Schobert Lara: „Szeretném, ha végre nem csak a szüleimet látnák bennem”
A szemünk előtt vált fiatal nővé Schobert Lara, aki immár nemcsak influenszerként, hanem edzőként is próbálja minél több emberrel megszerettetni a mozgást. Exkluzív interjúnkban egy olyan oldalát ismerheted meg, amit nagyon ritkán tár a nyilvánosság elé. (Az interjú termékmegjelenítést tartalmaz.)
Ezeket láttad már?
Az utóbbi években átélt rengeteg rosszindulatú kritika, támadás ellenére sem hagyta el pozitív életszemlélete, melyet elmondása szerint édesanyjától, Rubint Rékától örökölt. Schobert Lara színes, sokoldalú egyéniség, aki szeretne kilépni szülei árnyékából, és önállóan sikereket elérni.
Nemrég azt olvastam veled kapcsolatban, hogy egy ideje tudatosan szervezed az életed. Mikor érezted úgy, hogy szükséged van erre?
Mindig tudatosan éltem az életemet, viszont mióta megtapasztaltam, milyen az önállóság, még jobban felértékelődtek bizonyos dolgok az életemben. Az önállóság azt jelenti, hogy nem hagyatkozol minden percben a szüleidre, egyedül hozol döntéseket, gondoskodsz a mindennapokhoz szükséges feltételekről. Három éve önállóan élek, és egzisztenciális szempontból sem szerettem volna rájuk támaszkodni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne segítenének vagy támogatnának.
A legtöbben azt hiszik, apuci elkényeztetett pici lánya vagyok, aki egész nap nem csinál semmit. Én viszont büszke vagyok rá, hogy egyedül is megállom a helyem a világban. Az emberek egy része mégis fenntartja téves előítéleteit velem kapcsolatban, bírálják az általam készített tartalmakat, a munkámat és az edzői tevékenységemet is, miközben én mindkettőbe maximálisan beleteszem az energiát. A szüleim mindig úgy neveltek, hogy a kitűzött célokért meg kell küzdeni, sokszor még a maximumon felül is bele kell tenni a munkát, ezért vagyok ennyire céltudatos. Nekem kell magamnak megteremteni azokat a dolgokat, amikre szükségem van.
A családodnak és az életednek is szerves része a sport. Mindig is egyértelmű volt számodra, hogy egyszer majd a szüleid nyomdokaiba lépsz?
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd erre az útra lépek, attól függetlenül, hogy fantasztikusnak tartom, amit a szüleim az elmúlt években felépítettek. Valamiért nem éreztem a késztetést korábban, hogy egyszer én vigyem tovább, nem tudtam elképzelni, hogyan építhetem be mindezt az életembe.
Anyukám mindig azt mondja: „Lara, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, csak az a fontos hogy szeresd, találj benne az örömet.” Egy ponton mégiscsak jött a felismerés, hogy szeretném másoknak is átadni a sport által nyújtott felszabadult örömömet. Kislányként egy saját lovardáról álmodoztam, felnőtt fejjel hamar rájöttem, hogy nem olyan egyszerű egy ilyen vállalkozást felépíteni.
A sport viszont mindig is egyfajta rendszert adott az életemnek. Nem tudom szavakba önteni, milyen érzés kerített hatalmába, miután megtarthattam életem első edzését. Akkor értettem meg igazán, mit jelent ez az egész anyukámnak, mit érez pontosan egy-egy óra után, elmondhatatlan, amikor az emberek és az energiáik így összekapcsolódnak.
Gyerekként milyen volt megélni, hogy a szüleid ismertsége révén rád és a testvéreidre is több figyelem hárult?
