Sydney van den Bosch nagyon komoly döntést hozott, és büszkén vállalja!
Sokakat megdöbbentett Sydney van den Bosch története, amikor néhány évvel ezelőtt őszintén mesélt betegségéről, és élete egyik legmeghatározóbb döntéséről: a kétoldali masztektómiáról. Szerencsére mostanra teljesen felépült, és azóta még fontosabb küldetésének érzi, hogy a témát övező tabukat ledöntve felhívja az emberek figyelmét a szűrővizsgálatok fontosságára.
Ezeket láttad már?
A napokban egy csodálatos fotósorozattal és egy exkluzív interjúval tudatta a nagy világgal Sydney van den Bosch, az egykori szépségkirálynő, influenszer, a TV2 képernyőse, hogy rátalált a szerelem. A szemfülesebbek pedig azt is észrevehették, hogy a közös címlap több szempontból is különleges - például azért, mert Sydney tudatosan nem retusáltatta le a fotóról a beavatkozásra és a betegségére utaló heget.
Pár éve a betegséged miatt meg kellett hoznod életed egyik legmeghatározóbb döntését.
Korábban az anyukámat is mellrákkal diagnosztizálták, átesett egy nagyon nehéz betegségen. Már egész pici kislányként a megelőzésre neveltek, hogy nem akkor kell tüzet oltani, amikor ég a ház. A mai napig visszacseng anyukám egy mondata a fülemben: „A mama mindig időben volt”. Neki köszönhetem, hogy nem félve, rettegve tekintek a különböző szűrővizsgálatokra.
Pár éve egy nőgyógyászati szűrővizsgálaton került szóba az orvosomnál a történetük, és az én esetleges genetikai hajlamom a betegségre vonatkozóan. Azt gondolom, jobb félni, mint megijedni, sokkal könnyebb preventív gondolkozni, mint egy későbbi bajjal foglalkozni, ami már lehet, hogy nem is menthető.
Ezután elmentem egy vérvételre, egy genetikai vizsgálatra, és kiderült, hogy a BRCA a génmutációt hordozom a testemben. Ezt követte néhány szűrővizsgálat, például a mammográfia, ami bizonyos kor felett ajánlott.
Nem felejtem el a vizsgáló orvos első reakcióját, nem értette, mit keresek ott ilyen fiatalon. Kiderült, hogy baj van, pont egy lépéssel voltunk azelőtt, hogy megsokszorozódjon a testemben a mellemben lévő daganat, sajnos még így sem tudtam elég gyors döntést hozni, mert a műtét napjára már elindult ez a folyamat. Nem akartam kitenni magamat többszörös műtétnek, esetleges kemoterápiának, helyette inkább a kétoldali masztektómiát, melleltávolítást választottam.
Ha ezt nem teszem meg, rengeteg olyan kezelés és sorozat következett volna az életemben, amibe lehet, hogy én magam belebetegedtem volna. Nem szerettem volna félelemben élni. Egyáltalán nem féltem, még a műtét után sem éreztem magam rosszul lelkileg, sőt inkább megnyugvás volt számomra, hogy megelőztem egy olyan betegséget, ami akár az életembe is kerülhetett volna. A testemen lévő hegek, mindig emlékeztetnek rá, mennyire jó, hogy élek.
Hogy érzed, mostanra sikerült teljesen feldolgoznod lelkileg a betegségedet?
Sokáig őrlődtem, hogyan és mennyit osszak meg a nyilvánossággal a betegségemmel kapcsolatban. Titkoljam és inkább ne beszéljek róla? Mivel teszek jót? Idővel rájöttem, hogy talán az őszinteség a legcélravezetőbb. Ha elmesélem másoknak is a történetemet, talán lesz olyan, akinek éppen ezzel tudok majd segíteni.
Közel fél évig gondolkodtam, mire meghoztam a döntést. Nem is a betegségem elfogadása, hanem annak másokkal való megosztása vetett fel kérdéseket bennem. Utólag visszagondolva úgy érzem, mindenképp megerősített, korábban egy törékeny, sérülékeny kis pillangó voltam, aki egy erős, védelmező szülői pajzs ölelésében nevelkedett.
A betegségem mindent megváltoztatott, rengeteget fejlődtem. Szerintem, ha az ember ezt természetesen kezeli, akkor a környezete is úgy fogadja el, nincs ebben semmi titkolnivaló.
Milyen reakciókat, visszajelzéseket kaptál a betegségeddel kapcsolatban a nyilvánosságtól?
Elképesztően elferdült világban élünk, mindenki radikálisabban él, hiányzik az őszinteség, ezért is rettegtem annyira, hogyan fogadják majd az emberek a történetemet. Miután megjelent a GLAMOUR-ban a betegségemmel kapcsolatban az interjú, kellemesen csalódtam az emberekben, ez a cikk visszaadta nekem az emberekbe való vetett hitemet.
Elképesztő, mennyi szeretet vett és vesz még mind a mai napig körül. Ez a betegség valamilyen szinten mindenkit érint, nemcsak rólunk, nőkről van szó, hanem szüleinkről, nagyszüleinkről, barátainkról, gyermekeinkről. Ezért is éreztem a mai napig fontosnak, hogy még többet beszéljek a megelőzésről, a szűrővizsgálatok fontosságáról. Nem szabad homokba dugni a fejünket, a félelem nem oldja meg a problémát.
Mit szeretnél üzenni azzal, hogy nem retusáltattad le címlapfotóról a műtét utáni heget?
Minden heg egy lenyomat egy korábbi történésből, amikor nagyon erősnek, és bátornak kellett lenned. Miért kellene takargatni, ahelyett, hogy inkább büszkén viselnénk ezeket a testünkön lévő múltbéli lenyomatokat? Hány olyan történetet hallunk császárral szült nőktől, akiket megbélyegeznek azért, mert szerintük a „könnyebbik utat választották”?
Ha egy nő ránéz arra a hegre, nem ez kellene eszébe jusson, hanem az, hogy egy csodálatos gyermeket hozott a világra.Egy heg soha nem kelthet szégyenérzetet, amit el kellene takarni, ez egy fontos szimbólum, amire mindig jó ránézni, mert emlékeztet rá, hogy valami rendkívül fontos dolog történt veled, ami megváltoztatta az életedet.
NE FELEDD! Ha segítségre, további információra van szükséged, bátran fordulj a Magyar Rákellenes Ligához és keresd fel a nőgyógyászod!
Sytlist: Csillag Szilvia, Smink: Kredits Enikő, Haj: Czinege Donát
