. Nagyon figyeltem arra a lányaimnál, hogy az apukájukkal mindkettőjüknek tökéletes legyen a kapcsolata. Sokat dolgoztam magamon, az instabilitáson, az apa hiányán.
Amikor megértettem, hogy miért reagáltam korábban úgy, ahogy, milyen sémákat hoztam a párkapcsolatokba, akkor ez a helyére került. Előtte sokáig nem tudtam a nőiességemet úgy vállalni. Amióta mindezzel tisztában vagyok, próbálom kezelni, hogy a nőies Szabina ne vesszen el a hétköznapi döntések, a kemény tárgyalások révén.
A családom és a barátaim számára megmaradtam annak a tizenöt éves hebrencs kislánynak. Kialakítottam ezt a kettősséget. Tinédzserként is ki kellett állnom magamért, modellként a világ másik oldalán, ahogy most az üzleti érdekeket képviselem.
Kell az alkalmazkodóképesség, kezelni kell tudni a kudarcokat, épülni belőlük és folyamatosan figyelni. Mindig is figyeltem arra, hogy úgy csináljam a dolgaimat, hogy velem ne legyen probléma.
Ez a megfelelési vágy fény és árnyék is.
Az árnyoldala az volt, hogy sok kompromisszumot kötöttem akár egy kampányfotózás érdekében, vagy a magánéletem egyes szakaszaiban. Sokáig a saját jóllétem képviselete okozott problémát. Kerültem a konfliktusokat. Amira születésekor jött egy határ. Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy játsszanak az időmmel, mert azt a gyerekemnek akartam adni. Másfél évre mindent félreraktam, elvágtam magamtól a külvilágot. Külföldre utazgatni nem lehet kisgyerek mellett. Nagy váltás volt, és amikor eljött az idő, hogy már nem volt rám szüksége egész nap, akkor jött a kérdés: most ki vagyok én?
Aztán kitaláltad… Harminc kiló fogyás után ugyanolyan bátran vágtál bele a lifestyle-bizniszbe, mint amilyen vakmerően felültél annak idején először modellként a Milánóba tartó gépre. Nem féltél?
A legsikeresebb dolgaim mindig az ismeretlenbe történő hatalmas ugrással kezdődtek. Amikor a modellkedésben kezdtem sikereket megélni, magabiztosabb lettem. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a határokat folyamatosan ki kell tolni. Mindig tudni kell, hogy mik az erősségeid és mi az, ami kevésbé megy, ahhoz pedig csapatot kell építeni. Nem akarom elhitetni magamról, hogy tudok mindent, meg én vagyok a legnagyobb női vállalkozó az országban, mert ez nem igaz.
Mik az erősségeid szerinted?
A kitartásom és hogy a hátamon tényleg fát lehet vágni. Ezt is az anyukámtól örököltem.
És mi a gyengeséged?
A részletek, mert szeretem egyben látni a vízióimat. Elkezdek gondolkodni, alkotni, tervezni, közösséget alakítani. De megtaláltam azokat a precíz embereket, akiknek viszont jó a monotóniatűrésük, ami nekem nincs.
Mikor jöttél rá, hogy példaképpé váltál?
Modellként könnyű volt ezt kezelni, mert az aktuális munkának tulajdonítottam. Ha valaki azt mondta, hogy Náray-modell, akkor nem a magam érdemét értettem rajta, hanem Tamás zsenialitását, tudását és értékét.
Mikortól lettél Tomán Szabina?
A céggel. És amióta kikérem magamnak. Volt egy dacos időszakom, amikor ötszázmillió volt a bevétele a cégnek, csak dolgoztam, dolgoztam, és még mindig valakinek a valakije voltam. Az exfeleség, az exmodell. Segítséget kértem egy coachtól, hogy miként tudok ezen változtatni, hogyan tudom letenni ezt a puttonyt.
Azt akartam olvasni például egy cikkben, hogy Tomán Szabina az, aki működtet egy sikeres vállalkozást, több családnak megélhetést ad. Tessék ezt észrevenni! Rengeteget kellett ahhoz dolgoznom, hogy meg tudjam mutatni az eredményeimet. Ilyen szempontból hátrányból indultam.
Milyen fura, nyilván a felszínesen ítélő azt hinné, hogy neked könnyű volt épp ezzel a külsővel…
A „neked könnyű” lesz a második és harmadik keresztnevem. Ezeket mindig megkaptam.
Nem titok, hogy a negyvenes éveid közepén jársz. Ezzel hogy vagy?
