Szujó Zoltán: „Az érzelmeimet le tudom választani az objektív tényektől"
Szujó Zoltán kicsit gondolkozott, majd belevágott élete egyik új kalandjába, és a közkedvelt műsorvezetőt mindenki imádja a szerepében.
Ezeket láttad már?
Szujó Zoltánnak, a Formula 1-es futamok helyszíni riporterének gyerekkori álma vált valóra. Az RTL a The Floor – Csak egy maradhat című kvízműsor vezetését bízta a sportriporterre, és a merész választás mindenkinek bejött, a nézőknek, Zolinak és a csatornának is.
Számítottál ekkora közönségsikerre, amikor elfogadtad a felkérést?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy bíztam abban, hogy sikeres lesz a műsor. Nagy kérdés volt, hogy engem, egy vetélkedő házigazdájaként mennyire fogadnak el a nézők, hisz náluk a személyem a sporttal van összekötve. Hihetetlenül jólesik, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kapok az utcán jártamban-keltemben.
Úgy tűnik, sokan nézik és szeretik a vetélkedőt. Az adatok azt is megmutatják, hogy a fiatalabb korosztályt is sikerült a képernyő elé ültetni ezzel a produkcióval, és annál jobb élmény nem sok van, mint amikor egy család együtt játszik és kiabálja a helyes megfejtést.
Nem izgultál, hogy egy számodra teljesen új területen kell kipróbálnod magad?
Érdekes történet ez. Azzal hívott fel az RTL csapata, hogy házon belül mindenki egyetértett abban, hogy a Floort nekem kell vezetni. Hihetetlen nyomás alá kerültem ezzel, pedig nem lett volna sértődés abból sem, ha meghívnak egy castingra, ami természetes része a kereskedelmi televíziózásnak.
Gyakorlatilag úgy ajánlották fel ezt a lehetőséget, hogy semmi tapasztalatom nem volt az ilyen jellegű műsorvezetésben. Átfutott a fejemen, hogy teljes felelősséggel be merjem-e vállalni, de nem gondolkodtam sokat, mert már régóta szerettem volna vetélkedőben kipróbálni magamat.
Van gyakorlatod a kamerák kereszttüzében állni, jelentett kihívást a forgatás?
Izgultam a felvételek elkezdése előtt, de az hamar elmúlt. Nagyon jó fejek voltak a játékosok, remek kapcsolat alakult ki velük és a stábtagokkal is. A legjobban akkor izgultam, amikor már ment a műsor felvezető promóciója. Nagyon sok kérdőjel felmerült bennem, hogy fogják-e szeretni a nézők.
Segített valamit a sportriporteri pályafutásod?
A sportriporteri munkám felkészített egy vetélkedő kihívásaira. Figyelek a részletekre, szabályokra, játékosokra. Próbálok a nézők fejével gondolkozni és érthetővé tenni bizonyos helyzeteket.
Mit kaptál ettől a műsortól, amit sportriporterként is tudsz majd használni, ha visszatérsz a közvetítések világába?
Egy sportközvetítésben nem beszélget a sportolókkal az ember, mint itt verseny közben a játékosokkal. Majd később fog leülepedni bennem, hogy ebből az új tapasztalatból mennyit tudok építkezni. Az már a helyére került bennem, hogy a három év műsorvezetés a Reggeli című magazinműsorban sok mindenben segített, lazított a kamerák előtt.
Kevesen emlékeznek rá, hogy 2008 januárjától háromhetente Barabás Évivel, vagy Ördög Nórival vezettem az RTL reggeli műsorát. Nem nézem vissza az összes adást, de néha úgy látom, hogy magamhoz képest mesterkélt vagyok. Ha ez a viselkedés a jövőben természetesebbé tudna válni, annak örülnék. Valószínűleg az önbizalom ezt meg fogja hozni, és még jobb leszek.
Mennyire vagy képben a műsor szerteágazó témáival kapcsolatban?
Ember nincs a Földön, aki minden témával tisztában van. A sportos témákon kívül a földrajzot nagyon szeretem, a gépkocsi felségjelzéseket, pénznemeket, zászlókat már figyelgettem gyerekkoromban. Ha fel kell ismerni különböző jelmezes karaktereket, influenszereket, akkor elfogy a tudományom, és akad olyan zöldség és gyümölcs is, mint például a durián, amire én sem vágom rá a nevét.