Egyfajta kettős érzés - egyrészt nagyon jó, hogy megismernek az utcán, az emberek kíváncsiak ránk, ugyanakkor óriási terhet is jelent. Számtalan helyzetben tapasztaltam, hogy az ismertségem miatt nekem még magasabbra teszik a lécet, magasabb az elvárás velem kapcsolatban, ezáltal sokkal többet kell teljesítenem. Szeretném, ha az emberek megismernének, kivívnám az elismerésüket, ezért is érzem fontos feladataim egyikének, hogy önállóan is letegyek valamit az asztalra. Közben próbálom kizárni a negatív dolgokat az életemből, és csak a jóra koncentrálni.
Kitől örökölted ezt a fajta szemléletet?
Anyukám rengeteg mindent tanított nekem, az élethez való pozitív hozzáállást is neki köszönhetem. „Akkor lesznek utálóid, ha valamit nagyon jól csinálsz” – ez az egyik gondolata, ami örökre megmarad bennem. Szerinte minél ismertebb valaki, minél több mindent tesz le az asztalra, elkerülhetetlen, hogy a negatív kritikák is megtalálják.
Az elmúlt időszakban rájöttem, hogy nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, mindig lesznek olyanok, akiknek éppen nem tetszik majd az, amit csinálok. Tartalomkészítőként ezért is törekszem rá, hogy csak kivételes esetekben osszak meg a követőimmel a magánéletemre vonatkozó információkat.
Hogy viselték a szüleid és a testvéreid, amikor tavaly elköltöztél otthonról?
Bevallom, én sokkal rosszabbul viseltem az elválást, mint ők. Anyukám nagyon büszke rám, hogy egyedül is megállom a helyem. Nem kellett percenként hívogatnom valamilyen kérdéssel, ez egy jó visszaigazolás volt nekem és nekik is, hogy most érett be igazán a sok éves tanítás, velem való foglalkozás.
Most egyébként egy időre újra hazaköltöztem, de csupán azért, mert több munka és a jövőben zajló projekt is a fővároshoz köt. Jövőre szeretnék újra elköltözni, egyedül próbálgatni a szárnyaimat. Azt gondolom, hogy egy bizonyos érettség után az embernek szüksége van egy saját térre, fontos a privát szféra megteremtése. Én akkor éreztem magam felnőttnek, amikor először kellett fizetnem a rezsit, saját magamnak kellett bevásárolnom, mindenféle fontos kérdésekben egyedül kellett döntenem.
Rendkívül szoros kapcsolatod van anyukáddal. Miben inspiráljátok egymást?
Az egyik legfontosabb ember az életemben, és mostanra kerültünk teljes harmóniába egymással. Tinédzser koromban volt egy keményebb időszakunk, a dackorszakomat éltem, rengeteg konfliktusunk volt egymással. Eléggé magamba voltam fordulva, nem érdekelt más véleménye, aztán az első arconcsapó tapasztalás után jött a felismerés: anyának rengeteg mindenben igaza volt. Ő pontosan átérezte ezt az időszakomat is, mert borzasztóan hasonlítunk egymásra. Nagyszerű ember, felnézek rá, inspirál, igazi példakép, akire mindig, minden körülmények között számíthatok.
Az önkifejezés nagyon fontos. Számodra mit jelent?
Sokszínűséget, sokoldalúságot. Önkifejezést jelent a megjelenésem, a munkám, az, amik iránt érdeklődöm. Mindent ide sorolnék, amit megmutatok a világnak, amiből ráláthatnak arra, ki is vagyok.
Ha már a megjelenést említetted, miben érzed magad a legkényelmesebben?
A sport iránti rajongásom az öltözködésemre is hatással van. Szeretem a kényelmes, praktikus ruhadarabokat, amiket próbálok egy-egy különlegesebb kiegészítővel feldobni. Imádom a technikai újdonságokat is. A sport miatt rendkívül hasznos szerepet tölt be életemben az okosóra, ezért is örültem, hogy elsők között tesztelhettem a Huawei Watch Fit 3 okosóráját.
