„Most egy nagyon elégedett szakaszában vagyok az életemnek” – Interjú Sváby Andrással
Sváby András új arcát ismerhetjük meg a VIASAT3 egyik legújabb műsorában. Az Útközben elmeséled című lakóautós roadmovie sorozatában riportalanyai életének meghatározó helyszíneire látogatnak el.
Ezeket láttad már?
Gyerekkorunk legszebb emlékeinek helyszínére mindig megható élmény ellátogatni. Sváby András most nyolc hírességet – Alföldi Róbertet, Geszti Pétert, Falusi Mariannt, Kajdi Csaba Cylát, Lakatos Lászlót, Rubint Rékát, Szabó Győzőt és Szilágyi Liliánát – kísér el erre a nem mindennapi utazásra, akikkel két teljes napot tölt együtt, és útközben mindent megbeszélnek.
Vágytál rá, hogy kipróbáld magad valami új dologban?
Őszintén szólva én most egy nagyon elégedett szakaszában vagyok az életemnek. Egy ideje azt érezem, hogy minden jól halad, a szakmai életemben is, és nem voltak olyan vágyaim, hogy más típusú műsort csináljak.
Ekkor jött a hívás a gyártócégtől, az UFA Produkciós Kft-től, illetve a VIASAT3-tól, hogy van ez a műsor, én pedig már az első mondatnál tudtam, hogy ez engem nagyon érdekel, és biztos, hogy nagyon klassz lesz.
A Heti Napló mellett most már az Útközben elmeséled is különleges helyet foglal ez a szívemben. Olyan ez, mint, amikor valakinek két vagy több gyereke van, és egyformán szereti mindet. Nem a szereteten kell osztozni, hanem éppen ellenkezőleg, megduplázódik az ember szíve. Ettől függetlenül a Heti Napló a fő műsorom, és most nagyon jó érzés úja hazatérni hozzá.
Mi volt ez az első mondat, aminek nem tudtál ellenállni a felkéréskor?
Az, hogy lakóautóban, számomra is érdekes ismert emberekkel kell együtt utazni, és eltölteni velük két teljes napot.
Miért fogott meg téged azonnal ez az egyetlen mondat?
Függetlenül attól, hogy korábban soha nem fogalmazódott meg bennem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló műsort szeretnék csinálni, azonnal éreztem, hogy ez egy nagyon különleges szituáció.
Az ember ül egy autóban, ami nemcsak egy autó, hanem két napig a lakása is, együtt utazik valakivel, akivel együtt főznek, kvázi együtt alszanak, nyitnak ki egy üveg bort és beszélgetik át az estét – mindezt kütyük nélkül, hiszen a telefont már az elején eltesszük. Ez egy különleges szituáció, mert minden vendégemmel olyan dolgokról tudtunk beszélgetni, amire az embereknek a való életben egy átlagos napon nincsen lehetősége.
Mikor nyílik alkalmunk arra, hogy akár a legjobb barátunkkal, akár a házastársunkkal két napon keresztül csak és kizárólag beszélgessünk egymással? Nagyon ritkán adatik meg ilyesmi. Még azzal az emberrel sem tudjuk kivételezni, akivel együtt élünk, mert ott vannak a gyerekek, a munka és a folyamatos tennivalók.
Ez a műsor megteremti azt a speciális helyzetet, hogy a két nap alatt olyan oldalát ismerjük meg egymásnak, amit addig nem. Sőt, én a magam részéről azt érzem, hogy nemcsak őket, de magamat is jobban megismertem.
Mik azok a dolgok, amiket önmagaddal kapcsolatban megismertél a műsor és a vendégeid által?
Iskolás koromban évekig figyelemzavarral küzdöttem, emiatt volt egy olyan félelmem, hogy vajon tudok-e két napig összpontosítva egy emberre figyelni. Ebben a műsorban nekem minden rezdülésre, érzelmi megnyilvánulásra jól kell tudnom reagálni, nem veszíthetem el a fonalat.
Szerencsére ezzel nem volt probléma, és minden riportalannyal nagyon jól és könnyen tudtam kapcsolódni. A vendégek nagyrészével azóta is szinte szorosan tartjuk a kapcsolatot, ami egy remek visszaigazolás nekem arra, hogy nemcsak én éreztem magam jól velük, hanem ők is velem.
Emellett azt érzem, hogy sokkal nyitottabb lettem azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik engem alapvetően kevésbé érdekelnek. A műsor alatt például az egyik ilyen téma volt a spiritualitás.
Te mennyire vagy sátrazós, lakóautós típus, kihozott a komfortzónádból, hogy kempingben kellett aludni?
Nem próbáltam még a lakóautózást ezelőtt, sátorban pedig utoljára gyerekkoromban aludtam a szüleimmel, amikor Bulgáriában nyaraltunk az 1970-es és '80-as években. Viszont nagyon sokat hajózok, ami tulajdonképpen egy úszó lakóautó, és ennek a hangulata közel áll a lelkemhez.
A koncepció része volt, hogy a kutyád is veletek tartson?
Nem volt a terv része, de azt éreztem, hogy abszolút kihagyhatatlan. Ő egy született tévés, teljesen máshogy kezd el viselkedni, amikor forogni kezd a kamera. Nagyon sokat segített a jelenléte a megható, mély pillanatokban, amikből azért akadt rendesen.
Visszatekintve, milyen élmény volt ennek a nyolc résznek a forgatása, ha lehetne, folytatnád?
Én általában nagyon önkritikus vagyok, a párom szerint túlságosan is. Szinte soha nem tudok örülni a pillanatnyi sikereknek sem, mert azt érzem, hogy lehetett volna jobb. De ennek a műsornak minden másodpercét sikerként éltem meg, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jól sikerült műsor lett, mind a nyolc rész egyformán remek. Természetesen örülnék a folytatásnak.
A te gyerekkorodnak mik a fő helyszínei?
A legfontosabb helyszíneim mindenféleképpen Budapest és Kisoroszi. Budapesten születtem, oda jártam iskolába, de minden szabadidőmet, hétvégémet, nyári, tavaszi és őszi szünetemet Kisorosziban töltöttem. Ott voltak a barátaim, akikkel bandáztam, buliztam, és ott voltam először szerelmes is. Ha velem készülne egy ilyen műsor, akkor Kisorosziba biztosan visszamennék.