Te bírod az olyan pszichológiai nyomást, mint ami a versenyzőkre nehezedik?
Amit kevesen tudnak, és a forgatás közben érzékeltem én is, hogy ez egy nagyon komoly pszichológiai hadviselés. A versenyzés nyolcvan százaléka pszichológia, kinek milyen a stressztűrő képessége, ki hogyan tudja kibillenteni az ellenfelét a magabiztosságával, egy-egy félmondattal, nézéssel. Pont ezért izgalmas.
Negyvenöt másodperc nem sok idő, és gyorsan mondani kell a megfejtéseket, ami reflektornál, kamerával szemben, időnyomás alatt nem egyszerű, még ha egy felmosóvödörről is van szó. És ott van az ellenfél, aki szintén 8 millió forintra hajt. Persze lehet barátkozni, és jó is, ha van egyfajta emberi kapcsolat a két versenyző között, de végül csak egy maradhat, mindenki mindenkinek az ellenfele.
Könnyen ki lehet téged billenteni az egyensúlyodból?
Tanulom, hogy ne lehessen, ezért sokat meditálok. Alapvetően érzelem vezérelt embernek gondolom magam, de az elmúlt években azt hiszem, hogy sikerült az érzelmeket külön kezelni az objektívnek vélt valóságtól. Ez sokat segít abban a társadalmi munkában, amit a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökeként végzek 2022 decembere óta. Komoly hasznát veszem annak, hogy az érzelmeimet le tudom választani a tényektől.
A tavaszi tragikus ralibalesetnél erre szükség is volt...
Nagyon megérintett az a baleset a ralipályán, még akkor is, ha jelen tudásunk szerint az áldozatok is követtek el hibát. Egy felelős szövetségi elnök megnézi, hogyan lehet a versenyzőket és a szurkolókat saját maguktól megvédeni. Ezen dolgozunk keményen. Ezt a tragédiát próbáltam abba a mederbe terelni, hogy tanuljunk belőle, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló.
A sportriporteri pályafutásod alatt szembesültél már tragédiával?
Amikor Jules Bianchi francia autóversenyző balesetet szenvedett a Forma-1-es japán nagydíjon 2014-ben, akkor én voltam a kommentátor. Azokat a perceket és órákat senkinek nem kívánom, amikor mondanod kellene valamit közvetítő-riporterként. Amikor tudod, hogy azért nem játsszák vissza a lassítást, mert óriási a baj.
2015-ben, hosszú kóma után vesztettük el a versenyzőt. Ez egy nagyon kegyetlen része a mi munkánknak, hogy tragikus esetek kapcsán is meg kell szólalni és tájékoztatni a nézőket. A sors talán nem véletlenül állított egy ilyen kihívás elé, mint a nyergesi autóbaleset. Ha valós változást akarunk elérni a hazai raliversenyek biztonságával kapcsolatban, annak most jött el az ideje.
Mi lesz a következő sportriporteri feladatod?
Most nincsen ilyen felkérésem, sok egyéb feladatom van, nem is lenne rá időm. Van függőben egy projektem, amiről két hét múlva tudok csak beszélni.
Tartogatsz még valami meglepetést, várhatunk valami szokatlant tőled?
Amiről gyerekként álmodtam a vetélkedővezetéssel, azt megvalósítottam. Kissrácként Vágó Istvánt, Rózsa Györgyöt, Egri Jánost néztem a tévében, és a persze a sportriportereket. Két dolgot szerettem volna elérni a tévézésben: sportriporterként dolgozni és vetélkedőt vezetni.
Mind a két álmom, a Forma-1, amivel ismertté váltam, és a The Floor vezetése az RTL képernyőjén valósult meg. Negyvenhét évesen jó kimondani, hogy minden, ami ezután jön ebben a hivatásban, csak hab a tortán. Nem szeretnék telhetetlenül állni az élethez. Nem várok többet ettől a hivatástól, és amilyen feladatot még kapok, azt a legnagyobb szeretettel, alázattal és felkészültséggel fogom csinálni.
Ha mindent elértél mi hajt még előre?
Az élet más területein is lettek feladataim. Minden nap úgy kelek fel, hogy a társadalmi munkában végzett munkám a legjobb legyen, és a magyar autósportot újjá tudjam szervezni.