Rea Mueller őszintén a transzneműségéről: ˝Olyan voltam, mint egy skizofrén˝

Hogyan, mikor jött a felismerés, hogy 'más' vagy?
Általános iskolában még megvolt a fiú imidzsem, annak megfelelően éltem a mindennapjaimat. A gimi hozta meg a változást, amikor egy új környezetbe kerültem, így azt a karaktert mutathattam, aki valóban én vagyok. Amikor éreztem ezt a szabadságot, akkor szembesültem vele, hogy megtaláltam a valódi énemet, és igen, transznemű vagyok.

Hogy fogadta ezt a környezeted?
Meglepően pozitívan. Amíg otthon éltem, mindig is tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez a nap. Az elfogadás egy olyan dolog, hogy amíg nem beszélsz valamiről, addig az emberek nem ismerik. És ha nem ismerik, nem értik meg. Én kiálltam a kamera elé, és elmondtam mindent, amit kellett. A munkahelyemen is maximálisan elfogadtak, semmilyen megkülönböztetést nem érzek. Ha a dolog kezdetét vesszük, az nehézkesebb volt. Eleinte kettős életet kellett élnem. A gimiben őszintén magam voltam, de amikor találkoztam a régebbi barátaimmal, vissza kellett lépnem a másik imidzsbe, olyan voltam, mint egy skizofrén. Hiába jöttem rá, hogy más vagyok, akkor úgy éreztem, senkinek sem mondhatom ezt el, titkolnom kell. Aztán egy véletlen folyamán lebuktam a szüleim előtt. Amikor nem voltak otthon, gyakran megcsináltam a hajam, kisminkeltem magam, női cuccokat vettem fel, élveztem a nőiességet. Aztán egyszer anya hazaállított, én pedig ott feszítettem a maskarámban. Ezen a ponton nyilván kiderült, hogy mi a helyzet, és hosszú őrlődés után elmondtam nekik a kis titkomat.

És hogy reagáltak rá?
Hullámvölgyeink voltak. Volt, hogy szörnyülködtek, máskor azt mondták, nem érdekli őket – ez a két állapot váltogatta egymást sokáig. Tudom, hogy szülőnek borzasztóan nehéz lehet ez, de most már minden rendben. Nemcsak, hogy elfogadtak, de ők a legnagyobb támogatóim is. Ami pedig a családom többi tagját illeti, már a nagyszüleim is Andinak hívnak, nem tesznek kivételt, megértettek és így szeretnek. Talán az ő oldalukról a legmegdöbbentőbb ez, hiszen hatalmas a generációs szakadék, ők teljesen máshogy nőttek fel.

data-instgrm-version="7" style=" background:#FFF; border:0; border-radius:3px; box-shadow:0 0 1px 0 rgba(0,0,0,0.5),0 1px 10px 0 rgba(0,0,0,0.15); margin: 1px; max-width:658px; padding:0; width:99.375%; width:-webkit-calc(100% - 2px); width:calc(100% - 2px);"> Kinevettek, mikor azt mondtam, megcsinálom. Kinevettek, mikor azt mondtam, önmagam leszek. Most üljünk le egy percre és nézzük meg, hogy ki is nevet valójában:) Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember! Az életben nem másoknak, hanem csak is saját magadnak kell megfelelned, ha ezt képes vagy megérteni, megállíthatatlan vagy:) #reamueller REA MUELLER (@reamueller) által közzétett fénykép, 2016. Szept 5., 14:05 PDT

Az utóbbi időben sokat szerepeltél a médiában, rengeteg követőre tettél szert. Mit gondolsz, minek köszönheted ezt a sikert?
Talán részben az őszinteségemnek. Amikor kiálltam a kamerák elé nem szidtam senkit, nem akartam görcsösen elfogadtatni magam, egyszerűen csak elmondtam, mi a helyzet. Tisztáztam az alapvető fogalmakat, az volt a célom, hogy az emberek megértsék, hogy ilyen is van, ez is normális. Jelenleg körülbelül 200 000 megtekintés van a videómon, ami nagyon meglepett, sosem gondolkodtam volna ekkora számokban. Néha magam elé képzelek ennyi embert, és nagyon különös érzés, hogy valóban az én munkásságomra kíváncsiak ennyien.

Milyen érzés visszanézni a régi videóidat, még Adyka néven?
Régebben, ha híres voltál az interneten, az ott is maradt. Hiába volt két millió kedvelés a profilképeden, a hétköznapokban a kutya sem foglalkozott veled. Ez hatalmasat változott, ma már nem találsz olyan embert, aki ne internetezne. És ha ott híres vagy, egy bizonyos réteg mindenhol ismer. Adykaként megtapasztaltam már ezt, és kicsit elszállt velem a ló, egyre inkább erősítettem a polgárpukkasztó imidzsem. Ha most visszanézem, azt érzem, hogy igen, az is én voltam, de változtam, és ez még inkább én vagyok.

Szeretnél a jövőben is vloggerkedni?
Talán az a legkínzóbb az ismertségben, hogy rengetegen kérnek tőlem segítséget, és szívem szerint mindenkinek ott lennék, de egyszerűen nem tudok. Ha újra vloggerkednék, erre talán lenne lehetőségem, úgyhogy többször fontolóra vettem már a dolgot. Akkor szeretnék videókat csinálni, ha van valamilyen apropójuk. Soha nem szerettem volna, hogy csak annyi legyen az üzenetem, hogy transznemű vagyok, több mondanivalóm is van. Sok tippet kapok a követőimtől a lehetséges témákról, az ő problémáikra is szívesen adnék választ egy-egy ilyen videóval. Persze én is csak a szubjektív véleményem tudom elmondani.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnél nemváltoztató műtétet?

Igen, és már most felvettem a kapcsolatot ezzel foglalkozó egyesületekkel. Keresem a lehetőségeket, szeretnék operációt. Ez nem a társadalmi elvárások miatt van így, én is úgy érzem, hogy a biológiai nememet tekintve így lennék teljes.

Nézd meg! Lakatos Levente interjúja Reával


Fejezd be a mondatokat!
A kedvenc ruháim#8230; a nőies cuccok, de nem vagyok az a típus, aki nem megy ki smink nélkül az utcára. Elég erősnek érzem a saját világom ahhoz, hogy ne kelljen külsőségekkel eleget tennem neki. Persze nekem is vannak díva napjaim. (nevet)
Ha valamin változtathatnék magamon#8230; igazából semmit sem változtatnék meg, a hibáimmal vagyok teljes.
A példaképem#8230; a szüleim a legnagyobb példaképek számomra, csodálatos, utánozhatatlan emberek.
A legnagyobb félelmem#8230; elveszteni a szeretteimet.
Az jelentené számomra a legnagyobb boldogságot, ha#8230; lenne normális, boldog párkapcsolatom, szeretnék végre magam mellé egy normális pasit.
Az eddigi legnagyobb sikerem az, hogy#8230; sikerült elérnem 18 éves koromra azt, hogy komolyan vegyenek az emberek, és olyan álmaimat valósítottam meg, amiken mindenki csak nevetett.

Takács Dalma