Mivel az elmúlt évek arról szóltak, hogy bebizonyítsam, hogy nem csak szép vagyok, ezért nem jelent nyomást. Nincs bennem akarás, hogy fiatalnak látszódjak, agyonfilterezzem a képeimet, vagy megműttessem magam. Ez pontosan azért van, mert nem azt akartam, és nem is azt akarom láttatni, hogy szép vagyok, hanem egy tapasztalt üzletasszony, aki magasszintű tudással rendelkezik. Mindig megvan a következő célom, és folyamatosan tanulok. Tudom, hogy mit szeretnék. Lehet, hogy azért is beszélek ennyire kényelmesen erről, mert a magánéletem nagyon biztos. Nincs kétségem ebben.
Mi ennek a kétségnélküliségnek az alapja?
Mi. A férjem meg én. Minden eddigi rossz tapasztalatunk, magánéletileg, üzletileg, minden eddigi legboldogabb és legszomorúbb pillanataink, minden veszteségünk, minden nyereségünk eredménye ez. Most már tíz éve vagyunk együtt, és a mai napig azt gondolom, hogy van egy biztos kötelék köztünk.
Megtaláltam a helyemet, a hangomat, és azt látom, hogy ő is. Nekem ő a biztonság. Számomra ez a szó sokkal többet ér, mint a szerelem, bár most is azt érzem iránta! Mindketten tudjuk, hogy itt vagyunk egymásnak megkérdőjelezhetetlenül. És haladunk együtt tovább. Tervünk és ötletünk van bőven!
Úgyhogy most visszahúzódom, és elkezdem a saját működésemet újraoptimalizálni, felépíteni. Itt vagyok ezekkel az álmokkal, a tudással, most a családom és a saját céljaim az elsők. És ugyanezért le kellett mondanom a reflektorfényről. Akkor tud adni az ember pénzt, tudást, önbizalmat, ha neki is megvan.
Szeretném, ha az elmúlt évek tapasztalatai leülepednének, hogy megtaláljam, mi az irány. Ezt csak akkor fogom tudni, ha én újulok meg. Mert ennek a cégnek én vagyok a vezetője, ennek a két gyereknek én vagyok az anyja, és ennek a férfinak én vagyok a felesége. Ha én nem fogok tudni többet adni, akkor az egész a kukában fog landolni, és nem azért dolgoztam ennyit.
Folyamatosan igényled a megújulást?
Nekem nincs kész és nincs vége. Olyan dolgokat tanultam meg, amiket tudok kamatoztatni, és ezt a tudást új termékekbe, tervekbe fogom beépíteni. És azért leszek kicsit önzőbb a tavalyi év után, mert eddig nagyon sokat adtam. Ingyen mentorprogramokat tartottam, bármikor bárki felhívhatott, elhívhatott egy kávéra, teára, de ez a számokon megmutatkozott tavaly, mert visszaesésünk volt.
Ha azt mondom, hogy tíz év múlva újra találkozunk – bár remélem, nem kell annyit várnom, akkor mitől csillogna így a szemed? Mikor mondanád, hogy Nóra, sikerült!
Tíz év múlva mondjuk legyen üzleti tevékenységem, de az ne vegyen el az életemből többet, mint napi két-három óra. Az mindenféleképpen fontos, hogy a gyerekeimet és a családomat sokkal többet szeretném magam mellett tudni. Persze a munkát nem fogom elengedni szerintem soha, mert nekem az óriási motiváció.
Elmondjam mi lenne jó húsz év múlva? Ott vagyok például sokat Dél-Franciaországban, mert az a hely nekem szerelem, és ott vannak velem a lányok, esetleg akár már unokák is. Látogass meg minket te is, meghívlak. Lemegyünk a partra, elmegyünk a kedvenc halasomhoz. Jó tervek, ugye?
Nagyon sokszor előkerül a tudatosság. Miben vagy ösztönös?
A gyereknevelésben. Ha elakadok, akkor tanácsot kérek. Amúgy még az emberi kapcsolataimban. Az üzlet döntéseimben már egyre kevésbé.
Mit jelent kicsit letenni ezt a fegyelmezettséget? A felelősségek súlyát?
Lemenni a dörgicsei pici présházunkba, amit felújítottunk. Éppen beszélgettük a férjemmel, hogy tavaly nyáron volt egy augusztusi nap, ültem kint a teraszon, és azt mondtam, annyira jól érzem magam, hogy karnyújtásra van a családom, együtt vagyunk, és ott bármit megengedhetek magamnak, mert biztonságot ad. Nem kell sminkelnem, szuperül kinéznem, és lehetek akár csúnya is a férjem előtt. Ő azért biztosan nem fog elválni tőlem, mert épp nem tökéletes a hajam.
Stylist: Pintér Judit, Smink: Kassai Fibi, Haj: Radván Simon