Egy ilyen kiegészítő nem csak funkcióban lát el hasznos információkkal, például méri az edzési aktivitásomat, teljesítményemet, az elégetett kalóriákat, de különleges kialakításának, formatervezésének köszönhetően remekül kiegészíti az öltözködésemet, és feldobja a szettemet. Persze a külső megjelenés rengeteg mindent elárul rólunk, de szerintem ennek eléréséhez először a belső harmóniánkat kell megteremtsük, ebben pedig nagyon sokat segít, ha monitorozzuk a tevékenységeinket, így sokkal tudatosabbá válhatunk.
Rengetegen követnek a közösségi médiában. Nem érzed néha ezt óriási felelősségnek?
Pontosan érzem ennek a súlyát, ezért is vagyok még tudatosabb a tartalomkészítéssel kapcsolatban. Kétszer meggondolom, mit mutatok meg magamból, azt szem előtt tartva, hogy milyen üzenetet akarok átadni a követőimnek. Az emberek sokszor bele sem gondolnak, mennyire összetett dolog sikereket elérni a digitális világban! Legyen különleges, egyedi tartalmad, de közben törekedj természetességre, keltsd fel az emberek figyelmét és a többi. Állandó kísérletezés, folyamatos tanulás, fejlődés nélkül ez nem megy.
Hogy állsz a digitális detoxszal és hogy viszonyulsz a kritikákhoz?
Próbálok egyensúlyt tartani, de nem könnyű elengedni, kiiktatni bizonyos időre a telefont az életemből, hiszen nap mint nap ebben élek, sőt a munkám egy része is ehhez kapcsolódik. Amikor csak tehetem, próbálok figyelni rá, hogy bizonyos időre mellőzzem, vagy kevesebbet használjam a közösségi platformokat. A kritika vonatkozásában minden attól függ, hogy az milyen. Ha építő jellegű, mindenképpen értékelem, de a rosszindulatú visszajelzéseket nem tudom tolerálni, és nem is vagyok hajlandó elfogadni.
Edzőként mennyire sikerül érvényesülnöd?
Nagyon sok bántást kaptam, miután kiposztoltam, hogy megszereztem az edzői minősítésemet. Korábban rengeteg támadás ért az érettségi miatt, hamis információk jelentek meg velem kapcsolatban, amikre tudatosan nem akartam reagálni. Nem akarok magyarázkodni, viszont azóta pótoltam a hiányosságomat. Úgy megköveztek, mintha embert öltem volna, miközben abba senki nem gondolt bele, hogy lelkileg mennyire nehéz időszakban történt mindez velem.
Abban az évben vesztettem el a nagymamámat, aki szó szerint a karjaink között hunyt el, négy hónapra rá pedig sztrókot kapott apukám. Ezek olyan traumák, amik bárkit padlóra küldenek, nagyon nehezen tudtam magam összeszedni. A híresztelésekkel ellentétben nem az összes tárgyam, hanem csak az angol nyelvű történelemérettségim nem sikerült. Viszont arról már kevesen cikkeztek, hogy ezt azóta pótoltam, sőt az angol nyelvű felsőfokú nyelvvizsgát is letettem. Aki ismer és szeret, pontosan tudja az igazságot, látja az eredményeimet, nem csak a hibáimat. Nekem ennél nincs fontosabb.
Mi a legnagyobb álmod?
Szeretnék az edzői és a tartalomkészítői karrieremben még nagyobb sikereket elérni, és felépíteni a saját imázsomat, hogy végre ne a szüleim, hanem a személyem keltse fel az emberek érdeklődését. Rengeteg feladat áll még előttem. Tudom, hogy nem lesz egyszerű az út. Hiszek magamban, szerintem ez egy jó kiindulás ahhoz, hogy egyszer révbe érjek.
Stylist: Kökény Nikoletta
Smink: Kiss Csilla
Haj: Radván Simon
Egy hajkendő vagy turbán is lehet fenntartható - a Cukorka Szabóság rá a bizonyíték